Agykutatók egyre többet tudnak arról, hogyan működik az étvágy

A GLP-1-receptoragonistát fogyási céllal szedő elhízottak beszámolói szerint a szer szinte azonnal elkezdi megváltoztatni az evéshez való hozzáállásukat, megszünteti az ételhez kapcsolódó intruzív gondolatokat, írja az amerikai fogyasztószerdivat agyi hátteréről beszámoló Scientific American-cikk. Lauren J. Young tudományos újságíró a GLP-1-receptoragonisták kifejlesztéséhez vezető út számos kutatóját interjúvolta meg, és bemutatja az eredetileg vércukorszint-szabályozó, bélben termelődő hormonnak tartott glükagonszerű peptid-1, azaz a GLP-1 karrierjét addig, amíg ma már úgy tudjuk: nincs az agynak olyan helye, ahol ne lennének GLP-1-receptorok.

Azt eddig is tudtuk, hogy ezek a szerek segítik a fogyást, mivel csökkentik az étvágyat, hamar teltségérzést okoznak, így csökken a táplálékfelvétel is, de azt csak most kezdjük megérteni, hogyan hatnak a szintetikus GLP-1-analógok az emésztőrendszeren kívül, az agyban. A velük való munka megvilágítja az éhség és a jóllakottság, az élvezet és a jutalom neurobiológiáját, és azt is segít megérteni, hogy a túléléshez olyan alapvető fontosságú érzés, mint amilyen az éhség, hogyan válhat diszregulálttá, és hogyan okozhat kompulzív viselkedést, hogyan alakíthat ki addiktív mintázatokat, írja az eLitMed.hu.

Ahogy egyre többen szedtek GLP-1-analógot, elterjedtek az „ételzajról” szóló történetek, és a kutatók elkezdték alaposabban vizsgálni, hogy mi történik az agyban. A GLP-1-analógok ugyanis csak kisebb részben hatnak azáltal, hogy lassítják az emésztést és szabályozzák a vércukorszintet, testsúlycsökkentő hatásuk főleg az agyban, az étvágy elnyomása (hipotalamusz), a teltségérzet kialakítása (agytörzs) és a jutalmazó rendszer (középagy, nucleus accumbens dopamin-termelő neuronjai, prefrontális cortex) aktiválása révén érvényesül. 

Mint kiderült, ezek az agyterületek tele vannak GLP-1-receptorokkal, de valójában az agyban mindenhol vannak GLP-1-receptort expresszáló sejtek. Inkább az a kérdés, hol nincsenek, árnyalja a képet egy másik nyilatkozó idegtudós, hiszen testszerte rengeteg a GLP-1-receptor.

Amikor a bélből felszabaduló GLP-1 a vagus ideghez kötődik, az ideg nemcsak a pankreászba, de felfelé, az agytörzsön át a nucleus tractus solitariusba (NTS) is küld jeleket. Az agyban nem a rövid életű bélhormon GLP-1, hanem az NTS preproglukagon-sejtjeiben termelődő GLP-1 hat: kikapcsolódnak az agy táplálékfelvétellel kapcsolatos területei, és az ember befejezi az evést. Kikapcsolódnak az étellel kapcsolatos gondolatok is, megszűnik az evéssel kapcsolatos impulzív viselkedés. A legújabb gyógyszerformulák átjutnak a vér–agy-gáton, és ott akár egy hétig is aktívak.

Hatásukat újabban az ópiátfüggőség kezelésében is vizsgálják; úgy tűnik, hogy az agyi jutalmazó rendszerhez kötődve kb. 40%-kal csökkentik az opioidok utáni sóvárgást. (Az USA klinikai vizsgálati regisztere szerint egyébként több ezer vizsgálat folyik GLP-1-receptoragonistákkal, vizsgálják hatásukat Alzheimer-, Parkinson-kórban, depresszióban és rákkezelésben.)