A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal (BMJ)

A venlafaxin, illetve más antidepresszívumok használata és a hirtelen szívhalál vagy halálközeli állapot előfordulásának valószínűsége: lakossági megfigyeléses eset-kontroll vizsgálat

2010;340:c249

C. Martinez és munkatársai a brit alapellátási kutatási adatbázis segítségével azoknak a depressziós vagy szorongásos, 18–89 éves betegeknek a sorsát követték, akik 1995-től venlafaxint, fluoxetint, citalopramot vagy dosulepint szedtek. Végpontnak tekintették a nem végzetes akut kamrai tachyarrhythmiát, a kardiális okból bekövetkező hirtelen halált és a kórházon kívül akut ischaemiás kardiális esemény miatt bekövetkezett halált. Minden esethez 30 kontrollt rendeltek. A 207 384 résztvevőt átlagosan 3,3 évig követték, és 568 hirtelen halált vagy halálközeli állapotot regisztráltak, ezekhez 14 812 kontroll tartozott. A hirtelen halál vagy halálközeli állapot esélyhányadosa a venlafaxint szedőket a fluoxetint, citalopramot, illetve dosulepint szedőkkel összehasonlítva 0,66-nak, 0,89-nak, illetve 0,83-nak adódott, a különbségek nem voltak szignifikánsak. Az eredmények tehát nem támasztják alá, hogy a venlafaxin növelné az életveszélyes vagy végzetes kardiális események kockázatát.

Kamrai keringéstámogató eszköz műtét előtti használatának hatása a szívtranszplantáció utáni túlélésre: prospektív kohorszvizsgálat

2010;340:c392

J. H. Shuhaiber és munkatársai a United Network for Organ Sharing regiszterből 1996 és 2004 között 2786, legalább 18 éves, sürgős szívátültetésre szoruló (1A vagy 1B stádiumú) beteget választottak ki. A bal kamrai keringéstámogató eszköz alkalmazása nem járt együtt rosszabb túléléssel, még a rászorultsági pontszámmal (propensity score) való korrekció után sem. Egyik rászorultsági csoportban sem volt szignifikáns különbség a bal kamrai keringéstámogató eszközzel és az ilyen eszköz nélkül kezelt betegek túlélése között.

Szelektív szerotoninvisszavétel-gátló (SSRI) szedésének hatása a tamoxifennel kezelt emlőrákos betegek halálozására: lakossági kohorszvizsgálat

2010;340:c693

C. M. Kelly és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy az SSRI típusú antidepresszívumok csökkentik-e a tamoxifen hatását azáltal, hogy a citokróm P450 2D6 enzimen keresztül gátolják annak biológiai aktiválódását. A vizsgálatban részt vevő 2430, tamoxifennel és valamilyen SSRI-vel kezelt beteg közül 374-en haltak meg a követési idő (medián: 2,38 év) alatt. Az életkorral, a tamoxifen-kezelés időtartamával és más potenciális zavaró tényezőkkel végzett korrekció után az egyidejű paroxetin–tamoxifen kezelés időtartamának 25%-os, 50%-os, illetve 75%-os növekedése 24%-kal, 54%-kal, illetve 91%-kal növelte az emlőrákban való elhalálozás kockázatát. Az egyéb antidepresszívumok esetében nem találtak fokozott halálozási kockázatot. Úgy tűnik tehát, hogy a paroxetin csökkenti vagy kiküszöböli a tamoxifen daganatellenes hatását!

Lancet

Esemény utáni fogamzásgátlás ulipristal-acetáttal, illetve levonorgestrellel: véletlen besorolásos, noninferioritási vizsgálat és metaanalízis

2010;375:555–562

A. F. Glasier és munkatársai a vizsgálatba olyan, normális ovulációs ciklusú nőket vontak be, akik védekezés nélküli szexuális közösülés után öt napon belül jelentkeztek egy családtervezési klinikán. A résztvevők közül 1104-en 30 mg ulipristal-acetátot, 1117-en 1,5 mg levonorgestrelt kaptak szájon át. A ellenőrző vizsgálatra 5–7 nappal a következő menses becsült ideje után került sor. Összesen 1696 (844 vs. 852) résztvevő vette be a fogamzásgátlót az esemény után 72 órán belül. Az ulipristal-acetáttal, illetve a levonorgestrellel kezelt csoportban 15, illetve 22 terhesség alakult ki (1,8% vs. 2,6%). Az esemény utáni tablettát a 72. és 120. óra között bevevő résztvevők közül hárman lettek terhesek, mindhárman a levonorgestrel-csoportba tartoztak. A leggyakoribb mellékhatás a fejfájás volt (19,3% vs. 18,9%). Két súlyos nemkívánatos esemény állhatott összefüggésben a kezeléssel: szédülés az ulipristal-csoportban, illetve üszögterhesség a levonorgestrel-csoportban. A 72 órán belüli hatásra vonatkozó metaanalízis szerint ulipristal-acetát alkalmazása mellett 1,4%-ban, levonorgestrel adása után 2,2%-ban alakult ki terhesség (22/1617 vs. 35/1625), a különbség szignifikáns. A vizsgálatot a HRA Pharma támogatta.

Az MR-vizsgálat diagnosztikai hatékonysága emlőrákban: véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálat

2010;375:563–571

L. Turnbull és munkatársai 45 brit központban 1623, biopsziával bizonyított emlőrákban szenvedő nőbeteget két csoportra osztottak: 816 főt MR-rel is vizsgáltak, 807 esetben nem történt képalkotó vizsgálat. A kivizsgálás kiegészítése az MR-képalkotással nem javította szignifikánsan a reoperációs rátát (19% vs. 19%). Ez arra utal, hogy ebben a populációban az MR-vizsgálat mellőzhető.

A nyugat-afrikai gyermekhalandóság csökkentésére irányuló gyorsított UNICEF-program retrospektív értékelése

2010;375:572–582

Az UNICEF 2001 és 2005 közti, 11 nyugat-afrikai országra kiterjedő Accelerated Child Survival and Development (ACSD) programjának célkitűzése az volt, hogy az érintett területen 2006-ra legalább 25%-kal csökkenjen a gyermekhalandóság. J. Bryce és munkatársai a program benini, ghanai és mali eredményeit értékelték. Az 5 évesnél fiatalabb gyermekek halálozása az ACSD programba bevont területeken Beninben 13%-kal, Ghanában 20%-kal, Maliban 24%-kal csökkent (az abszolút csökkenés ezer élveszületésre: 18, 21, illetve 63), ez a csökkenés azonban nem volt nagyobb, mint amit Benin és Mali összehasonlításul szolgáló, a programba be nem vont területein tapasztaltak (25%, illetve 31%, Ghanában nem volt összehasonlító adat). Ghana és Mali ACSD-területein sokkal nagyobb mértékben nőtt a preventív beavatkozások száma, mint másutt, Beninben azonban nem. Az ACSD-területeken a gyermekkori pneumonia, hasmenés és malária megfelelő kezelésével való lefedettség Beninben és Maliban a program hatására nem változott értékelhetően, Ghanában azonban a maláriát és a hasmenést illetően szignifikánsan csökkent (78%-ról 53%-ra, illetve 39%-ról 28%-ra).

Journal of the American Medical Association (JAMA)

Súlyosan elhízott tizenévesek kezelése állítható gyomorgyűrű felhelyezésével: prospektív, véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálat

2010;303(6):519–526

P. E. O’Brien és munkatársai az állítható gyomorgyűrű felhelyezésének hatását az optimális életmód kialakítására törekvő programéval hasonlították össze kétéves követés során. Az ausztráliai Melbourne-ben 50, 14–18 éves, 35-nél nagyobb testtömegindexű beteget toboroztak a 2005 és 2008 között lefolytatott vizsgálathoz. A vizsgálatot az operált csoportból 24-en, az életmódcsoportból 18-an fejezték be. Az operált csoportból 84%, az életmódcsoportból 12% adta le az életkorral korrigált súlyfeleslegének több mint a felét. Az átlagos súlycsökkenés a gyomorgyűrűvel kezelt csoportban 34,6 kg, az életmódkezelésben részesült csoportban 3,0 kg volt, ezek az értékek a súlyfelesleg 78,8%-ának, illetve 13,2%-ának feleltek meg. A vizsgálat kezdetén az operált csoportban 36%, az életmódcsoportban 40% volt a metabolikus szindróma előfordulási aránya. Két év elteltével a műtött csoportban nem találtak, az életmódcsoportban 22%-os arányban találtak metabolikus szindrómás betegeket. Perioperatív nemkívánt események nem léptek fel, de a gyomorgyűrűvel kezelt csoportban 7 betegen összesen 8 újabb beavatkozást kellett végezni a követési idő alatt.

Az első trimeszterbeli magzati növekedési visszamaradás összefüggése a kockázati tényezőkkel és a terhesség kimenetelével

2010;303(6):527–534

D. O. Mook-Kanamori és munkatársai 1631 olyan kismamát vontak be a vizsgálatba, akinek szabályos ciklusai voltak, s akinél megbízhatóan meg lehetett határozni az utolsó menstruációs ciklus első napját. A többváltozós elemzésben az anya életkora pozitív összefüggést mutatott az első trimeszterbeli fejtetőtől farig mért testhosszal. A magasabb diasztolés vérnyomás és a nagyobb hematokritértékek kisebb fejtetőtől farig mért testhosszal jártak együtt. A nem dohányzó és optimális folsavpótlást alkalmazó kismamákkal összehasonlítva a dohányzó és folsavat sem szedő kismamák magzatainak fejtetőtől farig mért testhossza az első trimeszterben átlagosan 3,84 mm-rel volt kisebb. Az első trimeszterbeli növekedési visszamaradás a koraszülés, a kis születési súly és a gesztációs kornak megfelelő értéket el nem érő születési méret fokozott kockázatával járt együtt.

Életkortól és nemtől függő genomikus profilok nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC): retrospektív elemzés

2010;303(6):535–543

William Mostertz és munkatársai 787, nagyrészt korai stádiumú NSCLC-ben szenvedő beteget vontak be a vizsgálatba, és a tumorminták mikroarray vizsgálatának eredményeit értékelték a klinikai adatokkal összefüggésben. A betegeket életkor és nem szerint csoportosították. A kis és a nagy kockázatú betegeket a legnagyobb, illetve a legkisebb ötéves kiújulásmentes túlélés alapján választották ki az egyes, életkor és nem szerinti alcsoportokon belül. A 70 évesnél fiatalabb, nagy kockázatú betegek között az Src gén (25% vs. 6%), illetve a tumornekrózis faktor útvonal fokozott arányú aktiválódását (76% vs. 42%) mutatták ki a kis kockázatú csoporttal összehasonlítva. A legalább 70 éves nagy kockázatú betegek esetében fokozottan aktiválódott a sebgyógyulási (40% vs. 24%), illetve az invazivitási útvonal (64% vs. 20%). A nők között a nagy kockázat az invazivitási (99% vs. 2%) és a STAT3 útvonal fokozott aktiválódásával (72% vs. 35%) járt együtt, a nagy kockázatú férfiaknál pedig a STAT3 (87% vs. 18%), a tumornekrózis faktor (90% vs. 46%), az EGFR (13% vs. 2%) és a sebgyógyulási útvonal nagyobb arányú aktiválódását (50% vs. 22%) figyelték meg. A többváltozós elemzések alapján ezeknek az aktiválódási útvonalak szerinti alfenotípusoknak a nők és a 70 évesnél fiatalabb betegek esetében független klinikai jelentőségük van.

New England Journal of Medicine (NEJM)

Gyermekkori elhízás, egyéb kardiovaszkuláris kockázati tényezők és korai halál

2010;362:485–493

P. W. Franks és munkatársai egy 4857 amerikai őslakos (indián) gyermekből álló, 1945 és 1984 között született, diabetestől mentes kohorszban (átlagéletkor: 11,3 év) azt vizsgálták, hogy a gyermekkorban mért testtömegindex (BMI), glükóztolerancia, vérnyomás és koleszterinszint összefügg-e a korai halál valószínűségével. Középértékben 23,9 éves követési idő alatt endogén okból 166 haláleset következett be. A BMI legfelső kvartilisét a legalsóval összehasonlítva az endogén okú halálozás rátája több mint kétszeres volt. A glükózintolerancia legfelső kvartilisét a legalsóval összehasonlítva 73%-kal volt nagyobb az endogén okú halálozás rátája. Nem volt szignifikáns összefüggés az endogén és exogén okú halálesetek gyakorisága és a folytonos skálán értékelt gyermekkori koleszterinszint, illetve szisztolés és diasztolés vérnyomás között, de a gyermekkori hipertónia szignifikánsan növelte a korai endogén halálozás kockázatát.

Sztent graft, illetve sztent nélküli ballonos angioplasztika a vesedialízishez használt graft megnyitására: prospektív, multicentrikus vizsgálat

2010;362:494–503

Z. J. Haskal és munkatársai 190, hemodialízisben részesülő beteget, akinél vénás anasztomózis kapcsán stenosis alakult ki, vagy csak ballonos angioplasztikával kezeltek, vagy az angioplasztikát sztent graft behelyezésével is kiegészítették. Fél év múlva a kezelési terület átjárhatósága szignifikánsan nagyobb arányú volt a sztent graftot kapott csoportban (51% vs. 23%). A sztent graftot kapott betegek közül 32%-nak, a csak ballonos angioplasztikával kezelt betegek közül 16%-nak nem volt szüksége további beavatkozásra fél éven belül. Ballonos angioplasztika után 78%-ban, sztent graft behelyezése után 28%-ban következett be kétszeres restenosis 6 hónapon belül. A nemkívánatos események incidenciája (a restenosist kivéve) hasonló volt a két csoportban.

Liposzomális amphotericin B viszcerális leishmaniasis (kala-azar) ellen Indiában: véletlen besorolásos vizsgálat

2010;362:504–512

S. Sundar és munkatársai azt vizsgálták, hogy a liposzomális amphotericin B egyszeri infúziója egyenértékű lehet-e a hagyományos parenterális kezeléssel, amely amphotericin B dezoxikolát 15, másnaponta adott infúziójából (1 mg/ttkg) áll. A gyógyulási rátát fél év múlva határozták meg. A liposzómás készítménnyel kezelt csoportban 304-ből 304 beteg, a hagyományosan kezelt csoportban 108-ból 106 beteg látszott gyógyultnak 30 nap elteltével. A fél év utáni gyógyulási ráta 95,7%, illetve 96,3% volt. A liposzómás készítménnyel kezelt csoportban a láz vagy hidegrázás (40%) és a fokozott anémia vagy thrombocytopenia (2%), a hagyományosan kezelt csoportban a láz vagy hidegrázás (64%), a fokozott anémia (19%) és a hipokalémia (2%) volt a leggyakoribb mellékhatás. A nefro- és a hepatotoxicitás aránya mindkét csoportban 1% alatt maradt. A szerzők szerint a liposzómás kezelés nem kevésbé hatásos, ugyanakkor olcsóbb a hagyományosnál.

Emlőrák elleni hipofrakcionált sugárterápia hosszú távú eredményei

2010;362:513–520

T. J. Whelan és munkatársai azt vizsgálták, hogy a 3 hetes hipofrakcionált, csökkentett dózisú sugárkezelés emlőrákban mennyire hatásos a hagyományos 5 hetes sugárterápiához képest. A résztvevők emlőmegtartó műtéten estek át, hónalji nyirokcsomóik negatívak voltak. A kontrollcsoport 50 Gy dózist kapott 25 részletben 35 nap alatt, a másik csoport 42,5 Gy-t 16 részletben 22 nap alatt. A tízéves lokális kiújulási arány a kontrollcsoportban (n=612) 6,7%, a hipofrakcionált protokoll szerint kezelt csoportban (n=622) 6,2% volt. A kozmetikai kimenetel a kontrollcsoport tagjainak 71,3%-ánál, a hipofrakcionált kezelésben részesült betegek 69,8%-ánál volt jó vagy kiváló 10 év után. Mindez azt mutatja, hogy a kisebb dózissal, kevesebb részletben alkalmazott sugárkezelés ebben a betegpopulációban nem kevésbé eredményes a hagyományos sugárterápiánál.

A ciklofilin B hiánya osteogenesis imperfectában

2010;362:521–528

Az osteogenesis imperfecta autoszomális domináns öröklődésű formáját az I. típusú kollagént érintő mutációk, az autoszomális recesszív öröklésmenetű, rhizomeliával (a felső és alsó végtagok proximális szegmentumának rövidülésével) járó formát pedig a prolil-3-hidroxilációs komplex valamelyik komponensét érintő mutációk okozzák. M. Barnes és munkatársai két testvérnél a recesszív bélyegként öröklődő betegségforma rhizomelia nélküli változatát írták le. A start kodont érintő homozigóta mutációt találtak a betegek peptidil-prolil-izomeráz B-t kódoló (PPIB) génjében, ami a ciklofilin B fehérjének (CyPB), a komplex harmadik alkotórészének hiányához vezet. A vizsgált betegnél normális volt a kollagén hajtogatódása (nem úgy, mint a recesszív öröklésmenetű formában általában) és a prolil-3-hidroxiláció. Mindez arra enged következtetni, hogy a CyPB nem az egyetlen peptidil-cisz–transz izomeráz, amely a kollagén hajtogatódásának sebességmeghatározó lépését katalizálja.

medicalonline