Tudomány
Az éghajlatváltozás ára, emberéletben és termelésben
Évente már most is 300 ezer ember veszti életét az emberi tevékenység kiváltotta klímaváltozás következtében. Ez a szám néhány év múlva a duplájára emelkedik.
Az éghajlat változása által okozott, számszerűsíthető veszteségekről jelent meg tanulmány, amelynek eltökéltebb magatartásra kellene ösztönöznie az ENSZ decemberi éghajlatvédelmi tanácskozását megelőző tárgyalási finis minden résztvevőjét.
A Global Humanitarian Forum összeállítását a szervezet elnöke – és az ENSZ korábbi főtitkára – Kofi Annan mutatta be Londonban, figyelmeztetve arra, hogy az éghajlatváltozás az emberiség egy csendes válsága, amely azonban így is a kor legnagyobb kihívásának számít.
A tanulmány szerint a folyamatban lévő változás már most is is 300 ezer ember halálát okozza évente, ez a szám pedig 2030-ra eléri a félmilliót.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számítási normái szerint elvégzett elemzésből kizártak minden, egyéb körülményekre – például túlnépesedésre, járványokra, a környezet degradálódására, természeti eseményekre – visszavezethető halálokot, és így jutottak arra az eredményre, hogy már most is évente az indiai óceáni szökőár pusztításával felérő számban esnek áldozatául az emberi tevékenységre visszavezetett légköri átalakulásnak.
A halottakon kívül a változás már napjainkban is 325 millió ember napi életét érinti súlyosan, és ez a szám 20 év múlva több mint duplája lesz a mostaninak, eléri a 660 milliót. A jelenség miatti gazdasági veszteségek jelenleg évente 125 milliárd dollárra rúgnak, ami 2030-ig 340 milliárdos évenkénti összegre fut fel.
A jelentést ismertetve Annan felhívta a figyelmet a korábbi előrejelzések azon hiányosságára, hogy a veszélyes következmények bekövetkeztét a viszonylag távoli jövőbe helyezték. A károk és a pusztulás jelei már ma is észlelhetők, figyelmeztetett az ENSZ korábbi főtitkára, az alultápláltság, a terjedő betegségek és a romló terméshozamok formájában. Mint rámutatott, már ma is százmilliók szenvednek, ráadásul többségük úgy, hogy nem is ismeri bajainak valódi okát.
A pusztítás az elemi erőkkel szemben leginkább kiszolgáltatott térségekben a legnagyobb, a Szahara térségében, a Közel-Keleten, Közép- és Dél-Ázsiában. Annan szerint egyedül állami-bürokratikus eszközökkel nem lehet elhárítani a veszélyt, ezért szükség van a magánszektor bevonására, mégpedig közületi-magán-partnerségi együttműködés formájában.
Az Oxfam humanitárius szervezet képviselője a jelentést kommentálva a szegény államokat érő kirívó igazságtalanságról beszélt, mert 90 százalékban rájuk hárulnak a legsúlyosabb következmények, amelyek enyhítésére – segélyek formájában – még 1 százalékát sem kapják annak, amire szükségük lenne. Ha minden marad a régiben, akkor tömeges éhezés, tömeges járványok, és tömeges migráció lesz a folyamat ára.
A szervezet ezért az égbekiáltó igazságtalanságok orvoslását is szeretné a decemberi – Koppenhágában tartandó – globális éghajlatvédelmi tanácskozás napirendjére tetetni. Az ENSZ égisze alatt rendezendő tanácskozáson a 2012-ben lejáró kiotói éghajlatvédelmi egyezmény folytatásáról és egy új szabályozás kidolgozásáról kellene határozniuk a résztvevő államok küldötteinek. A tanulmányt egyébként az Oxfam vezetésén felül a Nemzetközi Éghajlatvédelmi Tanács (IPCC) és a Kolumbia Egyetemen működő Föld Intézet is jóváhagyta, ez utóbbi nevében Jeffrey Sachs professzor írta alá.
