Aláírás utáni helyzetkép, ahogy az orvosi kamara látja

A Magyar Orvosi Kamara üdvözli, hogy a kollégák a járványhelyzetre is tekintettel jelentős részben felelősen az aláírás mellett döntöttek, így  a jogviszonyváltás nem okoz most általános, országos ellátási zavart. Mindemellett örülni annak semmiképp sem lehet, hogy több mint 5000 egészségügyi dolgozó elhagyta a közfinanszírozott ellátást. Hiányuk most, a járvány újabb hulláma alatt és utána, az újjáépítés során is fájó lesz. Csak remélhető, hogy van és lesz számukra visszaút. 

A többezer alá nem író bizonyítja, hogy  a váltás a szükségesnél és indokoltnál sokkal több feszültséggel, konfliktussal járt. Ennek főbb okai:

• A kollégáknak folyamatosan változó környezetben, a MOK többszörös kérése ellenére igen rövid idő állt rendelkezésre a szerződéseik megismerésére és a felelős döntésre;
• Alapvető kérdésekben (mint amilyenek az ügyeleti munkaórák  díjazása, az ügyelet utáni pihenőnap díjazása) nem született jogszabály által garantált megoldás, hanem ismét helyi alkuk döntöttek;
• Az eredeti, sokat vitatott egészségügyi jogviszony-törvényt finomító  - de bármikor megváltoztatható -  OKFŐ utasítások nem kaptak  kellő publicitást, és nem csökkentették kellően a kezdeti ellenérzéseket;
• Egyes intézmények vezetői zsarolás jellegű presszióval próbálták rákényszeríteni a kollégákat az aláírásra;
• Az ismét súlyosbodó COVID helyzet többlet lelki terhet adott a döntésnek.

Azt tapasztaltuk, hogy a vezetői magatartás nagyban befolyásolta az aláírási hajlandóságot, mert ott jelentek meg leginkább a problémák, feszültségek, ahol a vezetés tárgyalás és konszenzuskeresés helyett erőből kívánta megoldani a problémát.

A magunk részéről a tegnapi napot nem egy a folyamat lezárásának, hanem egy új szakasz kezdetének tekintjük, ahol a most rendszerszerűen nem orvosolt problémák (köztük a 70-80-90%-ban megállapított ügyeleti díjak és a másnapi pihenőnap nem fizetése) jogszabályok általi korrekcióját törekszünk majd elérni.

Az  elkövetkező 6-12 hónap vízválasztó lesz a magyar egészségügy történetében. Kiderül, hogy sikerül-e a szükséges korrekciókat elvégezni, eredményes lesz-e az egészségügy átfogó átalakítása, tud-e hatékonyabb lenni az új működési forma, és kialakul-e egy átláthatóbb, szabályozott működésű, fenntartható, beteg és dolgozói biztonságot egyaránt javító szerkezet és működés.

Ennek eléréséhez várjuk az orvoskollégák és szakmai társaságok  konstruktív javaslatait és a döntéshozók együttműködését.