Aki tanúsít, az nem ítélhet

Dr. Bujdosó László az átalakuló ÁNTSZ-ről

Jelenleg a parapetes gázkazán használatbavételi és a méteráruüzlet működési engedélyéhez is elengedhetetlen az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat hatósági igazolása. Dr. Bujdosó László Veszprém megyei tisztifőorvos miniszteri biztosként vesz részt az ÁNTSZ átalakításában. Úgy véli, eljött az ideje annak, hogy a szolgálat minden felesleges feladatától megszabaduljon, és az engedélyezés helyett a felügyeleti eljárásokra tudjon koncentrálni.

A tisztiorvosi szolgálat meglehetősen lomha és elavult szervezetnek tűnik.

– Ez csak részben igaz. Tudnia kell, hogy az ÁNTSZ feladatait jelenleg 260 hatályban lévő jogszabály határozza meg. Tagadhatatlan, hogy a szervezetben dolgozók életkora elég magas – a fiatalok körében nem vonzó ez a pálya. Tény az is, hogy bizonyos területeken még mindig a régi automatizmusok működnek. De állítom, mindezek ellenére ez egy városi szinten gyorsan reagáló szervezet. Ugyanakkor a reform elkerülhetetlen.

A kormány által kitűzött cél, vagyis a takarékosabb állam megvalósítása a jövő évben önöket is megszorításokra kényszeríti?

– Természetesen, de még nem tudjuk pontosan, hogy a jövő évi költségvetés milyen meglepetést tartogat a számunkra. Valójában nem csak ez mozgat minket, amikor a szervezet átalakításáról beszélünk. Idén 30 milliárd forintból gazdálkodik ez a 7 ezer köztisztviselőt foglalkoztató hatóság. A megyei szervezeteinken kívül 136 városban vagyunk jelen. A bevételeink zömét, 24 milliárd forintot az állami költségvetésből kapjuk. A fennmaradó rész a hatósági engedélyezési eljárások díjából és a laboratóriumi vizsgálatokért kapott összegekből származik. Ez utóbbi tevékenységünkkel körülbelül 5 milliárd forintot termelünk, de még így is ráfizetéses a laborhálózat működtetése. A laborok kapacitása nem áll arányban a szükségletekkel: az állami – kötelezően ellátandó – feladatok az elvégzett tevékenység 10 százalékát sem érik el. A fennmaradó kapacitásunkat külső megrendelések kötik le. A legnagyobb gond, hogy miközben piaci körülmények között kell dolgoznunk, kénytelenek vagyunk költségvetési szervként gazdálkodni és köztisztviselőként foglalkoztatni a laborosainkat. Így az esetenként szükségszerű végkielégítések finanszírozása nagy terhet ró a szolgálatra. De adottságaink miatt hitelt sem tudunk felvenni, külső tőkét sem tudunk bevonni, amortizációs alapot sem tudunk létrehozni az eszközfejlesztésekre, -cserékre.