Ámor a játszótéren

Az Anconai szerelmesek Egerben

Mint egy megduzzadt folyó, áradt a könny a Radnóti Színház honlapjának nézői fórumáról, amikor az Anconai szerelmesek című előadást temették. A színház előcsarnokában kivetítőn nézték a kívülrekedtek, amint utoljára találnak egymásra forró olasz slágerek dallamára a szerető szívek. Tényleg remek kis előadás volt; s ahogy kell, söpör végig az országon.

Az „igazi olasz zenés komédiát” Valló Péter ötletéből (meg sok máséból, Goldoniéból például) írta annak idején Vajda Katalin, aki alighanem maga sem gondolta, hogy ekkorát „durran” majd az előadás. Amely pedig csupa egyszerű alkotóelemből áll – akár a paprikás krumpli. Néhány jól kitalált figura, tévesztéses dramaturgiára épülő szerelmi bonyodalom, közismert dalok frappáns magyar szöveggel, pergő ritmusú rendezés, elsőrangú színészek jókedvű komédiázása – és kész is.

Egerben Szegvári Menyhért rendezésében mutatták be a művet, amely szerencsére csöppet sem hasonlít „radnótis” elődjéhez, ily módon mind az összehasonlítás kényszerét, mind azt a bizonyos árnyékot ledobja magáról. A díszlet leginkább egy nagy és vidám játszótérre emlékeztet – színes emeletes házikók, középen homokozó, elöl libikóka, hátul hinta, oldalt egy kút –, a jelmezek is szivárványos színekben pompáznak, ráadásul a színpad hátsó falán szintén a szivárvány színeiben hatalmas vég selymek lógnak alá: Csík György díszletben-jelmezben pazar atmoszférát, játékos hangulatot teremtett, s mintha még a ritmust is felpörgetné kicsit...