Az alvászavarok korrelációja a nem alkoholos zsírmáj súlyosságával és az inzulinrezisztenciával

A nem alkoholos zsírmáj (NAFLD, non-alcoholic fatty liver) az egyik leggyakoribb krónikus májbetegség, melyet a metabolikus szindróma okaként és következményeként egyaránt számon tartanak. A NAFLD egy sor hepatikus és nem hepatikus kórállapottal összefüggésben áll, mint amilyen például a cirrhosis, a végstádiumú májbetegség, a hepatocelluláris carcinoma, a kardiovaszkuláris betegségek vagy a cukorbetegség. A NAFLD kockázati tényezői közé tartozik az elhízás, a malnutríció és a fizikai inaktivitás, ezen kívül kialakulásában szerepet játszhatnak bizonyos genetikai variánsok hordozása is (a PNPLA3 gén egyik ritka allélja). Az alvászavarokat is összefüggésbe hozták a NAFLD mind gyakoribb előfordulásával. A metabolikus utak szabályozásában nagy jelentőséget tulajdonítanak a „cirkadián órának”, melynek központja a hypothalamusban van.

A NAFLD és az alvászavarok közötti összefüggés mögött álló mechanizmusok összetettek, melyek szabályozásában genetikai tényezők ugyanúgy szerepet játszanak, mint a sötétség/világosság ciklikus váltakozása. Különféle rágcsálómodellekben korrelációt igazoltak az óragének eltérései és a máj zsíros elfajulása között. Az óragének szempontjából mutáns homozigóta egerek hiperfágiásak, elhízottak, és hyperglykaemia, hyperlipidaemia és steatosis mutatható ki bennük. Az összefüggés fordítva is igaz: a nagy kalóriatartalmú diéta megváltoztatja az emlősök cirkadián órájának működését.

A cirkadián ritmus felborulása zavart okoz a glükóz-inzulin metabolizmusban, megváltoztatja az étvágyat és az ezzel összefüggő hormonok szintjét. A humán metabolom elemzése azt jelezte, hogy az összes plazmametabolit 15%-a cirkadián óra szabályozása alatt áll, mely metabolitok jelentős részét zsírsavak teszik ki.

Embereknél a NAFLD-hoz társuló fáradtságérzés a cirrhosistól függetlenül megfigyelhető, melyet korábban összefüggésbe hoztak a nappali álmossággal, ugyanakkor a betegség súlyosságának biokémiai és hisztológiai markereivel, illetve az inzulinrezisztenciával (IR). A közelmúltban a csökkent alvásidőt és a rosszabb alvásminőséget a NAFLD kockázati tényezőjeként azonosították középkorú betegek csoportjában. Egy pilot vizsgálatban a cirkadián ritmus hormonját, a melatonint antioxidánsként alkalmazták a NAFLD kezelésében, mely kedvező hatásúnak bizonyult a májenzimek szintjére.

Az egyre bővülő állatkísérletes adatok ellenére egyelőre keveset tudunk arról, hogy az alvási-ébrenléti ciklus szabályozása milyen szerepet játszik a NAFLD patogenezisében.

A szerzők ezért NAFLD-betegek bevonásával szisztematikusan elemezték az alvás kvantitatív és kvalitatív paramétereit, a táplálékfelvétel dinamikáját, valamint a nap közbeni álmosságot a betegség súlyosságának biokémiai és hisztológiai paramétereivel összefüggésben.

Betegek és módszerek

A vizsgálati kohorszot 46 olyan beteg alkotta, akiknél biopsziával igazolták a NAFLD fennállását. A NAFLD az alábbi alcsoportokat foglalta magában: egyszerű steatosis (n = 12) és nem alkoholos steatohepatitis (NASH; n = 34). Emellett egy 22 fős kontrollcsoport is részt vett a vizsgálatban, melyet egészséges személyek alkottak. A résztvevők a Basel NAFLD kohorsz (n = 89) tagjai voltak, akik közül azt a 46 személyt vonták be a mostani analízisbe, akik hozzájárultak egy alvásvizsgálatban való részvételhez. A biopszia és az alvásvizsgálat között mediánértékben 4 év telt el.

Kizárási kritériumnak tekintették a napi 40 grammnál (férfiak esetében) vagy 20 grammnál (nők esetében) nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztást, illetve az egyidejűleg fennálló egyéb májbetegséget.

Az alvás minőségét és mennyiségét az alábbi speciális kérdőívekkel mérték fel: Pittsburgh alvásminőségi index (PSQI) [22], nappali álmosság (Epworth sleepiness scale [ESS]), pozitív és negatív affektivitás skála (PANAS) és Munich Chronotype Questionnaire (MCTQ). Az étkezéssel kapcsolatos kérdőív kitért az étkezés gyakoriságára, idejére és minőségére.

A laboratóriumi tesztek során az alábbiakat értékelték: vércukor, inzulin, inzulinrezisztencia, orális glükóztolerancia teszt (OGTT) és májenzimek.

Eredmények

A kontrollszemélyekhez képest a NAFLD-betegek számára átlagosan hosszabb volt idő szükséges az elalváshoz (26,9 perc vs. 9,8 perc), és az alvás időtartama is rövidebbnek bizonyult (6,3 óra vs 7,2 óra). Az alvás minősége nem megfelelő (Pittsburgh-féle alvásminőségi index 8,2 vs. 4,7), amihez az affektivitás megváltozása is társul. Az étkezési frekvenciák az éjszakai órák felé tolódtak el. NAFLD-betegek esetében a nap közbeni álmosság a cirrhosistól függetlenül szignifikáns korrelációt mutat a májenzimek (GOT, GPT) szintjével és az inzulinrezisztenciával (HOMA-IR), az egészséges kontrollszemélyekre ugyanakkor már nem mondható el ugyanez. Fibrosis eseteiben a nap közbeni álmosság összefügg a fibrosis súlyosságával.

Következtetések

A vizsgálat adatai alapján kvalitatív és kvantitatív módon jellemezhetők a NAFLD-betegeknél fennálló alvászavarok. A nappali álmosság mértéke a betegség súlyosságát jelző paraméterekkel korrelált. A megfigyelések arra utalnak, hogy az alvás, valamint az étkezések időzítése patofiziológiai szerepet játszhat a humán NAFLD patogenezisében. Mindezek fényében további vizsgálatok szükségesek az alvászavarok objektív eszközökkel történő validálására. Ezen túlmenően olyan intervenciós vizsgálatokra is szükség van, melyek az alvási-ébrenléti ciklus rendezésének szerepét elemzik a NAFLD kezelésében.

Forrás: Bernsmeier C, et al. Sleep disruption and daytime sleepiness correlating with disease severity and insulin resistance in non-alcoholic fatty liver disease: A comparison with healthy controls. PLoS ONE. 2015;10:e0143293.