Az utolsó mondattal kezdd! – Könyv Kulka Frigyesről
Kulka Frigyes mellkassebész, tüdőgyógyász professzor a mai napig etalon az orvostársadalomban, írja a Fidelio.
Holokauszt-túlélő volt, dolgozott Koreában a hadi kórházban, ahol a röntgenhez egy biciklit tekerő fiú szolgáltatta az áramot. Korát jóval megelőző gondolkodó volt, ő teremtette meg a hazai tüdőtranszplantáció alapjait. L. Horváth Katalin újságíró, aki egykor maga is „Frédi” páciense volt, úgy érezte, ennek a rendkívüli embernek könyvre kívánkozik az élete. A kötet megjelenése kapcsán beszélgettek a szerzővel.
Kulka Frigyes is színész szeretett volna lenni. 1945-ben, amikor véget ért a háború, Szombathelyről hazagyalogolt a mintegy kétszáz kilométerre lévő Ipolyságra; ott szembesült azzal, hogy a családjából egyedül ő élte túl a holokausztot.
Azt szokták mondani, a tehetség valamilyen módon utat tör magának. Az ő szakmai és emberi szempontból is kiemelkedő kvalitásai is utat törtek maguknak.
Mik voltak a legjellemzőbb gondolatok, amik elhangzottak róla a volt tanítványokkal, kollégákkal folytatott beszélgetésekben?
Például az a kulkai szemlélet, miszerint nem lehet szervekre szabdalni az emberi testet. Arról nem is beszélve, hogy lélek is tartozik hozzá. Kulka már a szegedi éveiben, 1959 és 1979 között is egységes egésznek látta az embert, vallotta, hogy az embert kell gyógyítani, nem a betegségét. A specialistáknak össze kell dugniuk a fejüket, és együtt, közösen kell megoldaniuk a betegek problémáit.
Állandóan töprengett, azon törte a fejét, hogyan lehetnének még biztonságosabbak és kíméletesebbek a műtétek, még jobb az orvosi ellátás. Sok egykori kollégája mesélte, hogy gyakran a műtőasztalnál, a betegre szabva talált ki új sebészi megoldásokat. Igazi gyógyító volt. Egy, a 80-as évek vége felé adott interjújában azt mondta: „Nagyon sokat köszönhetek a színháznak. A jó orvos a beteg minden hangjára figyel. Magatartását, kapcsolattartását hivatása határozza meg. Fontos, hogy emberileg, szellemileg partnere legyen minden korosztálybeli és bármilyen foglalkozású betegének, akit szorongások, félelmek gyötörnek. Senki és semmi nem tud annyit elmondani az emberről, mint egy jó író és egy jó színész a jó színház segítségével. Egy-egy sikeres előadás hatása – a szellemi és az érzelmi telítettségen kívül – a gesztusaimban, a beteggel való azonosulásban is megmutatkozott.” Hihetetlenül szerencsésen ötvöződött benne a briliáns manuális készség, a kivételes intellektus és a mélységes humanizmus. Mindenki imádta, de azért akadtak olyan kollégák, akik jelentgettek róla a III./III-as, III./II-es ügyosztálynak.
Nagyon izgalmas a könyv címe is: „Az utolsó mondattal kezdd!” Miért volt jellemző rá ez az idézet?
Mert éjjel-nappal operált, állandóan rohant, és nem volt ideje arra, hogy meghallgassa az üres locsogásokat. Aki hozzá fordult, az többnyire kérni akart valamit. Előtte rövidebben-hosszabban parolázott, de a vége úgyis az volt, hogy kibökte a kérést. Kulka nem akart időt fecsérelni a körítésre, ezért bevezette, hogy „Az utolsó mondattal kezdd!”.
