Az elhízás és a klímaválság közös gyökerről fakadnak?
Az obezitás és a klímaválság nem két különálló válság, hanem egyazon élelmiszertermelési rendszer két különböző tünete, írja az Index.
A modern orvostudomány és a környezetvédelem hagyományosan különálló diszciplínaként kezeli az elhízást és a globális felmelegedést. A Frontiers in Science folyóiratban közzétett átfogó tanulmány azonban rámutat: nem két különálló válságról, hanem egyazon élelmiszertermelési rendszer két különböző tünetéről van szó. Az „akaraterő-narratíva” bukása után a kutatók rendszerszintű beavatkozást sürgetnek, derül ki az Index összeállításából.
A tanulmány alapvetése szerint a globális élelmiszerrendszert ma nem a táplálkozás-egészségügyi szempontok, hanem a profitmaximalizálás mozgatja. Ez olyan élelmiszer-környezetet hozott létre, ahol az alacsony rosttartalmú, energiadús és ultrafeldolgozott termékek dominálnak. Ezek a készítmények kétirányú pusztítást végeznek. Bizonyítottan korrelálnak a populációs szintű súlygyarapodással, a diabétesszel és a daganatos megbetegedésekkel. (Egy friss kínai kutatás szerint az új onkológiai diagnózisok fele már az elhízáshoz köthető.) Az előállításukhoz szükséges intenzív mezőgazdaság és állattenyésztés felelős a globális üvegházhatású gázkibocsátás 25%-áért, az erdőirtásokért és a biodiverzitás csökkenéséért.
Jeff Holly professzor, a kutatás vezetője hangsúlyozza: a kérődző állatok tenyésztése olyan mértékű környezeti lábnyommal jár, hogy még a fosszilis tüzelőanyagok teljes kivezetése esetén is képes lenne a globális felmelegedést a kritikus 2°C-os küszöb fölé tolni.
A prognózisok sötétek: 2035-re az emberiség fele túlsúlyos vagy elhízott lehet. Ez nem csupán népegészségügyi katasztrófa, hanem gazdasági fenntarthatatlanság is. Az elhízás közvetett és közvetlen költségei tíz éven belül elérhetik az évi 4 billió dollárt, ami a globális GDP jelentős részét emészti fel.
A szakértők szerint a jelenleg népszerű megoldások – mint a GLP-1 receptor agonisták (fogyókúrás injekciók) vagy a bariatriai műtétek – bár egyéni szinten hatékonyak, nem képesek kezelni a problémát újratermelő környezetet. Ráadásul ezek a terápiák költségesek, így tovább mélyítik az egészségügyi egyenlőtlenségeket.
A tanulmány szerzői szerint az élelmiszer-környezet átalakítása az egyetlen „win-win” stratégia, amely egyszerre fékezheti meg a metabolikus járványt és a klímakatasztrófát. A javasolt szakpolitikai lépések radikálisak, de a kutatók szerint elkerülhetetlen a magasabb adók kivetése a cukros üdítőkre és az energiadús, ultrafeldolgozott élelmiszerekre, a gyermekeket célzó agresszív reklámok korlátozása és a dohánytermékeknél ismert figyelmeztető feliratok bevezetése a csomagolásokon, valamint a növényi alapú, rostban gazdag étrend állami támogatása és az iskolai étkeztetés reformja.
Az orvosoknak és dietetikusoknak fel kell ismerniük, hogy a páciensek étrendje már nem csupán egyéni döntés, hanem a „toxikus élelmiszer-környezetre” adott kényszerű válasz. A fenntartható étrend (kevesebb vörös hús, több helyi növényi forrás) nemcsak a kardiovaszkuláris rizikót csökkenti, hanem az egyetlen reális esély a globális hőmérsékleti célok tartására is. A kérdés már nem az, hogy mit együnk vacsorára, hanem az, hogy képesek vagyunk-e a profit alapú élelmiszertermelést egészség alapúra cserélni.
