Amikor a beteg nem beszél világnyelvet

A bábeli zűrzavar ma is problémát okozhat a gyógyításban

A Népszámlálási Hivatal 2000-es adatai szerint az Egyesült Államokban 19 millió olyan ember él, aki nem beszél angolul. New York város körülbelül 8 millió lakosának a 40 százaléka külföldön született, a több mint 3 millió New York-i bevándorló együttesen legalább 120 különféle nyelvet beszél. Miközben az utcák képét igen változatossá teszi ez a sokféle náció, a nyelvi sokszínűség – például az egészségügyi ellátásban – igen sok problémát vet fel.

Kutatások azt mutatják, hogy a helyi nyelv nem kellő ismerete az orvos és a beteg közötti kommunikációt megnehezíti, és veszélyes helyzetekhez vezethet, hiszen az orvos gyakran nem elégséges vagy hibás információra kénytelen alapozni diagnózisát. A klinikák és a kórházak dolgozói sokszor képzetlen tolmácsokhoz fordulnak, nemegyszer gyerekek segítségét veszik igénybe, hogy megtudják, milyen tüneteket észlelt magán a beteg. A páciens pedig gyakran inkább lemond az ellátásról, ha a nyelvi nehézségek miatt nem érzi magát biztonságban.

Egy 77 éves libériai menekült például egy bostoni kórházba ment hasi panaszokkal, remélve, hogy csekély angoltudása és erős akcentusa ellenére meg tudja magát értetni. De amikor egy ápolónőnek megpróbálta előadni az esetét, csak annyit sikerült valahogy elmagyaráznia, hogy Libéria 33 dialektusa és törzsi nyelve közül ő a „dan” nyelvet beszéli. Összesen talán 350 ezer danul beszélő ember él a világban, leginkább Elefántcsontparton és Libériában. A kórház mindent elkövetett, hogy találjon dan tolmácsot, de kudarcot vallottak. Így a férfi hatórányi várakozás után hazament.

A laosziak többek között hmongul beszélnek. Ebben a nyelvben nincs semmilyen konkrét szó a rákos betegségekre, sőt, maga a fogalom sem létezik. Ezért a képzetlen tolmácsok a sugárterápiát több ízben úgy próbálták elmagyarázni honfitársaiknak, hogy azt mondták, „olyan, mintha tüzet raknánk a testedben”, ami után érthető módon nem sokan álltak rá a kezelésre.