Az év informatikai furcsaságai. II. rész

 

 Egy Kínától kissé nyugatabbról származó hír szerint az indonéz kormány azt tervezi, hogy a jövőben az országban rádiófrekvenciás azonosító mikroáramkört (RFID-chipet) ültetnek be a „szexuálisan agresszív” AIDS-es állampolgárok bőre alá. Az egészségügyi dolgozók és az emberjogi aktivisták hevesen ellenzik a tervezetet, de a kormányzat úgy véli, csak így lehet elérni, hogy az országban – mely Ázsiában élen jár az AIDS betegszám növekedésében – azonosíthatók, követhetők és kriminológiailag felelősségre vonhatók legyenek a betegséget szántszándékkal(!) terjesztők.

A beültetett chipek apropóján megemlítjük, hogy informatikai biztonsággal foglalkozó szakemberek szerint támadhatók az orvosi gyógyszeradagoló implantátumok. Ezeket a készülékeket azért ültetik be, hogy a páciensek aktuális biológiai paraméterei alapján automatikusan adagolják saját tárolórendszerükből a gyógyszert, de a felügyeletük többnyire számítógéppel történik, vezeték nélküli kapcsolat segítségével. Egy esetleges incidens során nemcsak a betegek adatait lehet belőlük kikémlelni, hanem egy helytelen gyógyszerkibocsátást – például túl sok inzulin adagolását – előidéző rádiófrekvenciás támadásnak magától értetődően akár tragikus következményei is lehetnek.

 

 

Tovább haladunk nyugat felé. Noha sokan kész tényként kezelik, pontosan még ma sem tisztázott, milyen káros egészségügyi hatásai vannak a maroktelefonozásnak, ám egy elképesztő mobiltelefonos hisztériahullámtól még a sokat tapasztalt amerikai békefenntartóknak is leesett az álla Afganisztánban. Az ázsiai országban ugyanis nemrégiben az a hír kapott szárnyra, hogy a helyi mobiltelefon-szolgáltatók hálózatain halálos nyavalya terjed. A derék afgánok nem elektronikus kártevőtől rettegtek, hanem attól pánikoltak be, hogy állítólag egy minden esetben halállal végződő biológiai(!) betegséget kaphattak volna el kutyaközönséges mobilhívásokkal és sms-ekkel. Az általános tömeghisztérián csak a szolgáltatók és számos kormányintézmény összefogásával indított erőteljes felvilágosító kampány segítségével sikerült úrrá lenni.

A fenti babonával ellentétben egyértelműen beigazolódott, hogy szó szerint gyilkolni lehet az iPodokkal. Egy 100 pacemakeres bevonásával végzett amerikai (USA) vizsgálatsorozat szerint az elektromágneses interferencia miatt már az is súlyos következményekkel járhat, ha mindössze 5–10 másodpercre körülbelül 6–7 centiméternyi közelségbe kerül a szívritmus-szabályozóval élők mellkasához az Apple kis médialejátszója. A pacemakerekről egyébként is régen bebizonyosodott, hogy fogékonyak a vezeték nélküli informatikai támadásokra, ezért komoly nemzetközi kutatások – Európában főként Svájcban és Franciaországban – folynak a biztonságuk javítása érdekében.

A notebookosok és az azoknál jóval kisebb netbook-felhasználók hazánkban is egyre növekvő táborának sem árt az óvatosság. Ezekről a hordozható számítógépekről ugyanis az utóbbi években egyre gyakrabban igazolódik be, hogy gyári hibás az akkumulátoruk, ezért a készülékek időnként váratlanul felrobbannak vagy kigyulladnak. Sajnálatos, hogy nálunk az érintettek erről csak az interneten – ott is jobbára csak angolul – olvasható gyári értesítőkből szerezhetnek tudomást, mert hazánkban – tisztelet a kivételeknek – az üzleti kultúra még nem érte el azt a szintet, hogy a magyarországi forgalmazók magukra vállalják a gyári visszahívások érvényesítését.

Sok más mellett egy ennél kevésbé közvetlen, alattomosabb veszély is leselkedik a hordozható számítógépek felhasználóira, elsősorban azokra, akik az „ölükben interneteznek”: az úgynevezett „tojássütő-effektus”. Az elnevezést kénytelenek vagyunk hímsovinizmusnak minősíteni, mert a jelenség a hölgyeket is érinti, és azt értjük alatta, hogy a hordozható informatikai eszközök hőhatása hosszú távon bizony nem igazán tesz jót a reproduktív szerveknek.

A rádiófrekvenciás eszközök egy további veszélye ma még kisebb jelentőségű, de a közeljövő – sőt, néhol már a jelen – technológiái mellett már komolyan számolni kell vele. A kutatók ugyanis sokat várnak a terahertzes tartományban (a spektrum mikrohullámú és infravörös közötti sávja) működő fizikai biztonsági eszközöktől, mert ezek „átlátnak” például a levelek borítékán, a ruhán, sőt a falon is. Erre azért képesek, mert a terahertzes tartományban a fotonok az alacsony energiaszint miatt kevésbé hajlamosak kémiai akadályba ütközni – és éppen ezért azt várták, hogy biológiai hatásaik is elenyészőek. Ugyanakkor kiderült, hogy bizonyos körülmények között ezeknek a fényrészecskéknek a rezonanciája felbontja a DNS kettős spirálját, és szétzilálja az örökítőanyag szálait. Több kutató szerint nem lenne célszerű, ha további vizsgálati eredmények ismerete nélkül telepítenék a repülőtereken vagy a kórházakban a már ma is létező terahertzes biztonsági kamerákat.

 

 

A mobileszközöknek szerencsére nemcsak hátrányai, hanem előnyei is vannak. Egy 16 éves kongói fiú éppen a maroktelefonoknak köszönheti az életét. A kamasznak egy víziló harapásától súlyosan megsérült a bal karja, és mire orvoshoz került, már olyan súlyosan elfertőződött, hogy szinte haldoklott, ezért elkerülhetetlen volt az amputáció. Igen ám, de az orvos, a Medecins Sans Frontieres jószolgálati küldetésében ott, a dzsungelben tartózkodó érsebész, David Nott még sohasem végzett hasonló műtétet, ráadásul a felszerelése is csak kisebb műtétek végzésére volt alkalmas. Az Angliában ritka műtétnek számító életmentő végtag-eltávolítást végül úgy végezték el, hogy Londonban tartózkodó kollégájával, Meirion Thomas sebészprofesszorral oda-vissza sms-ek segítségével tartották a kapcsolatot, és közösen, lépésről lépésre hajtották végre a beavatkozást.

A hordozható eszközök haszna egyébként egy másik felhasználási területen, a betegek távfelügyeletében is egyre gyakrabban mutatkozik meg. Ma már hazánkban is lehetséges a mobiltelefonos távoli vérnyomásmérés, EKG-felügyelet vagy a vércukorszint-monitorozás. A tudósok „Body 2.0” víziója szerint nem túl távoli utódaink visszatekintve azt tartják majd furcsának, hogy őseik életfunkcióit nem figyelték folyamatosan a beléjük ültetett implantátumok segítségével olyan központi automata rendszerek, amelyekhez a mai mobiltelefonokéhoz hasonló kommunikációs csatornákon jutnak el az érzékelők adatai.

 

 

Térjünk át egy másik informatikai területre: a számítógépes biztonsági problémákra. Az egyre szaporodó esetszám miatt ma már nem számít sajtószenzációnak, ha betörnek egy kórház számítógépes rendszerébe, adatok szivárognak ki tömegesen egy egészségügyi adatbázisból vagy feltörik egy egészségügyi intézmény honlapját. Az alábbiakban két olyan esettel foglalkozunk, amelyek a szokatlanságuk miatt kissé kilógnak a sorból. A Support Intelligence nemrégiben biztonsági felülvizsgálatot végzett a Pfizer gyógyszergyártó mamutcég központjában. Rövid kutakodás után rájöttek, hogy a rendszer 138 számítógépe része egy úgynevezett „spamküldő botnetnek”. Az elnevezés egy olyan virtuális internetes hálózatot takar, amelynek egyedi gépei a felhasználóik tudta nélkül megfertőződnek egy számítógépes vírussal. A láthatatlan informatikai kártevők az „elzombisított” PC-ket különféle tevékenységekre – leggyakrabban kéretlen elektronikus levelek szétküldözgetésére – kényszeríthetik. A Pfizer hálózatának megfertőzése már önmagában is csúnya dolog volt, ám a szóban forgó hálózat (a „botnet”) által szétküldött levélszemét zöme éppen a cég leghíresebb termékét, a Viagrát kínálta a bolti (patikai) árnál jóval olcsóbban. A két évvel ezelőtti esetben a Pfizer jóhiszeműsége megkérdőjelezhetetlen, ráadásul éppen a cég volt a szenvedő alany – emellett a problémát rövid úton gyökerestül felszámolták. Az iméntihez hasonló incidensek és számítógépes behatolások általában nem okoznak közvetlenül fizikai szenvedést, de az emberi gonoszság nem ismer határokat. Az amerikai Techbit Epilepszia Alapítvány honlapját idén olyan multimédiás állományokkal, illetve azokra mutató hivatkozással árasztották el rosszindulatú behatolók, melyek gyors színváltásaik és erőteljes villódzásuk miatt arra hajlamos egyéneknél alkalmasak voltak migrénes és epilepsziás rohamok kiváltására. A honlap működtetői az eset észlelésekor természetesen azonnal megtették a szükséges technikai lépéseket, és az ügy felgöngyölítéséből az FBI is kivette a részét.