Barangolás az operák világában

Az 2004-ben indult rendhagyó operakalauz két befejező kötete Pf-től S-ig, illetve T-től Z-ig tárgyalja a nagy és kevéssé vagy alig ismert zeneszerzők dalműtermését. A munkában nem szereplő barokk és modern operák ismertetését a kiadó a közeljövőre ígéri Malina János és Molnár Szabolcs tollából.
Meglepő, de igaz: a legjobb magyar operalexikont nem egy vagy több zenetudós, hanem egy orvos írta. (És ugyancsak meglepő, hogy a remek kötetekről eddig tudomásom szerint egyetlen zenei szaklap sem tett említést, nemhogy kritikát közölt volna róluk, rossz szokásához híven, a céh ismét arisztokratikusan magába zárkózott.) A két és fél éve kezdett nagy műre most rákerült a korona; a hab pompásan díszíti a tortát, a négykötetes, több mint háromezer (!) oldalas fogás remekül fogyasztható. Az előzményekről már korábban is beszámoltunk (Medical Tribune, 2004. március 25., illetve 2005. március 3.), és a mostani két kötet semmiben sem módosítja, inkább megerősíti régi érzéseinket. Nos hát: Winkler Gábor bevallottan szubjektív operakalauzt kínál az olvasónak, olyat, mely tükrözi szerzője szerelmeit, rajongásait, és nem hallgatja el esetleges – különösen a lemezismertetőknél – ellenszenveit sem. A kötetek felépítése példás és remekül áttekinthető. Először rövidebbhosszabb beszámolót közöl az adott zeneszerző életéről, pályájáról, aztán megadja a tárgyalt operára vonatkozó „alapismereteket”, a bemutató napra lebontott időpontját, helyszínét, ugyanezt az esetleges magyarországi premierről, ismerteti s szövegkönyv íróit, a darab irodalmi előzményeit, nem hagyva ki dalmű műfajának, előadói apparátusának, szereplőgárdájának, a cselekmény helyszíneinek adatait sem. Ezután következik a cselekmény leírása, majd az „érdekességek” feliratú szakasz, mely a kuriózumok mellett olykor némi esztétikai értékelést is ad, ezután olvashatjuk az „operaslágerek” részt a darab legismertebb részleteinek eredeti nyelvű leírásával, végül pedig lemezajánló, mely szintén nem száraz adathalmaz, hanem inkább értékelő felsorolás, válogatott diszkográfia. A közismert Mozart-idézettel szólva: „akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés”, ám a szellemi lakoma még ezzel sem ér véget, mert a szöveghez remek és jó nyomdai minőségben publikált képanyag társul, elsősorban a Magyar Állami Operaház és a Széchenyi Könyvtár archívumából válogatva. Színlapok, plakátok, díszlet- és jelmeztervek követik egymást, de a legérdekesebbek természetesen a régi idők nagyjait ábrázoló fotók: Závodszky Zoltán mint Parsifal, az izzó tekintetű Anthes György 1903-ból Tannhäuser szerepében, ugyanő csillogó páncélú, fantasztikus kürtöt viselő Lohengrinként; aztán a hölgyek, a nagyon beállított, kissé eszelős tekintetű Krammer Teréz Elektra szerepében, a pikáns Sándor Erzsi 1925-ben, Marton Éva fenséges Turandotként 1986-ban, Komlóssy Erzsébet az igen erős erotikus kisugárzású Delila, aztán az első magyar Izolda, Vasquez Italia, akit elnézve megállapíthatjuk, ezt a szerepet már régen sem szilfid termetű asszonyok énekelték. A kötetet jól használható mutatók és egy kislexikon teszi teljessé.
De mert mégsem szakkönyv, Winkler műve legkivált élvezetes olvasmány; a szerző szinte egyszer sem esik bele abba a többek – így Márai Sándor és Karinthy Frigyes – által szédületes humorral parodizált hibába, hogy a cselekményleírások tökéletesen érthetetlenek lesznek. Az utolsó rész egyik főhőse, Verdi majdnem könyvnyi terjedelmet kap. És ekkor érezhető, hogy a szerzőnek ki a szívügye, a legnagyobb olasz operakomponista életművének ismertetésekor kissé felforrósodik a hangja, nyilvánvaló, hogy róla nem tud és nem is akar hűvösen szólni a szerző. Mindamellett a stílus sosem túlfűtött, a kötetek példás arányérzékkel rendelkező írója több ezer oldalon egyszer sem veti el a sulykot, mindvégig megmaradt operaés olvasóbarátnak, udvarias és kedves, de sosem nyájaskodó útikalauznak. Nem pusztán a közhelyes kívánság miatt írjuk, hogy Winkler könyve – ideális karácsonyi ajándék is – bizonyosan sok hívet szerez ennek az egyébként sem népszerűtlen műfajnak. És a bámulatos adatgazdagság mellett ennél többet aligha érhet el egy operakalauz megalkotója. (Tudomány Kiadó, 2006, az első kötettől folyamatos lapszámozással, 9100, illetve 8400 Ft)