Akut fellángolások

Krónikus obstruktív tüdőbetegség

A COPD exacerbációi jelentős morbiditási és mortalitási tényezők, és komoly tételt jelentenek az egészségügyi kiadások sorában. A fellángolások gyakorisága és súlyossága az irritáló tényezők elkerülésével és az obstrukciót csökkentő gyógyszerekkel mérsékelhető. Az életminőség javítása és a kórházi kezelések számának csökkentése céljából korai, erélyes beavatkozásra van szükség.

A krónikus, obstruktív tüdőbetegség (COPD) prevalenciája világszerte egyre nő, a fejlett országokban a felnőtt lakosság 4–7 százalékát érinti. Az Egyesült Államokban ma a halálesetek okai között a negyedik – az előrejelzések szerint 2020-ban a harmadik – helyet foglalja el. A hazai betegszám a Magyar Tüdőgyógyászati Társaság becslése szerint 400-500 ezerre tehető, ami a tüdőgondozókban nyilvántartott szám 8-10-szerese. A nyilvántartás elsősorban a súlyos és gyakori exacerbációk miatt rendszeresen kórházba kerülő betegekre terjed ki, míg a kedvezőbb állapotú többség nem szerepel benne.

Definíció és fokozatok

Spanyol klinikusok 2000-es definíciója szerint a COPD exacerbációja akut kezdetű (a stabil állapotból 24 óra alatt romló) betegség, amely miatt meg kell változtatni az addigi terápiát. A munkacsoport meghatározta az akut exacerbáció fő klinikai jellemzőit is. Ezek légzőszervi összetevői a tachypnoe-dyspnoe, a gyakoribbá váló köhögés, a köpet volumenének növekedése és purulenssé válása. A szisztémás összetevőkhöz sorolták a lázat, a tachycardiát és a tudatzavart. A súlyosság oldaláról három fokozatot határoztak meg: enyhe exacerbációról akkor beszélünk, ha a beteg állapota már igényli a terápia megváltoztatását, de ezt otthoni körülmények között a beteg is biztosítani tudja; középsúlyosról akkor, ha ehhez külső segítségre is szükség van; súlyosról pedig akkor, ha a hirtelen állapotváltozás kórházi kezelést indokol.