Ablakot nyitottak önmagukra
Egy fiatalember útja a bérharctól a szakmai reformig – ez is lehetne az alcíme a Népszava interjújának Papp Magorral, a rezidensek egykori, az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram mai vezetőjével.
A hosszabb interjúból onnan idézünk egy részt, ahol arról kezdenek beszélni, mit lehet nyerni a „svájci-modell” hazai alkalmazásával az alapellátásban.
„- Együtt kell választ találjunk arra, hogyan válhat egészségesebbé a lakosság, milyen szolgáltatásokat érdemes az alapellátás színterén nyújtani, és hogy oldjuk meg a szakma elöregedésének kérdését. A gyógytornász rendszeres foglalkoztatása például azt jelenti, hogy már a rizikó felfedezésekor el lehet hozzá küldeni a pácienst, amivel megelőzhető fizikai állapotának romlása, megmarad a munkavégző képessége, nem romlik az életminősége. Ebben a szellemben dolgozni teljesen más, mint csupán betegségeket kezelni. Ez új szakmai kihívás, a többi szakember segítsége pedig azt jelenti, hogy mindenki folyamatosan tanul a másiktól.
- Szakmai konferenciákon egyre többször kerül szóba, hogy mit lehetne tenni az orvosok korai elfásulása, kiégése ellen, ráadásul a háziorvosok ma nagyon magányosan dolgoznak, nem kapnak szakmai segítséget, ha addig nem tapasztalt bajjal szembesülnek. Ezen segít a praxisközösség?
- A motiváló környezet valóban jót tesz a dolgozók lelki egészségének is. A négy praxisközösségben azt tapasztaljuk, hogy a végeken eddig magányosan dolgozó kollégák elkezdtek csapatmunkában gondolkodni, havonta legalább egyszer leülnek és közösen megbeszélik az átlagostól eltérő eseteket a többi orvossal, gyógytornásszal, dietetikussal, pszichológussal, népegészségügyi szakemberrel. A kórházi orvosok naponta vesznek részt referáló értekezleteken, de a háziorvosnak eddig nem volt módja arra, hogy megbeszélje az ellátással kapcsolatos kérdéseit, sőt, a kártyapénzre alapozó finanszírozási rendszerben egymás konkurenciái az orvosok, ami tovább nehezítette az együttműködést. A modellkísérlet az együttműködésre épít, a praxisközösségek többletforrásért cserébe közös többletfeladatok ellátására szerződnek.
- Most az új szakemberek foglalkoztatását 85 százalékban a svájci, 15 százalékban a magyar állam finanszírozza, de mi lesz, ha lezárul a projekt?
- Szakpolitikai döntést kell hozni a hazai alapellátás irányáról. A nemrég elfogadott alapellátási törvényben már megjelent a praxisközösség, mint lehetséges fejlesztési irány, de egyértelmű, hogy többletforrás szükséges ehhez a munkához, hiszen a prevenciót eddig nem árazta be az OEP, tehát majd új logika szerint kell finanszírozni az ellátórendszert. Nagy nyugati biztosítótársaságok már finanszírozzák a megelőzést, mert jó befektetésnek tartják, ha minél tovább maradunk egészségesek. Ez persze hosszú távú gondolkodást igényel, mert az első eredmény is csak néhány év után látszik, komoly változás pedig 5-10 év után.
- A modellkísérletnek mennyi ideje van még?
- 2012 nyarán kezdődött és egy év múlva fejeződik be a munka. Az első évben főleg módszertani fejlesztés, oktatás történt, ezt követően, 2013 őszén indult el a gyakorlati megvalósítás. A program egyik legfőbb sikere az, hogy az érintett hátrányos helyzetű térségekben, a leghátrányosabb helyzetű lakosság körében, ahol esetenként orvoshoz is csak súlyos panaszokkal fordultak, a lakosság fele már elment az egészségi állapot felmérésre – olvasható a nepszava.hu-n.
