Az én Bakonyom
2009. május 01. 00:00
„A magyar fénymáz egyszerű, nemes, mély. A magyar fénymázban nemzeti bélyeg van, belső tűz van benne és jelleg. Ezt érezni kell; ezt tudni kell, ehhez külön, magyar érzék kell, mely felfogja és megérti. Nekem ez megvan. Én értem. Én már 1887-ben is értettem. Én.” Karinthy Frigyes parodizálta ilyesformán a múlt századforduló kiapadhatatlan szóbőségű író-politikusát, Eötvös Károlyt, s korántsem minden alap nélkül, hiszen a közkedvelt „Vajda” írásművészetére valóban roppant jellemző volt a hon- és fajszeretet lelkesült kinyilvánításának, valamint az egyes szám első személyű személyes névmás alkalmazásának már-már szertelen gyakorisága. Mi tagadás, e két uralkodó ismertetőjegy Eötvös Károly Bakony-könyvén is jól felismerhető, s nem ritkán kifejezetten gyermekded jelleget kölcsönöz elbeszélői modorának. Ám mégis hiba lenne pusztán ezek alapján megítélni a dunántúli, vagyis inkább túl-adunai tájék törzsökösét, aki két balatoni tárgyú és érdekű könyvének országos sikere után, éppen száz éve, 1909-ben trilógiává bővítette helytörténeti sorozatát.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
