Módosítani kell a transzfúziós gyakorlaton?
Az anyák vére károsítja a férfi recipienseket
Az 50 évesnél fiatalabb férfiak nagyobb eséllyel halnak meg, ha olyan transzfúziót kapnak, ami egykoron terhes nőtől származik. Ha megerősítést nyer a donor neme és valahai terhessége, valamint a recipiens túlélési esélye közötti összefüggés, módosítani kell a transzfúziós gyakorlaton, írja a JAMA.
Association of Blood Transfusion From Female Donors With and Without a History of Pregnancy With Mortality Among Male and Female Transfusion Recipients című cikkükben Camila Caram-Deelder és munkatársai kifejtik: a vörösvérsejt-transzfúzióban részesült 50 évesnél fiatalabb férfiak nagyobb eséllyel halnak meg, ha a donor olyan nő volt, akinek volt a véradást megelőzően terhessége, mint ha olyan nőtől származik a vér, aki sosem volt terhes, vagy ha a donor férfi. Nő recipiensek esetében a holland adatbázisok alapján dolgozó kutatók nem tudtak összefüggést kimutatni a túlélés, valamint a donor neme és valahai terhessége között.
A férfiak körében megszaporodott mortalitás hátterében legnagyobb arányban a transzfúzióhoz társuló akut tüdőkárosodás (TRALI) volt felfedezhető. A Journal of the American Medical Associationcímű szaklapban megjelent tanulmányba Hollandia hat nagy kórházában első transzfúziójukban részesülő betegeket vontak be (n= 31 118 fő), akik összesen 59 320 egységnyi vörösvérsejt-transzfúzióban részesültek. A donorok 88%-a férfi, 6%-a korábban nem terhes nő és 6%-a korábban már terhes nő volt.
A vörösvérsejt-transzfúzióban részesült 50 évesnél fiatalabb férfiak esetében a bármilyen okból bekövetkező mortalitás az utánkövetés alatt 101 haláleset/1000 személy-év volt, amennyiben a donor korábban már terhes nő volt, 80 haláleset/1000 személy-év, amennyiben a donor férfi volt, és 78 haláleset/1000 személy-év, amennyiben a donor korábban nem terhes nő volt.
A nő recipiensek között a mortalitás 74 haláleset/1000 személy-év volt, amennyiben a donor korábban már terhes nő, 62 haláleset/1000 személy-év, amennyiben a donor férfi volt – ez az eltérés nem volt szignifikáns.
A tanulmányt kísérő szerkesztőségi közleményben (Blood Transfusions From Previously Pregnant Women and Mortality - Interpreting the Evidence) Richard Cable és Gustaf Edgren kifejti: a vérdonorok és a transzfúziós recipiensek adatait rögzítő hatalmas svéd-dán, kanadai, hollandiai és egyesült államokbeli adatbázisok elérhetősége lehetővé tette, hogy különböző összefüggéseket keressünk a donorok sajátosságai és a recipiens-kimenet között.
A holland adatok alapján Camila Caram-Deelder és munkatársai által végzett vizsgálat eredménye provokatív; a mortalitásbeli különbség már a transzfúzió beadása után 1 évvel elkezd növekedni. Amennyiben más populáción ismételt vizsgálatok megerősítik eredményét, miszerint a férfiak körében nagyobb a mortalitás, ha valaha terhes nő donortól kapnak transzfúziót, jelentős klinikai változásnak kell bekövetkeznie.
A vizsgálat eredményének megerősítése komplex feladat, a korábbi hasonló vizsgálatok (bár ezeket nem specifikusan ennek az összefüggésnek a tesztelésére tervezték) egymásnak ellentmondó következtetésekhez vezettek, folytatja Cable és Edgren. Ezért egyrészt a megfigyelt összefüggés alternatív magyarázatait is keresni kell, valamint az ismételt vizsgálatoknak lehetőleg eltérő statisztikai metodológiát kell alkalmazniuk (pl. mivel a férfiakkal összehasonlítva, a női donoroktól származó egységnyi vörösvérsejt-transzfúzióban 8%-kal kevesebb hemoglobin van, azok a betegek, akik női donortól származó transzfúzióban részesülnek, esetleg több egység vérre szorulnak, ami befolyásolhatja a számítást).
Fontos lenne megérteni a jelenség hátterében álló mechanizmusokat, amelyekről jelenleg csak sejtések vannak, azonban a vizsgálatot nem is úgy tervezték, hogy választ tudjon adni a kérdésre. A szerzők szerint lehetséges, hogy az anyai szervezet által a terhesség alatt gyártott antitestek maradnak életben, és triggerelnek veszélyes reakciót egyes férfiakban.
A szerkesztői kommentár szerint az ismételt vizsgálati eredmények megszületése előtt nem kell módosítani a jelenlegi gyakorlaton, amelyben nem veszik figyelembe a donor nemét. A szerzői kommentár arra hívja fel a figyelmet, hogy azt eddig is tudtuk: a transzfúzió nem kockázatmentes eljárás, ezért a betegeknek csak abban az esetben kellene kapniuk, ha valóban rászorulnak.
Helytelen az a gyakorlat, ami az anémiás beteg „feltöltése” céljából alkalmazza a vérátömlesztést.
