Az 1905-ös Nobel-díjas

A tbc világnapja: március 24.

Robert Koch Klausthalban született – 13 gyermek közül harmadikként – 1843. december 11-én. Gyermekkorában afrikai őserdőkről és sarkvidékekről, a világ megismeréséről álmodozott. Gyakorlatias szemléletű családja a göttingeni orvosi egyetemre íratta be, amit úgy próbált összhangba hozni saját elképzeléseivel, hogy elhatározta: hajóorvosként fog dolgozni. Az egyetemen azonban a tudomány irányába fordult az érdeklődése. Olyan tanárai voltak, mint a fejlődésbiológiával foglalkozó Henle (róla nevezték el a vesében a Henle-kacsot), vagy a karbamid szintézisének kérdését megoldó Wöhler. Végzése után kórházi orvosként, majd a francia–porosz háborúban katonaorvosként dolgozott. 1872-ben telepedett le Wollstemben, ahol – háborús élményei hatására, orvosi munkája mellett – a lépfene kialakulását kezdte kutatni. Kezdetleges laboratóriumában neki sikerült mikroszkópos tárgylemezeken táptalajon tenyészteni először az anthrax- bacilusokat. Kimutatta, hogy a kórokozók hosszú filamentumokat növesztenek, illetve intracellulárisan átlátszó testeket – spórákat – tartalmaznak. Ő ismerte fel azt is, hogy a beszárított spórák több év után kedvező körülmények közé kerülve fertőzőképesek maradnak. Az anthrax teljes életciklusát 1876-ban írta le. A hazai és nemzetközi elismerés igen nagy volt: Julius Cohenheim híres patológus szerint „ez a baktériumokkal kapcsolatos eddigi legnagyobb felfedezés. Meg vagyok arról győződve, hogy nem ez lesz az utolsó, amikor a fiatal Robert Koch meglep és elkápráztat kutatásaival.” Nem tévedett. Eredményei alapján 1879-ben Berlinbe került, ahol a közegészségügyi intézetben kutatócsoportot hozott létre; pár év múlva az intézet igazgatója lett. Ő mutatta ki, hogy a különböző baktériumok különböző, jól karakterizálható betegségeket okoznak. Sikerült olyan festékeket találnia, amelyek segítségével jobban láthatóvá tudta tenni a mikroszkópban a kórokozókat. Eljárást dolgozott ki arra, hogyan lehet egy kórokozó-keverékből egy adott kórokozót szelektálni; a kísérleti állatot a keverékkel beoltotta, majd a megbetegített állatból tovább passzálta. A többszöri átoltás után így tudott szeptikémiát kiváltó baktériumtörzseket izolálni. A baktériumok életben tartásához zselatinos táptalajt használt. 1882-ben bejelentette, hogy megtalálta a tuberkulózis kórokozóját.