Agresszívabb lehet a reumatoid artritisz kezelése
Kezdődő reumatoid artritisz (RA) esetén agresszívebb kezelést javasolnak az USA-ban, mint korábban. Egyre inkább elfogadott nézet ugyanis, hogy a betegség okozta ízületkárosodás irreverzíbilis, és hogy a korai intenzív terápiával jobb esély van a fizikai funkció, a munkaképesség és az életminőség megőrzésére.
A március 30-án az Arthritis Care & Research-ben megjelent új irányelvek az Amerikai Reumatológiai Kollégium korábbi irányelveit váltották fel. Az új javaslatok kidolgozásában 18 intézmény munkatársai vettek részt, és a munkát a birminghami Alabamai Egyetem kutatói koordinálták. 2008 óta most először adtak eligazítást az orvosoknak, hogy mikor érdemes használniuk az RA-ellenes szerek két nagy csoportját, a DMARD-okét (disease-modifying anti-rheumatic drugs) és a biológiai szerekét.
Több mint egymillió amerikainak van ízületi fájdalommal és duzzanattal járó RA-ja, s ezek 75 százaléka nő. Az orvosoknak és a betegeknek egyre több gyógyszer közül kell választaniuk: ezek közé tartozik a DMARD csoport, amelynek tagjai például a hydroxycholorquine, a methotrexate és a sulfasalazine, és a biológiai szerek csoportja, így a tumor nekrózis faktor (TNF) gátlók (etanercept, infliximab) és az egyéb biológikumok (pl. az abatacept, a tocilizumab és a rituximab). 2008 óta új biológiai szerek jelentek meg a piacon (a certolizumab pegol, a golimumab és a tocilizumab), amelyeknek szintén meg kell találni a helyét a kezelésben.
A 2012-es irányelvek kidolgozását dr. Jasvinder Singh vezette, aki elengedhetetlennek tartotta az ajánlások felfrissítését, hiszen 2008 óta igen nagy előrehaladás történt az RA terápia területén. „Az új irányelvek most először adnak eligazítást arról, hogy mikor és hogyan váltsunk az egyes gyógyszercsoportok között. Emellett hangsúlyozzák a vakcináció és a szűrések fontosságát is, hogy megvédjük az RA betegeket az olyan fertőzésektől, mint a herpes zoster és tuberkulózis. Külön foglalkoznak az olyan betegek kezelésével, akiknek az RA mellett rákjuk, hepatitiszük vagy szívelégtelenségük van” – mondta dr. Singh.
Bár az ajánlások betegenként változnak, az új irányelvek szerint általánosságban egy DMARD-dal kell kezdeni a kezelést, majd kombinációban kell alkalmazni két vagy több DMARD-ot, s ha ez sem segít, és a betegség aktivitása mérsékelt vagy erős, át kell térni egy biológiai szerrel való terápiára, amely lehet anti-TNF vagy egyéb biológiai szer is.
A nagy kockázatú betegekről szólva az irányelvek nem javasolják a biológiai szerek alkalmazását olyan RA betegekben, akiknek kezeletlen hepatitisz B-jük van, tekintettel a potenciálisan erős mellékhatásokra. A rákos RA betegeket akkor szabad biológiai szerrel kezelni, ha a szolid tumor ellenes terápia óta legalább 5 év eltelt, s a szívelégtelenségben szenvedőkben sem kizárt a biológiai szer használata, feltéve, hogy a szívelégtelenség csak enyhe fokú.
A vakcináció és a szűrés fontosságát azért hangsúlyozzák az irányelvek, mert az RA autoimmun betegség, és gyógyszerei gátolják az immunrendszer aktivitását, s ennek folytán a beteg hajlamosabbá válik a fertőzésekre. Ezért azt ajánlják, hogy minden biológiai szert kapó RA beteget szűrni kell látens tuberkulózisra, amelyből az ilyen betegek 5–10 százalékában aktív tuberkulózis szokott kialakulni.
„A 65 év feletti RA betegek túlnyomó többségének szüksége van herpes zoster elleni védőoltásra, és 2008 óta van is egy új vakcina erre. Ezt azonban nem lehet minden betegnek adni, és nem alkalmazható a biológiai szert kapó betegeknél, mivel a vakcina élő vírust tartalmaz. Új megoldásokat kell keresni” – mondta dr. Kenneth Saag, az irányelvek senior szerzője.
Az RA betegek egy másik alcsoportjának, a 20-as, 30-as éveikben levő nőknek meg kell fontolniuk két új, 2008 óta megjelent HPV oltóanyag egyikének alkalmazását, amely a fertőzés okozta méhnyakrák ellen védi őket. Nekik is meg kell beszélniük orvosukkal, hogyan alkalmazható biztonságosan a vakcina az RA-ellenes gyógyszerekkel együtt.
