Az agyi β-amiloid csökkentése jó hatású Down-kórban
Neuropatológiai szempontból egy közös tulajdonsága biztosan van az Alzheimer- és a Down-kórnak: mindkét betegségre jellemző, hogy felszaporodik az agyban a β-amiloid fehérje. A Rockefeller Egyetem kutatói most bizonyítékokkal támasztották alá, hogy az olyan gyógyszerek, amelyek Alzheimer-kórosokban csökkentik az agyban a β-amiloid szintjét, Down-szindrómában enyhítik a szellemi visszamaradást, a mentális retardációt.
Amint arról a Science Daily beszámol, a kutatást a 2000-ben orvosi Nobel-díjban részesült Paul Greengard és munkatársa, William Netzer vezette. Munkacsoportjuk már hosszabb ideje az Alzheimer-kórral, az időskori demencia leggyakoribb okával foglalkozik, és ez keltette fel érdeklődésüket most a Down-kór iránt.
A β-amiloid mennyiségének növekedése alapvető jellemzője az Alzheimer-kórnak, és kialakul azokban a Down-szindrómásokban is, akik idősebb korukban Alzheimer-kórosok lesznek (szinte minden Down-szindrómás személyben élete ötödik-hatodik évtizedében Alzheimer-kór is kialakul). Azt azonban eddig nem tudták, hogy van-e szerepe a β-amiloidnak a Down-szindrómás gyerekek mentális retardációjában. Greengardék vizsgálata amellett szól, hogy igen, és ez reményt kelt arra nézve, hogy gyógyszerekkel javíthatók lesznek a gyerekek kognitív képességei.
Jelenlegi tudásunk szerint az agyi β-amiloid felhalmozódás az első lépése annak a folyamatnak, amely az idegsejtek károsodásához, pusztulásához és demenciához vezet. A β-amiloid az amiloid prekurzor proteinből (APP) alakul ki az ún. szekretáz enzimek hatására. A β-amiloid mind Alzheimer-kórban, mind pedig a fiatal és az idős Down-szindrómásokban nagyobb mennyiségben van jelen az agyban. A Down-szindróma komplex genetikai betegség – a 21-es kromoszómának több mind 100 génje nem két, hanem három példányban van jelen a betegekben, és e gének között van az APP-t kódoló gén is. Ismereteink szerint a nagyobb mennyiségű APP következtében nő meg a betegekben a β-amiloid mennyisége.
A Rockefeller Egyetem kutatóinak az volt a hipotézise, hogy a Down-kóros gyermekek – irreverzibilisnek tartott – szellemi visszamaradásában szerepe van a β-amiloidnak, és hogy ha gyógyszeresen csökkentik ennek szintjét, javulni fognak a gyerekek kognitív képességei is.
A vizsgálatban, amelyet a PLoS ONE júniusi számában közöltek, a Down-szindróma egér-modelljét használták fel. Az egereknek egy DAPT nevű szert adtak, amelyről ismert, hogy a szekretáz enzimek gátlása révén csökkenti a β-amiloid termelődését. A DAPT hatására nem csak a β-amiloid szintje csökkent gyorsan, de jelentősen javult az egerek tanulási és emlékezeti teljesítménye is, amelyet többek között vízi útvesztő segítségével mértek. A kontrollcsoportba tartozó egerek telesítményét a DAPT nem befolyásolta.
Netzer felhívta a figyelmet arra, hogy azoknak a ksérleti szereknek, amelyeket a β-amiloid szint csökkentésére használnak, súlyosan toxikus mellékhatásaik vannak. Pár évvel ezelőtt azonban Greengard és munkatársai felfedezték, hogy a Gleevec, amely egy rákellenes, leukémiában alkalmazott gyógyszer, toxikus mellékhatások nélkül csökkenti a β-amiloid mennyiségét. Bár a Gleevec nem marad elég hosszú ideig az agyban ahhoz, hogy terápiás értéke legyen Alzheimer-kórban vagy Down-szindrómában, kiindulópontja lehet új anti-amiloid szerek kifelesztésének.
