Az egészségügy is szolgáltatás

Ha megvalósul a több-biztosítós rendszer, akkor öt éven belül valódi szolgáltatás lehet az egészségügyből, amelyben a beteg fogyasztó, a kórház szolgáltató, a gyógyítás pedig maga a szolgáltatás – mondja dr. Simon Tamás. Az egészségügyi szakjogász szerint a műhiba miatt jogorvoslatot kérő betegek ma már tudatos fogyasztói attitűddel rendelkeznek.

 A jog ma már fogyasztóként kezeli a beteget. De vajon a beteg fogyasztóként, illetve az orvos szolgáltatóként viselkedik- e a gyakorlatban?
 – A bírói gyakorlat 1998 körül kezdte fogyasztóként kezelni a beteget. Az elmúlt csaknem tíz esztendő alatt a muhibaperekben túl széles köruvé vált a kártérítési felelősség és emiatt a kórházak ritkán tudták kimenteni magukat, miközben a betegek egyszerubben bizonyították igazukat a bírák előtt. A közelmúltban elfogadott törvények egyre erősebben tudatosítják a szolgáltatásért fizető betegekben, hogy jogosítványaik vannak, s ezeket miként érvényesíthetik. Tetszik vagy sem, komoly átalakulás zajlik az ágazatban: beteg helyett nyugodtan beszélhetünk fogyasztóról, kórház helyett szolgáltatóról, gyógyítás helyett fogyasztói szolgáltatásról. Ha durván fogalmazok, akkor egy kórház és egy beteg között megbízástartalmú fogyasztói szerződés jön létre. Tudom, hogy ez furcsa, hiszen Magyarországon az egészségügyről gondolták utoljára, hogy szolgáltatásként kellene kezelni, de mivel ez mindenütt a világon így van, nálunk sem lehet másként. Erre szokták azt mondani, hogy az orvoslás szolgálatból szolgáltatás lesz, miközben a beteg kiszolgáltatott helyzetből kiszolgált helyzetbe kerül.

 Azért az kiszolgáltatott helyzet, ha megszabják a betegnek, melyik szolgáltatót veheti igénybeimages/
  – Ez nem így van. Elvileg a beteg bármelyik kórházba kaphat beutalót, de csak a területileg illetékes köteles fogadni.

  Amíg az intézménynek jól jön a „kívülről” érkező beteg, addig nem küldi el, de ha ennek anyagi következményei is lesznek, esetleg nem fogadjaimages/
– Emiatt ez nem szolgáltatási, hanem finanszírozási korlát.

  Ha közzéteszik a kórházak minőségét mérő mutatókat, és kiderül, hogy a területileg illetékes intézményben háromszor többen halnak meg, és nem biztos, hogy mehetek máshováimages/
 – Csak néhány év múlva lehet majd eldönteni, hogy a korlátozás jót tesz-e a rendszernek vagy sem. Ez abban az esetben lehet rossz, ha a beteg olyan helyzetbe kerül, hogy a kórház bizonyos szolgáltatásokat nem tud garantálni számára, ezért azokat nem is kapja meg. Ha az intézmény szükség esetén máshová irányítja a beteget, akkor a korlátozás jó is lehet, hiszen a páciens máshol magasabb színvonalú szolgáltatást kaphat.

 Ügyfeleinek hány százaléka érzi magát fogyasztónak?
 – Hozzánk már soha nem jön úgy ügyfél, hogy ne lenne határozott álláspontja arról, mi történt vele, miért ment be a kórházba, mit szeretett volna és mit kapott. Ezek a fogyasztó legfontosabb jellemzői. A muhibaáldozatok teljes mértékben fogyasztói szemlélettel rendelkező betegek. A mostani változások éppen arról szólnak, hogy ne csak azok gondolkodjanak így, akik jogorvoslatot keresnek, és ez jó! Ha a beteg fogyasztóként érkezik a kórházba, és érvényesíteni próbálja a jogait, az a szolgáltatót is arra ösztökéli, hogy minél inkább segítse a gyógyulását.

 Magyarországon sokan válnak muhiba áldozatává, de csak töredékük fordul ügyvédhez. Ha innen közelítjük a kérdést – és elfogadjuk, hogy a jogorvoslatot keresők teljes mértékben fogyasztói szemlélettel bírnak –, akkor is kijelenthető, hogy a betegek számos esetben nem azt kapták a kórháztól, amit „szerettek volna”, mégsem reklamálnak
 – Ez biztosan így van, de látni kell, hogy ez egy folyamat: az emberek mentalitásának átalakulásához idő kell. Néhány évvel ezelőtt azt becsülték, hogy néhány ezer kezelési hiba történik évente.

 Horváth Ágnes miniszter szerint minden negyedik beteget félrekezelnek...
 – Mindez rámutat, hogy egy szolgáltatás minőségét mérni kell. A fogyasztói szemléletet erősíthetné, ha minél több minőségi mutatót tennének közzé. Az egészségügyi törvény 5. paragrafusa – nem szó szerint, de – azt mondja ki: mielőtt igénybe venné a szolgáltatást, a beteg jogosult tájékoztatást kapni annak milyenségéről. De mit tudhat ma a beteg arról, hogy milyen ellátásra számíthat? A kórházak honlapján csupán az olvasható, milyen osztályok muködnek az intézményben. Az OEP honlapján van ugyan néhány statisztika arról, hogy a kórházakban milyen arányban végeznek császármetszést, mekkora az infarktusos betegek halálozási aránya, de ott egy intézményt sem nevesítenek. Részben a fogyasztóvédelem érdekében létrehozott Egészségbiztosítási Felügyelet feladata lesz, hogy minőségi mutatókat tegyen közzé – ezt lapzártánkkor meg is kezdték – a szerk. –, bár felmerül a kérdés: hol a határ? A betegnek joga van megismerni a szolgáltatással kapcsolatos összes adatot. Ehhez hozzátartozik az is, hogy az intézményben végzett beavatkozások hány százalékánál volt szövődmény, hányan haltak meg. Tudni kellene azt is, hogy adott mutét esetén milyen gyakran kell újraoperálni a betegeket. Ennek következő lépcsője a muhibákra vonatkozik: milyen eljárások indultak a kórház ellen, melyik osztályokon – ezt egyelőre személyre nem lehet lebontatni. Közzé lehet tenni azt is, mennyi pert veszít a kórház és mennyi egyezséget köt. Ez szerintem nem csak a betegnek jó. Versenyhelyzetben az intézmény érvelhet maga mellett azzal, hogy milyen jó a szövődmény- vagy a muhiba-statisztikája, vagy ha végül mégis perre kényszerül, akkor milyen gyorsan fizet.

  A kórházak azzal szoktak érvelni ez ellen, hogy a betegebb embereket kezelők értelemszeruen rosszabb adatokat produkálnak.
 – Ebben a kórházaknak jelentős részben igazuk van, de erre nem az a jó válasz, hogy ne csináljunk semmit, hanem hogy találjunk megoldást. Az adatokat közzé kell tenni, az érdekvédő szervezetek dolgozzák ki, hogy ők milyen minőségi indikátorokat látnának szívesen! Még egyszer mondom, a kórházak érdeke is, hogy ezek elkészüljenek. Ha pedig akaratuk ellenére tesznek közzé mutatókat, akkor mondják el, ők hogyan látják. Nem azon kell törni a fejünket, hogy mit ne csináljunk meg...

 Pedig sokszor úgy tunik, hogy ez a magyar egészségügy alaptézise...
 – Én ezt nem mondanám. A magyar egészségügy nem rossz, s ennek ma is számtalan mutatója van. Ezek közül egy, hogy körülbelül 140 millió orvos-beteg találkozásra évente 400 muhibaper jut. De az ellen felesleges harcolni, hogy az egészségügy ne legyen szolgáltatás. Meg kell tanulni kezelni ezt a kérdést is, éppúgy, mint annak idején a muhibapereket.

 A vizitdíj erősítheti a fogyasztói szemlélet kialakulását?
 – Igen, de nemcsak a vizitdíj mutat ebbe az irányba, hanem a kórházi ellátásról januártól kötelezően elkészítendő elszámoló nyilatkozat is. Világosan kiderül, mennyi pénzt kap a kezelésért az intézmény, így – az önrészfizetés mellett – duplán szembesülök azzal, hogy fizetek azért, amit kapok.

 A hálapénz ugyanakkor ezzel ellentétes hatást válthat ki a rendszerben.
– Szerintem a hálapénzt az orvoslás szolgáltatás jellege szünteti majd meg. Ma a magánszolgáltatásokban a vezetők általában tiltják a hálapénzt, mert rontja a versenyképességet. Ha az egészségügy szolgáltatássá válik és verseny lesz a piacon, akkor ez már nem csak a magánszektorra lesz jellemző. Különösen, ha a kormány bevezeti a több-biztosítós rendszert.

 A versengő magánbiztosítók léte a feltétele a hálapénz megszunésének?
– Igen, és egy ilyen rendszerben a betegnek több eszköze lesz arra, hogy a jogait kikényszerítse. Nem csak ő akarja majd, hogy a betegjogokat betartsák. Ez lesz az érdeke a szolgáltatónak, aki – ha nem foglalkozik ezzel a kérdéssel – elveszítheti a finanszírozót. És a finanszírozónak szintén érdeke a betegjogok kikényszerítése, hiszen az állampolgárok járulékaiból származik a bevétele, így sikeressége szempontjából az állampolgárok elégedettsége számára kulcskérdés. Hangsúlyozom, hogy álláspontom a betegjogokra vonatkozik, a gazdasági szempontokat elemezzék a közgazdászok!

 Az egészségügyi magánszolgáltatóknál megjelenő betegek biztosan tudatos fogyasztók, hiszen költenek a jobb minőségre, a megfelelő körülményekre. Az egészségügy ugyanakkor általában közszolgáltatás. Ez utóbbi nem gátja a fogyasztói szemlélet meghonosodásának? Ha csak az ön szakterületét nézzük: a muhibát vétőt sokszor nem küldik el, mert a végkielégítése többe kerülne.
 – Sokáig valóban nem volt retorzió. Mostanában azonban egyre több olyan esetről tudok, amikor már másnap elküldik azt az orvost, aki miatt mondjuk 85 millió forintot kényszerül kifizetni a kórház. A tendencia a szolgáltatás jelleg és a verseny fokozódásával erősödik majd.

A fogyasztói tudatosság nagyban függ a beteg állapotától: ha valaki nagyon rosszul van, az nyilván nem veri az asztalt, hogy kérem, nekem jogaim vannak...
 – Rossz oldalról közelítünk: nem a betegnek kellene figyelmeztetnie az orvost, hogy ő a fogyasztó és hogyan kell vele bánni. Az orvosoknak kellene tudniuk, hogy ők a szolgáltatók. Attól persze nem lehet elvonatkoztatni, hogy a beteg valóban beteg, és az orvos tudja, hogyan gyógyítsa meg. Ettől függetlenül a most elfogadott jogszabályok arra mutatnak rá, hogy az egészségügy nem egy az összes többi szolgáltatás mellett, hanem egy a többi közül. És ez nagy különbség. Játsszunk ismét a szavakkal: amíg az egészségügy szolgáltató jellege nem alakul ki, addig kiszolgáltatott helyzetben van a beteg, utána pedig kiszolgált kiszolgáltatottság alakul ki.

 Mikor lesz ez jellemző Magyarországon?
– Ha lesz több-biztosítós rendszer, akkor öt éven belül.

 Öt év múlva több munkája lesz?
 – Biztos, hogy több, de pereket nyerni is nehezebb lesz.