Az atomenergia reneszánsza?

Az év elején kirobbant ukrán gázvita, majd az orosz kemény tél okozta szállításkiesés nyomán nyilvánvalóvá vált, mennyire égető kérdés a közös európai energiapolitika. Tony Blair brit kormányfő már a tavaly őszi informális EUcsúcs házigazdájaként javasolta, hogy tegyenek lépéseket az Európai Unió közös energiapolitikájának létrehozására. A kezdeményezés gyakorlati jelentősége eltörpülni látszott a tény mellett, hogy ezt éppen a közös politikákkal szemben örök gyanakvó London kezdeményezte. Wolfgang Schüssel osztrák kancellár, az EU soros elnökeként az unió márciusi gazdasági csúcstalálkozójára immár prioritásként vette fel a témát: miként csökkenthető az unió energiafüggősége, kiszolgáltatottsága.  Ahogyan az integrációs ügyekben szinte megszokott, az Európai Bizottság ismét megelőzte a tagállamokat. Andris Piebalgs, a testület energiapolitikáért felelős tagja már korábban is a közös fellépést sürgette, és előbb a tavalyi olajárrobbanás, majd az idei orosz–ukrán gázvita is őt igazolta. Az Európai Bizottság egyébként kényes dilemma előtt állt. A működő piacgazdaság alapelvének tekinti, hogy kiküszöböljék a tisztességes versenyt zavaró elemeket, márpedig a világpiaci árnál jóval olcsóbb energia épp ilyen tényező. Ebből a szempontból tehát a tagállamoknak is érdekükben áll, hogy a Szovjetunió utódállamai – Oroszországot is beleértve – közelítsenek a nemzetközi energiaárakhoz.