Becsapott férfiak

Carlo Goldoni: Virgonc hölgyek

Ugye, nem csak én nem hallottam még soha Goldoninak erről a darabjáról? Pedig a szerzőt bírom; nemcsak nevetni, hanem megrendülni is tudok, ha nézem. Legutóbb például éppen egy másik Novák Eszter-rendezés alkalmával fordult ez elő, a főiskolán.

Most azonban a nyilvánosság előtt szigorú fogadalmat teszek: ismeretlen Goldonival soha többet nem próbálkozom. A szorgalmas drámagyártó nagyiparos ugyanis hatalmas életművet hagyott hátra, melynek legjavát régen kicsemegézték már a színháziak, s meggyőződésem, a többit méltán borítja feledés, vagy ha mégsem, hát gyatra lehet a találati arány. Ez a nagy horderejű fogadalom nem most jutott először eszembe, hanem, mint a jó bor, érlelődik már egy ideje, éppen az említett gyenge találati arány miatt.

A Tatabányai Jászai Mari Színház és a Honvéd Kamaraszínház közös produkciója, a Virgonc hölgyek egyetlen, jókorára fújt helyzetgyakorlat, némi komikummal fűszerezve. Két ifjú hölgy rá akarja szedni az ismeretlen grófot: szerelmes levelet írnak neki, amelyben azt ígérik, titkos rajongója rózsaszín szalaggal a gallérján jelenik majd meg előtte. Nem nehéz kitalálni: alig egy óra múlva minden hölgy rózsaszín szalagot visel a hajtókáján, a szegény gróf szinte belebolondul a kavarodásba. Ja, merthogy a háttérben ráadásul a velencei karnevál is kavarog, nemcsak a hölgyek. A jellegzetes figuraépítő tulajdonságok mind felvonulnak itt, persze jobbára egy kávéházban – hol máshol Goldoninál, aki a jelek szerint itt élte az életét és írta a műveit –: szeszély, csalfaság, csalás, sóvárgás, balekság, pletyka és társaik.