Antibiotikumok helyett ragadozók
2007. január 01. 00:00
Természetes közegük a talaj és a víz. Táplálékukat az itt élő többi baktérium jelenti. Lehet, hogy valamikor az antibiotikumok alternatíváját jelentik majd?
Az egyik legrégebben ismert ragadozó baktériumtörzs a micavibrióké. Táplálkozásuk során más baktérium felszínéhez kapcsolódnak, átlyukasztják sejtfalát és kiszippantják. Bár két évtizede ismerjük, nehéz tenyészthetősége miatt a törzzsel eddig nem végeztek intenzív kutatásokat. Egy New Hampshire-i kutatócsoport viszont pár hete bejelentette: a törzset gyógyításra foghatnánk. A kutatók Pseudomonas aeruginosa-tenyészetekhez adtak micavibriót. A betegekből izolált 120 törzs közül 104-et elpusztított a ragadozó baktérium és a P. aeruginosa alkotta biofilm vastagsága is lényegesen, mintegy tizedére csökkent.
Ha a micavibriót gyógyászati célra lehetne használni, rendkívül nagy jelentőségű lenne a HIV-fertőzött, rosszindulatú betegségben szenvedő vagy cisztás fibrózisos betegek esetében, akiknél a Pseudomonas gyakran okoz súlyos, nehezen kezelhető fertőzéseket. Persze, ehhez először még meg kell határozni, hogy a ragadozó baktériumok hogyan hatnak a szervezet flórájára, illetve igazolni kell, hogy nem váltanak ki a szervezet számára veszélyes immunválaszt.
A másik ragadozó baktérium, a Bdellovibrio bacteriovorus más technikát „használ”: az áldozatába hatol, és belülről falja fel. Egy baktérium 4-5 Bdellovibrio számára jelent elegendő táplálékot; amikor elfogyott, a ragadozók újabb préda után néznek. Brit kutatók kimutatták, hogy a törzs E. coli és salmonellák ellen is igen eredményes. Nem valószínű, hogy kialakulhat vele szemben valamiféle rezisztencia, ugyanis sokféle sejtfelszíni fehérjét használ a célbaktériumba való bejutáshoz.
Hatékonysága azonban igencsak függ attól, hogy aktuálisan milyen típusú baktériumok vannak még jelen a környezetben. E. coli és egy talajbaktérium, a Bacillus subtilis kevert sejttenyészetében például a Bdellovibro kisebb intenzitással tudta csak az E. coli-t pusztítani, mint amikor nem volt jelen B. subtilis. Ez mindenképpen azt jelzi, hogy ennek a ragadozó baktériumnak a klinikai alkalmazása során – amennyiben erre valaha is sor kerül – valószínűleg gondos adagolásra lesz szükség, különösen akkor, amikor egyidejűleg többféle baktérium okoz fertőzést.
Az egyik legrégebben ismert ragadozó baktériumtörzs a micavibrióké. Táplálkozásuk során más baktérium felszínéhez kapcsolódnak, átlyukasztják sejtfalát és kiszippantják. Bár két évtizede ismerjük, nehéz tenyészthetősége miatt a törzzsel eddig nem végeztek intenzív kutatásokat. Egy New Hampshire-i kutatócsoport viszont pár hete bejelentette: a törzset gyógyításra foghatnánk. A kutatók Pseudomonas aeruginosa-tenyészetekhez adtak micavibriót. A betegekből izolált 120 törzs közül 104-et elpusztított a ragadozó baktérium és a P. aeruginosa alkotta biofilm vastagsága is lényegesen, mintegy tizedére csökkent.
Ha a micavibriót gyógyászati célra lehetne használni, rendkívül nagy jelentőségű lenne a HIV-fertőzött, rosszindulatú betegségben szenvedő vagy cisztás fibrózisos betegek esetében, akiknél a Pseudomonas gyakran okoz súlyos, nehezen kezelhető fertőzéseket. Persze, ehhez először még meg kell határozni, hogy a ragadozó baktériumok hogyan hatnak a szervezet flórájára, illetve igazolni kell, hogy nem váltanak ki a szervezet számára veszélyes immunválaszt.
A másik ragadozó baktérium, a Bdellovibrio bacteriovorus más technikát „használ”: az áldozatába hatol, és belülről falja fel. Egy baktérium 4-5 Bdellovibrio számára jelent elegendő táplálékot; amikor elfogyott, a ragadozók újabb préda után néznek. Brit kutatók kimutatták, hogy a törzs E. coli és salmonellák ellen is igen eredményes. Nem valószínű, hogy kialakulhat vele szemben valamiféle rezisztencia, ugyanis sokféle sejtfelszíni fehérjét használ a célbaktériumba való bejutáshoz.
Hatékonysága azonban igencsak függ attól, hogy aktuálisan milyen típusú baktériumok vannak még jelen a környezetben. E. coli és egy talajbaktérium, a Bacillus subtilis kevert sejttenyészetében például a Bdellovibro kisebb intenzitással tudta csak az E. coli-t pusztítani, mint amikor nem volt jelen B. subtilis. Ez mindenképpen azt jelzi, hogy ennek a ragadozó baktériumnak a klinikai alkalmazása során – amennyiben erre valaha is sor kerül – valószínűleg gondos adagolásra lesz szükség, különösen akkor, amikor egyidejűleg többféle baktérium okoz fertőzést.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
