A zseni szikrája

Franz Schubert: Dalciklusok

Köztudott, hogy Franz Schubert (1797–1828) teremtette meg a modern értelemben vett dal műfaját. Ez szinte csodaszerűen, villámcsapásszerűen történt.

Schubert tizennyolc évesen megzenésített néhány Goethe-verset (köztük a Heidenröslein, az Erlkönig, a Margit a rokkánál címűt), és máris megszületett az európai műdal, az intimitás vokális felsőfoka. (Sajnos a weimari félisten nem reagál, amikor Schubert 1826-ban eljuttatja hozzá dalai legjavát. És feltehetően legenda, hogy a már öregedő és beteg Beethoven Schubert dalait tanulmányozva ekként kiáltott volna fel: „Ezekben ott rejlik a zseni szikrája!” A kiábrándító tény ellenben az, hogy a gombácskának becézett Schubert életében teljesen észrevétlen maradt.)

A dal mellett a dalciklus műfaját is megteremtette. Most újra kiadott három nagy sorozata: Die schöne Müllerin (1825), Winterreise (1827), Schwanengesang (1828) közül az első kettő Wilhelm Müller verseire készült, akinek a zeneszerzőhöz hasonlóan ugyancsak kevés idő, mindössze 34 év adatott meg a földön; mintha ezek a romantikusok mielőbb sírba kívánkoztak volna... A dalciklus műfaja legkivált a regénnyel rokonítható, persze hihetetlenül sűrített formában: a Szép molnárlányban a reményteljes szerelemtől a megcsalatásig, aztán a halálig vezet az előadói időben mindössze hatvanperces út; a Téli utazás már a mélyponton indul, jellemző módon az előző ciklus búcsúformulájával: „Jó éjszakát!” (Ez Schubert egész művészetének alapgesztusa: a lemondás.) Ott a végén a patak ringatja örök álomba a megcsalt molnárt, míg a Téli utazásban a vándor ezzel kezdi regényét. Kérdés persze, hogy a mélypontindítás után hogyan lehetséges bármiféle folytatás; a ciklus valóban permanens öngyötrés, a mai olvasónak szinte komikus módon. „Meg akarom csókolni a talajt, forró könnyeimmel áthatolni havon és jégen, hogy meglássam a földet” – szó szerinti fordításban ez a Dermedtség című dal egyik strófája. De Schubert fantasztikus zenét komponált e kínos sorokra, és persze a nem német anyanyelvű hallgatót a szöveg a legkevésbé sem zavarja.