A villámok
2006. november 01. 00:00
Meglepő összefüggést ismertek fel a NASA amerikai űrügynökség kutatói: a villámlások gyakorisága szoros kapcsolatban áll a felhők jégtartalmával.
A trópusi esők jellemzőit mérő Tropical Rainfall Measurement Mission (TRMM) műhold három éven keresztül gyűjtötte az adatokat, ezalatt milliónál is több felhőt vett alaposan szemügyre. A műhold fedélzeti radarja a felhők jégtartalmát mérte, egy optikai detektor pedig a villámlás fényét észlelte. A két adatsor szerint a havonta és négyzetkilométerenként észlelt villámlások száma 90 százaléknál erősebb korrelációt mutatott a felhők négyzetméterenkénti jégtartalmával. A kisebb méretű egyedi zivatarfelhők esetében az összefüggés még szignifikánsabbnak bizonyult, például 10 millió kilogramm jég percenként 1 villámlást idézett elő. Az összefüggés egyaránt fennállt szárazföld feletti, tenger feletti és part menti esők esetében.
A felhőkben a milliónyi parányi jégkristály sűrűn egymásba ütközik. A feláramlás 15–150 kilométer/óra sebességgel viszi felfelé a jégszemcséket. A kisméretűek az ütközésekben pozitív töltésre tesznek szert, a felhő felső részében gyűlnek fel, a negatív töltésű nagyobb darabok pedig lesüllyednek az alsó tartományba. A töltések szétválása megavolt nagyságrendű elektromos feszültséget kelt, ez váltja ki a villámot. Villámlás léphet fel a felhőn belül, a felhők között vagy a felhő alsó része és a földfelszín között.
A trópusi esők jellemzőit mérő Tropical Rainfall Measurement Mission (TRMM) műhold három éven keresztül gyűjtötte az adatokat, ezalatt milliónál is több felhőt vett alaposan szemügyre. A műhold fedélzeti radarja a felhők jégtartalmát mérte, egy optikai detektor pedig a villámlás fényét észlelte. A két adatsor szerint a havonta és négyzetkilométerenként észlelt villámlások száma 90 százaléknál erősebb korrelációt mutatott a felhők négyzetméterenkénti jégtartalmával. A kisebb méretű egyedi zivatarfelhők esetében az összefüggés még szignifikánsabbnak bizonyult, például 10 millió kilogramm jég percenként 1 villámlást idézett elő. Az összefüggés egyaránt fennállt szárazföld feletti, tenger feletti és part menti esők esetében.
A felhőkben a milliónyi parányi jégkristály sűrűn egymásba ütközik. A feláramlás 15–150 kilométer/óra sebességgel viszi felfelé a jégszemcséket. A kisméretűek az ütközésekben pozitív töltésre tesznek szert, a felhő felső részében gyűlnek fel, a negatív töltésű nagyobb darabok pedig lesüllyednek az alsó tartományba. A töltések szétválása megavolt nagyságrendű elektromos feszültséget kelt, ez váltja ki a villámot. Villámlás léphet fel a felhőn belül, a felhők között vagy a felhő alsó része és a földfelszín között.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
