A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal (BMJ)

Összefüggés a szülők testtömegindexe (BMI) és mortalitása között az utódok BMI-értéke mint a saját BMI indikátora alapján: prospektív halálozási vizsgálat

2009;339:b5043

G. D. Smith és munkatársai 50 éven át több mint egymillió szülő–fiúgyermek pár követésével keresték a svéd általános népesség mortalitásának a BMI-értékekkel való összefüggését. Az 1 018 012 anya–fiúgyermek párból 122 677 anya, az 1 004 617 apa–fiúgyermek párból 242 126 apa halt meg. Bizonyos halálokok vonatkozásában hasonló összefüggést találtak a fiúgyermek BMI-értéke és a szülői mortalitás között, mint korábban a szülők saját BMI-értéke és halálozása között. A diabetes-, a coronaria- és a veserák-mortalitás mutatta a legszorosabb pozitív összefüggést az utódok BMI-értékével. Más vizsgálatokkal ellentétben ezúttal pozitív összefüggést találtak egyfelől a fiúgyermekek BMI-értéke, másfelől az anyák, illetve az apák tüdőrák-halálozása, valamint az anyák, illetve az apák légzőszervi mortalitása között is. Az apa–fiú párok egy csoportján (n=72 815) elemezték a saját BMI-nek és a gyermek BMI-jének az összesített, a kardiovaszkuláris és a nem kardiovaszkuláris halálozással való összefüggését. A fiúgyermekek BMI-értéke még szorosabb összefüggést mutatott a szülők kardiovaszkuláris mortalitásával, mint a szülők saját BMI-értéke. Eszerint a hagyományos megfigyeléses vizsgálatokban valószínűleg alulbecsülték a BMI-nek a kardiovaszkuláris és az összes halálozással való összefüggését.

Genetikai és nem genetikai kockázati tényezők a 2-es típusú diabetes előrejelzésében: Whitehall II. prospektív kohorszvizsgálat

2010;340:b4838

P. J. Talmud és munkatársai munkahelyi vizsgálatában a résztvevők (n=5535, átlagéletkor 49 év, 33%-uk nő) ötévenként estek át szűrővizsgálaton, közülük 302 fő betegedett meg 2-es típusú diabetesben tíz év alatt. A 20 ismert diabetes-kockázati allél jelenlétén vagy hiányán alapuló genetikai kockázati pontszám alapján nem lehetett elkülöníteni a diabetesben megbetegedetteket a többi résztvevőtől. Nem adott lehetőséget az elkülönítésre a genetikai kockázati függvény sem, melyben az egyes kockázatnövelő allélok hordozását a metaanalízisekben megállapított megfelelő esélyhányadosokkal súlyozták. A cambridge-i kockázati pontszám és az utódokra vonatkozó Framingham-pontszám alapján jobban előrejelezhető volt a diabetes kialakulása. A fenotípusos kockázati modellek genetikai információkkal való kiegészítése alig javította a kockázatbecslés pontosságát.

Sugárterhelés és a keringési betegségek kockázata a hiroshimai és nagasaki atomtámadás túlélőinek adatai alapján, 1950–2003

2010;340:b5349

Y. Shimizu és munkatársai 50 évnél hosszabb követési idejű prospektív kohorszvizsgálata a Life Span Study 86 611 vizsgálati alanyára terjedt ki, akik 0 és >3 Gy közti sugárdózist kaptak (86%-uk kisebbet 0,2 Gy-nél). Kb. 9600-an haltak meg stroke-ban és kb. 8400-an szívbetegségben 1950 és 2003 között. A stroke becsült kockázatát a sugárterhelés 1 Gy-vel való növekedése kb. 9%-kal növelte a lineáris dózis-hatás modell szerint. A szívbetegség kockázatában 1 Gy többletterhelés 14%-os növekedést okozott. A 0 és 0,5 Gy közti tartományban a dózis-hatás összefüggés nem volt egyértelmű. A dohányzásra, alkoholfogyasztásra, iskolázottságra, foglalkozásra, elhízásra és a diabetesre vonatkozó prospektív adatok mind a stroke, mind a szívbetegség tekintetében alig befolyásolták a becsült sugárexpozíciós kockázatot. A daganatos betegségek keringési betegségekként való téves diagnosztizálása nem magyarázhatta a megfigyelt összefüggést.

A döntési modellekbe beépített biomarkerek költséghatékonysága a coronaria-műtétre váró betegek prioritási sorrendjének meghatározásában

2010;340:b5606

M. Henriksson és munkatársai a svéd coronaria-angiográfiás és angioplasztikás regiszter 9935 stabil anginás, coronaria bypass műtétre váró betegét követték a beavatkozás után 3,8 évig, és a műtéti prioritás meghatározásának négy, biomarkereket nem alkalmazó módszerét három biomarkereken alapuló módszerrel (becsült GFR, C-reaktív protein, ill. mindkettő) vetették össze. A coronaria-események kockázata a bypass műtétre való várakozás alatt 3 esemény/10 000 fő/nap volt az első 90 napon (9935 beteg, 184 esemény). A prioritás meghatározásának legköltséghatékonyabb stratégiája a becsült GFR figyelembevétele volt. Populációs szinten ez a stratégia 800 QUALY/100 000 beteg nyereséggel járt, és az Országos Egészségügyi Szolgálat (NHS) számára 245 000 font többletköltséget jelentett. A kockázati pontszámot és a C-reaktív protein szintjét figyelembe vevő stratégia kisebb QUALY-ban mért nyereséggel és nagyobb költségekkel járt.

Életminőség 3 évvel a lokalizált prosztatarák diagnózisának megállapítása után: populációs kohorszvizsgálat

2009;339:b4817

D. P. Smith és munkatársai hároméves követést magába foglaló ausztráliai vizsgálatában 70 évesnél fiatalabb, lokalizált prosztatarákban szenvedő betegek vettek részt (1642 eset és 495 kontroll). A zavaró tényezőkkel való korrekció után a kontrollszemélyekénél jobb szexuális funkció esélyhányadosa mindegyik kezelési csoportban kicsinek bizonyult, de különösen kicsinek az androgéndeprivációs kezelésben részesült csoportban. A vizeletürítés zavarai a műtéten átesett férfiak körében voltak a leggyakoribbak. A bélműködést leginkább a külső sugárforrással végzett radioterápia veszélyeztette. Az általános fizikális és mentálhigiénés státust az egyes csoportokban hasonlónak találták, de ebből a szempontból az androgéndeprivációs kezelés volt a legkedvezőtlenebb.

Lancet

Ticagrelor, illetve clopidogrel akut coronaria-szindróma invazív kezelése előtt: véletlen besorolásos, kettős vak vizsgálat (PLATO)

2010;375:283–293

C. P. Cannon és munkatársai vizsgálatában 18 624, akut coronaria-szindróma miatt kórházba került beteg közül 13 408-nál terveztek invazív beavatkozást. E betegek egyik felét ticagrelorral (180 mg telítő dózis, majd naponta kétszer 90 mg), másik felét clopidogrellel (300–600 mg telítő adag vagy a fenntartó dózis folytatása, majd napi 75 mg) kezelték 6–12 hónapon át. Minden beteg acetil-szalicilsavat is kapott. Az elsődleges összetett végpont a kardiovaszkuláris halált, a szívizominfarktust és a stroke-ot foglalta magába. A ticagrelor-csoportban 6732-ből 569 esetben, a clopidogrel-csoportban 6676-ból 668 esetben következett be az elsődleges végpont 1 év alatt (9,0% vs. 10,7%, a különbség szignifikáns). A nagyobb vérzések és a súlyos vérzések számában nem volt értékelhető különbség a csoportok között. Akut coronaria-szindrómában, korai invazív stratégia alkalmazásakor tehát a ticagrelor jobbnak tűnik a clopidogrelnél. A vizsgálatot az AstraZeneca támogatta.

Összefüggés a politikai erőszak és az intim partnertől elszenvedett erőszak között a megszállt palesztin területeken: keresztmetszeti vizsgálat

2010;375:310–316

A Palesztin Központi Statisztikai Hivatal 2005. december 18. és 2006. január 18. között folytatott országos reprezentatív felméréséhez 4156 háztartást választottak ki, ezekben összesen 3815 házasságban élő, 15–64 éves nőt azonosítottak. Közülük 3510-en töltötték ki a „Rrevised Conflict Tactics” kérdőív rövid formáját és az „Exposure to Political Violence” kérdőívet. A politikai erőszakban való érintettséget a férj közvetlen vagy közvetett érintettségeként, illetve a politikai erőszaknak a háztartásra gyakorolt gazdasági hatásaként értelmezték. A politikai erőszak szoros kapcsolatot mutatott az intim partnerrel szembeni erőszakkal: az esélyhányados a fizikai erőszakra 1,89, illetve 1,61, a szexuális erőszakra 2,23, illetve 1,97 volt, ha a politikai erőszakban közvetlenül, illetve közvetve érintetteket a nem érintettekkel hasonlították össze. A politikai erőszak gazdasági hatásai csak a gazai övezetben mutattak összefüggést az intim partnerrel szembeni erőszakkal.

Journal of the American Medical Association (JAMA)

A nagy testttömegindex előfordulási gyakorisága egyesült államokbeli gyermekek és serdülők között, 2007-2008

2010;303(3):242–249

Az USA-beli gyermekek és serdülők között a nagy BMI-érték előfordulási aránya a jelek szerint 1999 és 2006 között tetőzött. C. L. Ogden és munkatársai a reprezentatív National Health and Nutrition Examination Survey adatai alapján 3281, 2–19 éves gyermeket és fiatalt, illetve 719, 2 évesnél fiatalabb gyermeket vontak be az elemzésükbe. A nagy BMI-értékű vizsgálati alanyokat három csoportba osztották aszerint, hogy a BMI a 85., 95., illetve 97. percentilist érte-e el. A 2007-2008-as mérések szerint a csecsemők 9,5%-ának BMI-értéke érte el az életkoruknak megfelelő 95. percentilist. A 2–19 éves korcsoportban 11,9%, 16,9%, illetve 31,7% volt a 97., a 95., illetve a 85. percentilist elérők aránya. Az 1999-2000 és 2007-2008 közti tendenciák elemzése csak a 6–19 éves korcsoportba tartozó fiúk között (a 97. percentilist elérők számában) mutatott ki változást.

Összefüggés a tengeri eredetű ómega-3-zsírsavak szintje és a teloméra-öregedés között koszorúér-betegségben szenvedők körében: prospektív kohorszvizsgálat

2010;303(3):250–257

R. Farzaneh-Far és munkatársai a 2000 és 2002 között zajlott Heart and Soul vizsgálat résztvevői közül 608 járóbeteget 2009 januárjáig követtek (medián követési idő: 6 év). A leukocyták teloméráinak hosszúságát a vizsgálat kezdetén és öt évvel később mérték. Többváltozós lineáris és logisztikus regressziós modellekkel vizsgálták a mért csökkenésnek a kiinulási dokozahexaénsav- (DHA-) és eikozapentaénsav- (EPA-) szinttel való összefüggését. A telomérák rövidülése a DHA+EPA-szint legalsó kvartilisében volt a leggyorsabb és a legfölsőben a leglassúbb. A DHA+EPA-szintnek a teloméra-rövidülésre gyakorolt hatása az ismert kockázati tényezőkkel és zavaró hatásokkal való korrekció előtt és után egyaránt megmutatkozott.

New England Journal of Medicine (NEJM)

Clostridium difficile fertőzés kezelése monoklonális antitestekkel: véletlen besorolásos, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat

2010;362:197–205

I. Lowy és munkatársai két, a C. difficile A, illetve B toxin ellen termelt, teljes egészében humán eredetű, neutralizáló monoklonális antitestet alkalmaztak, egy infúzióban adva, 10-10 mg/ttkg dózisban, tünetekkel járó C. difficile fertőzésben szenvedő betegeken, akik emellett metronidazol- vagy vancomycin-kezelést is kaptak. Az elsődleges végpont a fertőzés laboratóriumilag igazolt kiújulása volt 84 nappal a monoklonális antitestek, illetve a placebo adása után. A 200 beteg közül 101-en antitesteket, 99-en placebót kaptak. A fertőzés kiújulásának aránya a két csoportban 7%, illetve 25% volt, a különbség szignifikáns. A C. difficile BI/NAP1/027 törzsére vonatkozóan is közel szignifikáns különbséget kaptak (8% vs. 32%). Azokat a betegeket tekintve, akik már egynél több C. difficile fertőzési epizódon estek át, a kiújulási arány 7% vs. 38% volt. Az első fertőzés során kórházban töltött napok számában nem volt értékelhető különbség a csoportok között. Az antitestekkel kezelt csoportból 18-an, a kontrollcsoportból 28-an számoltak be nemkívánatos eseményről.

Letális szkeletális diszplázia egérben és emberben a golgin GMAP-210 hiányában

2010;362:206–216

P. Smits és munkatársai mutagén hatásnak kitett egereken újszülöttkorban jelentkező, az élettel összeegyeztethetetlen szkeletális diszpláziát írtak le. Genetikai térképezéssel azonosították a kórképért felelős nonszensz mutációt a tiroid hormon-receptor interaktor-11 Trip-11) génben, amely a Golgi-mikrotubulusok 210-es fehérjét (GMAP210) kódolja. Többféle szövetben, így a porcszövetben is megfigyelhető volt a Golgi-készülékek rendellenessége. A vázrendszer fejlődése súlyosan károsodott. A chondrocyták differenciálódása zavart szenvedett, pusztulása felgyorsult. A GMAP-210 nélküli fibroblastokban és chondrocytákban módosultak a Golgi-készülék által mediált glikozilációs folyamatok, a chondrocytákban II-es típusú kollagén vagy agrekán helyett egy harmadik extracelluláris mátrixfehérje, a perlekán gyülemlett föl. Mivel az egerek szkeletális és celluláris fenotípusos tulajdonságai erősen emlékeztettek az akondrogenezis 1A típusának klinikai képére, a szerzők 10, egymással rokonságban nem álló betegen vizsgálták, hogy ezt a humán kórképet is a GMAP-210 hiánya okozza-e, és sikerült is kimutatniuk a megfelelő gén funkcióvesztést okozó mutációját.

Az emphysema százalékos mértéke, légúti obstrukció és csökkent bal kamrai telődés

2010;362:217–227

R. G. Barr és munkatársai célja annak a hipotézisnek az igazolása volt, hogy a CT-vel meghatározott emphysema és a légúti elzáródás fordított összefüggésben van a bal kamrai végdiasztolés térfogattal, a verőtérfogattal és a perctérfogattal, ha nem áll fenn nagyon súlyos tüdőbetegség. Lakossági vizsgálatukban megmérték 2816, 46–84 éves beteg bal kamrájának kiterjedését és működését. A betegek 13%-a aktívan dohányzott, 38%-uk régebben dohányos volt, 49%uk sosem dohányzott. Az emphysema százalékos mértékének 10 pontos romlása lineáris összefüggést mutatott a bal kamrai végdiasztolés térfogat, a verőtérfogat és a perctérfogat csökkenésével. Az összefüggés markánsabb volt a dohányzók esetében, mint a már nem vagy a sosem dohányzók között. A légúti obstrukció hasonló összefüggést mutatott a bal kamra volumenével és funkciójával, és a dohányzás is hasonlóképpen módosította ezt az összefüggést.

Medical Online