Az államtitkárt nem lepte meg a lelet
Ónodi -Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár változatlanul aktuálisnak tartja öt programpontját, amelynek meghirdetésével másfél éve hivatalba lépett, derül ki a Népszavának adott interjúból.
Önt is sokkolta az egészségügyi ellátórendszer teljesítményéről szóló minap nyilvánosságra került jelentés?
Nem. Miért sokkolt volna?
Mert meglehetősen lehangoló képet mutat arról a rendszerről, amit irányít?
Visszakérdeznék: ha visszanéz az elmúlt 25 évre, készült valaha ilyen jellegű anyag?
Nem tudok róla…
Erről van szó. Minden kormányban benne van az a félelem, hogy szembe merjen nézni a valósággal. Mi azért lehetünk ilyen bátrak, mert semmi olyan nincs benne, ami ezalatt a kormány alatt jött volna létre, mint probléma. Viszont senki sem mert ezzel korábban szembenézni. Mi vagyunk az elsők szerintem ebben a sorban, és remélem, hogy nem fogják ezt politikailag kiforgatni, mert meg mertük mutatni, hogy mi a helyzet.
Ön mióta ismeri a döbbenetes számokat, nevezetesen, hogy hány ember élhetne tovább, ha időben eljut az orvoshoz?
Tavaly októberben találkoztam először ezzel az elemzéssel, de ezt a jelenséget mindenki ismeri, aki az ágazatban dolgozik – én magam 15 éve ismerem ezt a helyzetet. Mióta az adatokat ismerem, azóta néhány ponton tettünk is lépéseket a változás érdekében. Például ezért döntöttünk arról, hogy nem halogatható a vastagbélrák szűrés elindítása. Meg arról is, hogy minél több szűrést vigyünk oda buszokkal a kistelepülésekre. Azt meg sajnálom, hogy egyesek még szakmán belül is úgy tekintenek az elemzés adataira, mint új felismerésre, miközben ebben élünk 25 éve. Azt hiszem valamennyien tudtuk, hogy a lakosság egy része nem jut el orvosig. Ám, az, hogy 18 ezer ember nem kaphatott időben ellátást, azt is jelentheti, hogy például nem járt szűrésre, vagy későn ment el orvoshoz. A kérdés most az, hogy hogyan tudunk ezen változtatni.
Zajlik a következő választási kampány, tud még valamit csinálni?
Azért vagyok itt. Eddig azért kaptuk a pofonokat, mert nem tudunk semmit az egészségügyről, most meg azért mert bemutatjuk ezt a képet. Itt a lehetőség, vannak adatok, lássuk, ki mit kezdene a helyzettel azon kívül, hogy több pénzt kér. Hiába van az egészségügyre fordítható keretben csaknem 600 milliárddal több, mint ezelőtt négy-öt évvel, ha nem változik meg a rendszer is semmi sem lesz jobb. Például az amit meg mertünk lépni a várólisták ügyében – szerintem – egészségpolitikai siker. Úgyhogy én bizakodó vagyok.
Csak?
A betegek érdekét kell védenem és nem az ellátórendszerét. Mégis, amikor arról van szó, hogy valamit szeretnék másképp csinálni éppen a betegekért, akkor sokan megpróbálják azzal szemben a rendszer érdekeit védeni. Ez hihetetlen paradox helyzet.
Tizennyolc hónapja államtitkár. Hasznosan töltötte az időt?
Igen. Másfél hete találkoztam a miniszterelnök úrral, aki megerősített ebben.
