Álmodj, királyfi!

  A digitális technika és a fantasy térhódításának korában nehéz megkülönböztetni a filmvásznon látható valótlant a valóságostól, hiszen nem elég, hogy szinte nincsen olyan képkocka, mely kizárólag valós tárgyakat és személyeket ábrázol, de maguk a filmre vitt történetek is olyan kacifántosak, hogy nehéz eldönteni, a szereplők számára mi valós, és mi elképzelt. Igaz, a filmművészet éppen a határátlépés szabadsága miatt az egyik legnépszerűbb művészeti ág, csakhogy a mű igazi fokmérője nem a csapongás, hanem a mesterségbeli tudás és a következetesség. A francia popzenész-kliprendezőreklámfilmes Michel Gondry éppen azért tartozik az igazán hatásos és nagy művészek sorába, mert egyszerre él a technika (trükkök és effektek) és a fantázia (rendhagyó dramaturgia) eszközeivel, de azokat tudatosan választja meg, és szigorú rend szerint alkalmazza. Így fordulhat elő, hogy ő kísérletezte ki és használta ugyan először egy reklámfilmben, majd egy Björk-klipben az egy szereplőt több szögből, több kamerával rögzítő technikát (melyet később a Wachowksi-testvérek tökéletesítettek a Mátrix-filmekben), Gondry játékfilmjeiben mégsem keveri a szezont a fazonnal: ha kell, a legkezdetlegesebb animációs technikával meséli el a legbonyolultabb történetet. A forgatókönyvéért Oscar-díjat nyert Egy makulátlan elme örök ragyogása még megkövetelte ugyan a digitális technika – leheletfinom – használatát, hiszen a korunk egyik írózsenijeként számon tartott Charlie Kaufman alapötlete egy memóriakezelő műszer és egy bonyolult szerelmi történet körül forgott, az új film azonban már teljes egészében a rendező gondolkodását és alkotói szellemiségét tükrözi.

  Elvan a gyerekimages/
  Michel Gondry leginkább egy olyan gyerekhez hasonlít, aki harminc éve ugyanabban a gyerekszobában él, semmit sem dob ki, és minden egyes tárgynak havonta új életet ad. (Játékosságát mozgóképes munkáin túl az is bizonyítja, hogy különböző manipulált videofelvételeken lábával, illetve orrával rak ki egy Rubikkockát.) Legújabb filmjének, a Magyarországon először a 11. Francia Filmnapokon bemutatott, majd április végétől mozis forgalmazásba került Az álom tudománya főhőse tulajdonképpen saját alteregója – egy javíthatatlan és felébreszthetetlen álmodozó, aki több értelemben is feltalálóként éli mindennapjait. A Mexikóból apja halála után Párizsba, anyja városába költöző Stéphane (Gael García Bernal – Korcs szerelmek, Rossz nevelés) egésze élete során álom és ébrenlét között lavíroz, és mivel a tárgyak (játékok, irodaszerek stb.) álmában életre kelnek, hősünk ébrenléte során is életet lehel beléjük, hogy ne legyen olyan durva az átmenet valóság és képzelet között, azaz hogy ébren is álomvilágában maradhasson. Gondry filmjében minden megmozdul, s idővel azt vesszük észre, hogy mi is egy többrétegű, elképzelt birodalom vendégei vagyunk – miként a film főcíméből is kiderül, mindannyian a Stéphane TV végtelen adását nézzük. Az álom tudománya újszerű világfestése mellett további két okból is úttörő: a képzelet és valóság között lavírozva is képes egy kerek műfaji történet elmesélésére, és mert az egyszerű filmtrükkök halmozásával varázslatos világot teremt a vásznon.

   Trükkös-romantikus
   Mivel édesanyja új élettársával lakik, Stéphane egyedül költözik be gyermekkorának lakásába. Hamar összeismerkedik a szomszéd Stéphanie-val (Charlotte Gainsbourg – A kis tolvajlány, 21 gramm), aki hozzá hasonlóan szintén néhány centivel a föld fölött jár. A két fiatal azonnal közös terveket sző, majd megkezdődik a játszma, melyet romantikus vígjátékokból olyan jól ismerünk: sértődések, közös kalandok és félreértések szegélyezik a boldogsághoz vezető utat. Csakhogy itt nem a szokásos vígjátéki elemek hátráltatják a hősök egymásra találását, hanem a képzelt belső világukból fakadó buktatók. Stéphane például olyannyira álmai és találmányai rabja, hogy néha öntudatlanul szabotálja saját udvarlási folyamatát, vagy éppen túlzott merészségével ássa ki a csatabárdot. Ami a felszínen van, az azonban végig a műfaj keretei között marad: egy fiú és egy lány sokáig kerülgeti egymást, majd szerelmet találnak. Szabályos zsánerfilm tehát, kicsipkézve animációs és dramaturgiai trükkökkel – a jobb megértés, a nagyobb beleélés és a színvonalas szórakozás kedvéért. Nem kétséges: Michel Gondry korunk egyik legnagyobb varázslója.