Az adherencia jelentősége asztmában

Az asztma változó mértékű, reverzibilis légúti obstrukcióval járó klinikai tünetegyüttes, amelyet a légutak fokozott reakciókészsége jellemez. Hátterében krónikus gyulladásos folyamatok állnak. Megjelenési formája rendkívül változatos, jellemző tünete a köhögés, illetve a rohamokban jelentkező nehézlégzés, de lehet nagyon tünetszegény is.

Olyan krónikus kórképről beszélünk, amelynek előfordulása a különböző országok felmérései alapján igen változatos, átlagosan 1–18 százalék, a betegek száma ráadásul folyamatosan növekszik. Az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet adatai alapján hazánkban a lakosság mintegy 5 százaléka küzd ezzel a problémával, ezen belül a betegek körülbelül kétharmada allergiás asztmás.

Beteg-együttműködés

A terápia eredményessége szempontjából rendkívül fontos az együttműködés a pácienssel, az asztmás beteg oktatása. Nincs könnyű dolgunk: a gyógyszerészek, gondolom, testközelből tapasztalják, amit mi, orvosok csak felmérésekből tudunk: hogy milyen rossz a betegek compliance-e. A Törökbálinti Tüdőgyógyintézetben végzett felmérés szerint a páciensek csupán 30-40 százalékban váltják ki az orvos által felírt gyógyszert. Ez nagyon alacsony arány. Meg kell értetnünk a beteggel, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, ami az esetek többségében jól kezelhető. Ha viszont nem veszi komolyan a problémát, visszafordíthatatlan károsodásokat szenvedhet: a krónikus gyulladás következtében a hörgőrendszere átépülhet, a szűkület rögzülhet (remodelling).

A protokoll által meghatározott terápiás célok (a tüneti kontroll) elérése és a jövőbeni rizikó csökkentése körfolyamat mentén zajlik, amelynek pillérei az értékelés, a kezelés módosítása és a terápiás válasz figyelemmel követése. Mindehhez jól működő orvos-beteg kapcsolatra van szükség. A betegedukáció részeként az asztmás beteget meg kell ismertetnünk az inhalációs eszköz kezelésével, fel kell hívnunk a figyelmét az adherencia és az önellenőrzés fontosságára, és írásos, egyénre szabott cselekvési tervet is érdemes készíttetnünk vele. Kis túlzással egy jól képzett beteg többet tud a saját betegségéről (természetesen nem a molekuláris történésekről), mint a kezelőorvosa.

A jelenlegi rendelkezésre álló gyógyszerek mellett a különböző ajánlásokban megfogalmazott asztmakezelési célok elérhetők, adhrencia javítható ezek által.

Az adherencia WHO szerinti definíciója „az egyén egészségügyi szakemberrel egyeztetett ajánlásoknak megfelelő viselkedése a gyógyszerszedés, diéta és az életmódváltozás területén”. Maga a szó (adherence) ragaszkodást, pontos betartást jelent. A mai elvárások szerint az orvos egyezteti ajánlásait a beteggel, aki így nem utasítást hajt végre, hanem a megbeszélt módon él, étkezik és szedi a gyógyszereket.

A beteg együttműködése változhat attól függően, milyen körülmények között zajlik a kezelés. A mindennapi életben elért terápiás hatékonyság és a klinikai vizsgálatokban tapasztalt hatásosság nem egyezik meg. Az egyéb krónikus belgyógyászati betegségek mellett tapasztalt compliance átlagosan sajnos csökkent. Asthma, COPD, hypertonia, dyslipidaemia és a diabetes mellitus esetén: 60-75%.

Viszont a beteg együttműködésének hiánya megnövelheti a megbetegedés súlyosságát, mely következményeként a halálozás valószínűségét is növelheti.

Az asztmakezelés hosszú távú céljai között nagyon fontos a beteg-együttműködés kialakítása.

A célok elérése érdekében partneri viszonyt kell kialakítani a beteg és az egészségügyi személyzet között:

-          meg kell kérdezni, hogy mik a betegnek a saját egyéni céljai

-          jó kommunikációs stratégiát kell kidolgozni

-          figyelembe kell venni az aktuális egészségügyi ellátási rendszert, a rendelkezésre álló gyógyszereket, a kulturális és személyes preferenciákat és az egyéni egészségügyi kulturáltság adott állapotát.

Ezért vizsgáljuk meg ennek tükrében az egyes pontokat:

1. Felvilágosítás:

Fontos, hogy a betegnek egyéni kommunikációs csomagot állítsunk össze, személyiségének megfelelően, betegségéről meglevő információk tükrében.

-szóban:

Egyszerű mondatokat, világos információkat adjunk a betegnek mind a betegségéről mind a teendőivel kapcsolatban. Fontos, hogy hívjuk fel a beteg figyelmét, hogy kitől és hogyan tud megbízható információkat szerezni, ha már múlnak az emlékek a vizitről.

-írásban:

Megfelelő írásos nyomtatványokkal lássuk el a beteget. Írjuk fel az elérhetőségeket, hasznos internetes fórumok címét, asszisztens segítsége esetén személyes kontaktokat.

2. Eszközválasztás          

Eszközválasztás indoklását nagyon fontosnak tartom, ezáltal bevonhatjuk a beteget a döntési folyamatba és elkötelezhetjük őket a kezelésben.

3. Eszközbetanítás

Betanításban nagy szerepe van az asztmanővéreknek, így a velük való kommunikációt is fejleszteni kell rendszeresen. Fontosnak tartanám az asszisztensek kommunikációs tréningjét.

4. Korrekt ambuláns lap és recept:

Megkönnyíti a kommunikációt a háziorvossal és a betegnek a hitelességét az orvosa irányában.

5. Kontrollidőpont biztosítása:

Ha a beteg a vizit során megtudja a következő kontroll időpontját, akkor az első pillanattól készülhet kérdésekkel, tapasztalatokkal és nem marad kétség az együttműködésben.

6. Háziorvosi együttműködés:

A háziorvos nélkülözhetetlen ebben a támogató rendszerben: a sikeresség nagy mértékben múlhat rajta! Itt érzek nagy bizonytalanságot a szakmaközi kommunikációban, hiszen kevés a kontaktus a szakemberek között.

7. Családi együttműködés:

A család bevonása sikeresebbé teheti az egyéni kezelési terv kialakítását. A családtagok felelősségének megállapítása jó hatással lehet a mindennapok nehézségeivel  kapcsolatban.

Ezen pontok megbeszélése elősegíti a betegekkel közösen a hosszú távú kezelési stratégia kialakítását.

Számos felmérés azonban azt is igazolta, hogy akár a nem megfelelő súlyossági besorolás a beteg alulkezelése, a nem megfelelő eszközhasználat vagy a beteg rossz együttműködési készsége, a gyengébb compliance, rosszabb adherencia miatt a betegek egy része nem vagy csak részlegesen kontrollált!

Ezért is van óriási felelősség az egészségügyi személyzeten!

Irodalom:

1. Partridge MR et al. BMC Pulm. Med. 2006;6:13.

2. WHO: Adherence to long-term therapies. Evidence for action. 2003.

3. Cramer JA, Roy A, et al. Medication compliance and persistence: Terminology and definitions. Value in Health 2008;11(1):44-7.

HU-0451

Lezárás dátuma: 2017.11.28.