Agyrázkódás után elengedhetetlen az utánkövetés
A trauma-centrumokban ellátott agyrázkódásos betegek több mint fele esetében nem történik utánkövetés, holott a traumatikus agyi sérülések esetében megnő a neurodegeneratív és pszichiátriai zavarok kialakulásának esélye, írja a JAMA Network Open tanulmánya.
Az agyrázkódás vagy enyhe fokú traumatikus agyi sérülés miatt sürgősségi osztályon ápolt betegek mindössze 44%-a találkozik orvossal vagy más egészségügyi személyzettel a kórházból való hazabocsátást követő három hónapon belül, állapítja meg Seth Seabury és munkatársainak vizsgálata (Assessment of Follow-up Care After Emergency Department Presentation for Mild Traumatic Brain Injury and Concussion; Results From the TRACK-TBI Study, JAMA Network Open). Mindez azért is figyelemfelkeltő eredmény, nyilatkozták a kutatók, mivel az elmúlt években egyre több vizsgálat jut arra a következtetésre, hogy traumatikus agyi sérülések után megnő a neurodegeneratív és pszichiátriai zavarok kialakulásának esélye, így a múlt hónapban egy-egy tanulmány összefüggést talált az agyrázkódás és a Parkinson-kór, illetve az agyrázkódás és a demencia kockázata között is (Raquel Gardner és munkatársai: Mild TBI and risk of Parkinson disease, Neurology, illetve Deborah Barnes és munkatársai: Association of Mild Traumatic Brain Injury With and Without Loss of Consciousness With Dementia in US Military Veterans, JAMA Neurology).
A kutatók szerint túl szűk látókörrel tekintünk az agyrázkódásra, és sokan képzelik azt, hogy a traumatikus agyi sérülés csak a profi atléták vagy a futballjátékosok problémája, holott mindenki leeshet a bicikliről vagy a lépcsőn, és agyrázkódást szenvedhet el, így nem meglepő, hogy az USA-ban a becslések szerint évente 3,2-5,3 millió agyrázkódás történik, amelyek 2,8 millió esetben igényelnek sürgősségi ellátást. Az indirekt költségekkel együtt ellátásuk 76 milliárd dollárt emészt fel.
Seabury és munkatársai szerint eredményük arra utal, hogy egyenesen közegészségügyi krízis van kibontakozóban; ha az orvosok ugyanilyen mértékben hanyagolnák el a sürgősségi osztályokat diabétesszel vagy szívbetegséggel felkeresők utánkövetését, megsokszorozódnának a műhibaperek, teszik hozzá. Mint kifejtik: az „enyhe fokú traumatikus agyi sérülés” megnevezés félrevezető lehet: az agyrázkódás után szignifikáns mértékben maradhatnak vissza tünetek, pl. migrén, kognitív és érzelmi problémák, látás- vagy memóriavesztés, személyiségzavar.
A kutatók az USA 18 vezető trauma-központjának adatait elemezték, és közel 3000 (18 évesnél idősebb, átlagéletkor: 40 év, 65% férfi) pácienst vontak be a vizsgálatba 2014 februárja és 2016 augusztusa között. Az adatok többek között tartalmazták a CT-eredményeket, a sérülés jellegzetességeit, a beteg Glasgow kóma pontszámát a kórházba való felvételkor; a sérülés oka 59%-ban közúti baleset, 24%-ban esés volt. A betegek kérdőíveket is kitöltöttek az utánkövetésük során kapott ellátással kapcsolatban 2 héttel, illetve 3 hónappal a hazabocsátásuk után.
A betegek 28%-a esetében mutatott a CT-felvétel agyi sérülésre utaló léziót, azonban még ezeknek a betegeknek is csak a 60%-át látta orvos vagy egészségügyi szakszemélyzet a hazabocsátásuk utáni három hónapon belül.
A betegek 34%-a esetében jelentkezett három hónappal a hazabocsátás után három vagy több közepes vagy súlyos fokú agyrázkódást követő tünet, amelyeket egészségügyi szakszemélyzetnek kellett volna vizsgálnia, azonban e betegeknek mindössze 52%-a vett részt utánkövetésen, volt jelen akár egyetlen kontrollvizsgálaton.
A betegek mindössze felét engedték úgy haza a kórházból, hogy írásos tájékoztatást kapott, milyen tünetek jelentkezése esetén jelenjen meg orvosánál; a kutatók szerint mind a betegek, mind az orvosok tudatosságát növelni kell azzal kapcsolatban, hogy milyen tünetek jelenhetnek meg az agyrázkódás hosszú távú szövődményeként.
