Az egészségügyben nem teljesít jobban Magyarország
A kiszámíthatóság, a tervezhető jövőkép továbbra is hiánycikk ágazatunkban – írja közleményében a Magyar Orvosi Kamara Területi Szervezetek Tanácsa.
A hétvégén ülésezett a Magyar Orvosi Kamara Területi Szervezetének Tanácsa. Elemezve az elmúlt időszak egészségügyben kialakult helyzetét, egyhangú határozatában a következőket hozza nyilvánosságra:
Felelős állami vezetőkkel folytatott, mindvégig eredményesnek tűnő, közös megegyezéssel zárult tárgyalássorozatot kormányzati döntés nem követett. Ez nagy várakozás után még nagyobb csalódást okoz az egészségügyi munkavállalók körében. A kiszámíthatóság, a tervezhető jövőkép továbbra is hiánycikk ágazatunkban.
Testületeink már korábban leszögezték:
- Amint tényeken alapuló gyógyítást várnak a XXI. század orvosától, úgy a gyógyítók pedig tényeken alapuló költségvetést, és pénzügyi fedezetet várnak el az ország választott felelős vezetőitől.
- Ismét a társadalmi rangsor végére csúszott az ágazati bérszint: a szakorvosi nettó órabér 1.800-2.300, a szakdolgozói nettó 750-1.050,-Ft között alakul. Egy szakorvosi vizsgálat hivatalosan folyósított ára 1.485,-Ft!
- Hiába áll készen az orvoskar a 70 éves szégyenbélyeg, a paraszolvencia megszüntetésére, ha ehhez költségvetési forrást, érdemi bérrendezést továbbra sem kap.
- Szakorvosképzésünk minőségének hanyatlásáért, a betegellátás minőségének fokozódó bizonytalanságáért nem kis mértékben a rendszert torzító paraszolvencia-rendszer a felelős.
- Az alapellátás jogi és financiális elhanyagoltsága, közellátó fogorvosaink szégyenletesen alacsony javadalmazása rohamosan súlyosbodó népegészségügyi kockázat, amint azt a legfrissebb nemzetközi statisztikák is fényesen bizonyítják.
- Nyugdíjas munkatársaink, mintegy 5000 nővér és orvos nélkülözhetetlen, és áldozatos tevékenységének engedélyezési folyamata botrányos, közteherviselési diszkriminációjuk jogorvoslatért kiált.
- A biztonságos betegellátás már az önként vállalt túlmunka maximális kiaknázásával, a munkajogi szabályok rendszeres és sorozatos megsértésével sem biztosítható.
Vajon az egyre-másra bozóttűzként fel-fellángoló helyi, intézményi botrányok, tiltakozások, az önként vállalt túlmunka megtagadásának egyre terjedő mértéke mikor éri el a felelősök ingerküszöbét, haladéktalan és érdemi lépések megtétele, az egészségügyi ráfordítások jelentős növelése érdekében?
Magyarországon a vázolt helyzet rendezése kizárólag döntéshozói akaraton múlik!
