Aláírás utáni helyzetkép, ahogy az orvosi kamara látja
A jogviszonyváltás egyelőre nem okoz általános, országos ellátási zavart, írja honlapján a Magyar Orvosi Kamara.
- Az egészségügyi dolgozók több mint 95 százaléka aláírta az új szerződését
- MOSZ: hozzá kell nyúlni a jogviszonyról szóló törvényhez
- Felmondások: Szegeden és a Dél-pestiben is baj van
- Oltásokról, jogviszonyról az Országgyűlésben
- Kásler: Történelmi előrelépés a magyar egészségügyben
- Tegnap nagyot ugrott a munkaerőhiány az egészségügyben
A Magyar Orvosi Kamara üdvözli, hogy a kollégák a járványhelyzetre is tekintettel jelentős részben felelősen az aláírás mellett döntöttek, így a jogviszonyváltás nem okoz most általános, országos ellátási zavart. Mindemellett örülni annak semmiképp sem lehet, hogy több mint 5000 egészségügyi dolgozó elhagyta a közfinanszírozott ellátást. Hiányuk most, a járvány újabb hulláma alatt és utána, az újjáépítés során is fájó lesz. Csak remélhető, hogy van és lesz számukra visszaút.
A többezer alá nem író bizonyítja, hogy a váltás a szükségesnél és indokoltnál sokkal több feszültséggel, konfliktussal járt. Ennek főbb okai:
- A kollégáknak folyamatosan változó környezetben, a MOK többszörös kérése ellenére igen rövid idő állt rendelkezésre a szerződéseik megismerésére és a felelős döntésre;
- Alapvető kérdésekben (mint amilyenek az ügyeleti munkaórák díjazása, az ügyelet utáni pihenőnap díjazása) nem született jogszabály által garantált megoldás, hanem ismét helyi alkuk döntöttek;
- Az eredeti, sokat vitatott egészségügyi jogviszony-törvényt finomító - de bármikor megváltoztatható - OKFŐ utasítások nem kaptak kellő publicitást, és nem csökkentették kellően a kezdeti ellenérzéseket;
- Egyes intézmények vezetői zsarolás jellegű presszióval próbálták rákényszeríteni a kollégákat az aláírásra;
- Az ismét súlyosbodó COVID helyzet többlet lelki terhet adott a döntésnek.
Azt tapasztaltuk, hogy a vezetői magatartás nagyban befolyásolta az aláírási hajlandóságot, mert ott jelentek meg leginkább a problémák, feszültségek, ahol a vezetés tárgyalás és konszenzuskeresés helyett erőből kívánta megoldani a problémát.
A magunk részéről a tegnapi napot nem egy a folyamat lezárásának, hanem egy új szakasz kezdetének tekintjük, ahol a most rendszerszerűen nem orvosolt problémák (köztük a 70-80-90%-ban megállapított ügyeleti díjak és a másnapi pihenőnap nem fizetése) jogszabályok általi korrekcióját törekszünk majd elérni.
Az elkövetkező 6-12 hónap vízválasztó lesz a magyar egészségügy történetében. Kiderül, hogy sikerül-e a szükséges korrekciókat elvégezni, eredményes lesz-e az egészségügy átfogó átalakítása, tud-e hatékonyabb lenni az új működési forma, és kialakul-e egy átláthatóbb, szabályozott működésű, fenntartható, beteg és dolgozói biztonságot egyaránt javító szerkezet és működés.
Ennek eléréséhez várjuk az orvoskollégák és szakmai társaságok konstruktív javaslatait és a döntéshozók együttműködését.
