Asztmás és COPD-s betegek terápiás együttműködése

Az asztmás és COPD-s betegek terápiás együttműködése hatással van a betegség kimenetelére, befolyásolja a terápia hatékonyságát. A beteg-együttműködés a terápiás siker záloga.

29 éves kórházi gyakorlatomat követően 3 éve tüdőgondozóban dolgozom, s körülbelül 57000 fő ellátását végzem. Itt szembesültem igazából a compliance és az adherencia fontosságával. (Compliance=engedelmesség, olyan dózisban és gyakorisággal, ahogy az elrendelve vagyon. Adherencia=terápiahűség, kitartás, melyben a beteg motiváltsága is szerepet játszik.)

Az utóbbi években több előadást is lehetett hallani neves szakemberektől, mely szerint a COPD-s betegek 2/3-a 1 év elteltével már nem az előírt gyógyszereket az elrendelt dózisban és gyakorisággal, sőt egyáltalán nem szedi. Ez hihetetlennek hangzik, de valós.

Okok:

1)      Betegségtudat hiánya a legfontosabb ok. Nagyon sok FEV1 50%-kal élő betegnek nincs nyugalmi nehézlégzése, effort dyspnoéját pedig különböző „alibi” feltételezésekkel magyarázza: testsúlyfeleslegem van, nem vagyok edzett, és így tovább.

2)      Az alacsony általános műveltség. Nem érzi szükségét a beteg, s nem is érti a „betegnyelvre lefordított” tájékoztató anyagok tartalmát.

3)      Hazánkban nem divat az egészség, az egészséges életmód. A váróban egymást licitálják túl a betegek, dicsekedve kinek hány betegsége van.

4)      A munkahelyek csak elvétve, a biztosítók pedig egyáltalán nem kíváncsiak az egészségi állapotra. Ennek megfelelően az egészségeseknek nem jár pozitív diszkrimináció és fordítva.

5)      Pénzszűke, mely lehet relatív, amikor a beteg gyógyszer helyett cigarettára és/vagy alkoholra költ. De lehet abszolút is, hiszen a kevés jövedelemből családjának létfenntartására kell fordítania, s szó szerint nem marad pénz a gyógyszerre.

6)      A beteg „túlképzettsége”, melynek során álinformációk (internet, média, betegtárs vagy akár a gyógyszerdobozban lévő tájékoztató) alapján válogat a gyógyszerek közt, illetve változtat a dózison. (Például: minden második nap használja a szteroidtartalmú sprayt, mert ezzel akarja csökkenteni az oszteoporózis kialakulásának veszélyét).

7)      Egészségügyi dolgozók leterheltsége: több idő kellene, mind az orvosnak, mind a munkatársainak a személyre szabott információk átadására, s fordítva is igaz: a betegtől kapott visszajelzések („érzelmi válságában vagyok haláleset miatt, vagy képtelen vagyok a pipát használni”) fogadására.

8)      Nincs azonnali konzekvenciája a gyógyszer elhagyásának (pl. cukorbeteg kómás lesz), negatív hatásának érzékelhetősége elhúzódó.

Mindez a teljesség igénye nélkül született, a sor még folytatható.

Az alábbi táblázatban gyűjtöttem össze azt, hogy miként látom a terápiás együttműködést a COPD-s betegeim kezelése során, hogyan hatnak a betegeimre a különböző körülményeik, betegségeik.

Jelmagyarázat: „-” alacsony compliance, „+” relatíve jobb compliance

Következmény:

1)      Első és legfontosabb a betegség elégtelen kezelése, mely a beteg életminőségét, sőt életkilátását bizonyítottan rontja.

2)      A beteg felelőtlensége plusz terhet jelent az egészségügyi ellátó rendszerre: háziorvoshoz, ügyelethez fordul, SBO vagy tüdőgondozói rendelésre megy panaszai miatt. Sok esetben a differenciáldiagnosztikai problémák felesleges vizsgálatokat szülnek, hiszen ki merné feltételezni, hogy például a fiatal patikus hölgy nem használja már hetek óta a fenntartó inhalátorát, előbb gondolunk PTX-re, atípusos pneumóniára.

3)      A megvásárolt, de nem használt gyógyszer előbb-utóbb lejár, használhatatlanná válik. Pénzkidobás, környezetszennyezés forrása.

4)      Növeli az egészségügyi személyzet fásultságát, jelentősen hozzájárul a burn out-hoz. Mi értelme a munkánknak?

5)      Extrapulmonális tüneteket, betegségeket generálhat: exacerbáció esetén a beteg nagy dózisban használja rohamoldóját. A túlzott LABA- és SABA-bevitel ritmuszavarokhoz, vérnyomáskiugráshoz vezethet.

És a sort még folytathatnánk. És kérem a pulmonológusokat, hogy folytassák is.

A tüdőgondozóban, ahol a munkatársaimmal dolgozunk, törekszünk arra, hogy a terápia beállítása után figyelemmel kísérjük a beteg együttműködését is. A beteggel történő találkozás alkalmával mindig nagy hangsúlyt fektetünk az eszközhasználatra. A beteg kiválasztja a rendelőben lévő betanító eszközök közül azt, amelyiket a terápiának megfelelően a legutóbbi viziten javasoltam. Kérésünkre megmutatja, hogy hogyan használja azt. Számos esetben további tanáccsal kell a beteget ellátni, vagy újra megtanítani az eszköz helyes használatára. Előfordul az is, hogy a beteg nem tudja kiválasztani a legutóbb javasolt eszközt, így derül ki, hogy a beteg még nem váltotta ki a legutóbb receptre felírt belégzőjét. Ezzel a módszerrel már sok beteg terápiás együttműködésén sikerült javítani, ezáltal hozzájárulni a tünetek csökkentéséhez, a beteg életminőségének javításához.

Ez a cikk lehet vitaindító, lehet figyelemfelhívó egy létező, igen széles körben elterjedt jelenségre. Minél hamarabb jól megszervezett, megtervezett, a lehető legtöbb tüdőgondozó bevonásával, tudományos alapokon nyugvó felmérésre lenne szükség, melyhez anyagi és főleg humán erőforrásokat kellene biztosítani.

Eközben, vagy aztán megoldást keresni és találni nem csak a tüdőbetegek, hanem más szervi betegségekben szenvedő betegek részére is, hisz tudjuk, hogy a compliance más szakterületeken is problémát jelent.

HU-0401

Lezárás dátuma: 2017.11.20.