Beavatkozás A vagy B stádiumban

A jelentős morbiditással és mortalitással járó krónikus szívelégtelenség mind a fejlett, mind a fejlődő országokban egyre nagyobb problémát okoz a betegellátással, a kutatással és az egészségpolitikával foglalkozók számára. Áprilisban az Amerikai Szívgyógyász Társaság közzétette a prevenció első irányelveit.

A tünetekkel járó szívelégtelenség kezelésével sok közlemény foglalkozik, de a megelőzésnek lényegesen kevesebb figyelmet szentel a szakirodalom. Gyakorisága jelentősen csökkenthető a hátterében meghúzódó állapotokra hajlamosító kockázati tényezők felismerésével és határozott befolyásolásával, a szív károsodásának korai – még a tünetek jelentkezése előtti – felismerésével, illetve a progressziót gátló (ideális esetben a regressziót elősegítő) kezelés alkalmazásával.   
  A New York Heart Association (NYHA) funkcionális osztályozásának megfelelően 2001 óta már nemcsak a szívelégtelenségben szenvedő beteg funkcionális állapotát határozzuk meg, hanem – a prevenciós szemléletnek megfelelően – a szívelégtelenség stádiumát is. Az „A” stádiumba tartoznak a szívelégtelenség kialakulására hajlamosító kockázati tényezők, betegségek, állapotok (hipertónia, koszorúérbetegség, diabétesz, kardiotoxikus gyógyszerek vagy ágensek, cardiomyopathia a családi anamnézisben stb.). A „B” stádiumot azok a szervi elváltozások képezik, amelyek gyakran vezetnek szívelégtelenséghez, bár a beteg soha nem élt meg erre utaló tünetet (balkamra-hypertrophia, korábban átvészelt szívinfarktus, billentyűhiba, tünetmentes balkamra-diszfunkció stb.). A „C” stádiumban a kórelőzményben szerepelnek vagy aktuálisan jelentkeznek szívelégtelenségre utaló panaszok- tünetek. A „D” stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a maximális gyógyszeres kezelés mellett is folyamatosan panaszuk van, ezért speciális kezelést (keringéstámogatást, transzplantációt) igényelnek. A szívelégtelenség megelőzése „A” és a „B” stádiumokban történő beavatkozást jelent.   A krónikus szívelégtelenség megelőzésének fontosságára utal, hogy 2008 áprilisában az Amerikai Szívgyógyász Társaság (American Heart Association, AHA) elérkezettnek látta az időt, hogy irányelveket jelentessen meg a témában. Az elvek máris olvashatók a világhálón (my.americanheart.org), nyomtatásban pedig a Circulation közli hamarosan.   
  A normális testsúly fenntartása, a rendszeres testmozgás, a megfelelő táplálkozás fontos tényező a hipertónia, a diabétesz, az ateroszklerózis megelőzésében, de az „A” stádiumot jelentő tényezők hatását számos egyéb állapot is befolyásolja. Az életkor előrehaladásával egyre nagyobb a szívelégtelenség kialakulásának a kockázata: 40–69 éves korban átvészelt szívinfarktus esetén az öt éven belül kialakuló szívelégtelenség kockázata a nők esetében 12, a férfiakéban 7 százalék, 70 éves vagy idősebb korban 25, illetve 22 százalék. A jelenleg is dohányzóknál a kockázati érték 47 százalékkal nagyobb, mint azoknál, akik soha nem dohányoztak vagy már letették a cigarettát. Az elhízás szintén fokozza a többi rizikótényező kedvezőtlen hatását. Az obstruktív alvási apnoe szindróma 2,4-szeresre növeli a szívelégtelenség kialakulásának a valószínűségét, függetlenül a többi kockázati tényezőtől. A krónikus veseelégtelenség jelenléte kifejezetten fokozza a szívelégtelenség kialakulásának a kockázatát.
  A megelőzésben fontos szerepet játszanak a preventív hatású gyógyszerek és kezelési módok is. A magas vérnyomás kezelésére olyan gyógyszereket alkalmazunk, amelyek nem csupán a vérnyomást csökkentik hatékonyan, de a teljes kardiovaszkuláris kockázatot is. Koronáriabetegségben nemcsak az ischaemiával szemben kell védeni a szívet, de gátolnunk kell az alapul szolgáló ateroszklerózis progresszióját is. A sztatinok, az acetilszalicilsav, a renin–angiotenzinrendszert gátló szerek (ACE-gátlók vagy angiotenzinreceptor-blokkolók) szintén a preventív kezelés összetevői. A „B” stádiumban lényeges, hogy megelőzzük a tüneteket okozó szívelégtelenség kialakulását. Az életmódot érintő tényezők és az „A” stádiumban alkalmazott kezelés mellett fontos a progressziót gátló kezelés: ha a beteg eddig még nem kapott, a kezelésbe be kell építeni a renin–angiotenzin- rendszert gátló szert vagy a béta- blokkolót.