Agyi trauma után jó hatású az aminosav-táplálékkiegészítés

A vizsgálatban, amely a Proceedings of the National Academy of Sciences eheti online számában jelenik meg, a kutatók egy állati modellen kimutatták, hogy aminosavak adásával helyreállítható a sérült agyterület neurokémiai egyensúlya, és ezzel párhuzamosan javul a kognitív teljesítmény is – mondta el az EurekAlert portálnak Akiva S. Cohen, a tanulmány első szerzője.
 

Ha az egerekben tapasztalt hatás emberekben is érvényesül, ennek beláthatatlan klinikai haszna lenne. Az Egyesült Államokban 23 másodpercenként sérül meg egy ember agya. Gyerekekben és fiatalokban ez a vezető halálok, és emellett több mint 5 millió amerikai szenved emiatt tartós károsodást.

 

Az orvosok ma már csökkenteni tudják a trauma okozta agyi duzzanatot, de a tartós kognitív károsodásokra, például az emlékezet romlására és a tanulási képesség csökkenésére egyelőre nincs megoldás. A mostani vizsgálatban az egerek ivóvizébe egy három, elágazó láncú aminosavból (branched chain amino acid, BCAA) álló koktélt öntöttek. (A szóbanforgó aminosavak a leucin, az izoleucin és valin.)  Ezekből az aminosavakból képződik az agyban két ingerületátvivő anyag, a glutaminsav és gamma-amino-vajsav (gamma-aminobutyric acid, GABA), amelyek együttesen felelősek az agy megfelelő aktivitási szintjének fenntartásáért. A glutaminsav serkentő, a GABA gátló hatású neurotranszmitter. Bármelyik kerül túlsúlyba, az agy nem működik megfelelően.

 

A vizsgálat során a kutatók standardizált agysérülést hoztak létre egerekben, majd egy héttel később megvizsgálták az állatok kondicionált félelmi válaszát, és összevetették a sérülésmentes egerekével. Egészséges egerekben ez a válasz abban mutatkozott meg, hogy ha egy bizonyos ketrecben elektromos áramütést kaptak, akkor egy héttel később, amikor ugyanabba a ketrecbe helyezték őket, már ettől megdermedtek a félelemtől, mert várták az áramütést. Ez a reakció tehát tanulást és a tanultakra való visszaemlékezést igényel. Az agysérült egerek sokkal ritkábban produkálták a megdermedést, ami azt jelzi, hogy tanulási képességük és/vagy emlékezetük károsodott. Ugyanakkor a hippokampuszban, az agy mélyen fekvő, a bonyolultabb tanulási folyamatokban és az emlékezésben meghatározó szerepet játszó részében a sérült egerekben kisebb volt a BCCA-k koncentrációja. Bár a glutaminsav és a GABA normális mennyiségben volt jelen, a BCCA csökkenés elegendő volt ahhoz, hogy felborítsa az egyensúlyt – egyes hippokampusz-területeken nőtt, másokban csökkent az idegsejtek ingerlékenysége.

 

A BCCA-koktélt kapó egerek viszont ugyanolyan jól teljesítettek a kondicionált félelmi feladatban, mint a normális egerek. A viselkedéses vizsgálatok mellett a kutatók mérték a leölt egerek hippokampusz-szeleteinek elektromos aktivitását is, és bebizonyosodott, hogy a BCCA-k helyreállították a normális elektromos aktivitási mintázatot.

 

Cohen és munkatársai azt remélik, hogy az aminosavak emberekben is hasonló hatásúak lehetnek, és az elkövetkező években klinikai vizsgálatot terveznek  ennek kipróbálására olyan emberekben, aki enyhe vagy mérsékelt fokú agyi traumát szenvedtek el.