Árvaházak már nem léteznek

A csecsemők adoptálása a legdrágább

Amerikában minden állam maga határozza meg, hogyan szabályozza az örökbefogadást, így azt is, mit ír elő minimumkövetelményként az örökbe fogadó szülők számára. Ezek az előírások viszonylag egyszerűek, maga az eljárás mégis roppant hosszadalmas és bonyolult.

Hazánkhoz hasonlóan Amerikában is azt kell eldönteni először, hogy egyáltalán lehet-e valaki örökbefogadó. A legtöbb állam megszabja az örökbe fogadó szülő életkorának alsó határát, ami általában 21 év, de több államban 18. Van, hogy előírják a szükséges korkülönbséget is: van, ahol 10, másutt legalább 15 évvel kell idősebbnek lennie a gondviselőnek a gyermeknél. Egyes államokban azt is megszabják, legfeljebb hány év lehet a szülő és a gyerek közt, van, hogy ez 40 év, van, hogy 45. Kimondhatják, hogy csak házaspárok fogadhatnak örökbe gyereket, és előírhatják azt a kereseti szintet, amely alatt nem engedélyezik az örökbefogadást.

Ha minden rendben van, az örökbe fogadó szülőknek orvosi vizsgálaton kell átesniük, igazolva szellemi épségüket. Természetesen azt is megnézik, nem büntetett előéletűek-e, ujjlenyomatot vesznek tőlük, és nyilvántartásba veszik őket. A szülőknek ezenkívül számos ajánlást is be kell szerezniük, hogy igazolják rátermettségüket, kiegyensúlyozottságukat, morális megbízhatóságukat. A legtöbb államban egészen a közelmúltig nem engedélyezték, hogy homoszexuális párok fogadjanak örökbe gyermekeket, de mára ez is megváltozott. Azt, hogy egyedülálló nők, illetve férfiak adoptálhassanak, az államok javarésze nem tiltja, ugyanakkor Amerikában a biológiai szülőknek joguk van megválogatni azt, hogy kinek a gondjaira bízzák csemetéjüket.