A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal – BMJ

A mikroalbuminuria rizikója és progressziója 1-es típusú diabéteszben
BMJ 2008;336(12):697–701

Az 1-es típusú diabéteszben a várhatóan kialakuló mikroalbuminuria előrejelzője a szénhidrát -anyagcsere zavarának és makroalbuminuriába progrediálhat. A közlemény a gyermekkorban kezdődő betegség előrehaladását és a progresszió lassításának lehetőségeit veszi sorra.

A brucellózis kezelése
BMJ 2008;336(12):701–704
A jelenlegi terápiás ajánlások között lényeges különbségekre bukkantak a szerzők a véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok metaanalízisekor a hatásosság tekintetében. Az ajánlott kezelés két, illetve három protokoll kombinálása, amelyben a szerzők szerint aminoglikozidnak is szerepelnie kell.

Gyneocomastia és az emlőkarcinóma összefüggése férfiakban
BMJ 2008;336(12):709–713
Az emlő megnagyobbodása a férfiak esetében többnyire jóindulatú elváltozás. Gynecomastia fiziológiásan fordul elő újszülött korban, pubertásban, elhízáskor és időseknél. Kialakulásának lehetséges oka a megemelkedett ösztrogén-tesztoszteron arány, de sok egyéb kórtani folyamat is szóba jöhet. Kezelésben az antiösztrogének, illetőleg plasztikai műtéti megoldások jönnek szóba.

The Lancet

Két inzulinanalóg összehasonlítása orális antidiabetikumokkal kezelt, kiegészítő terápiára szoruló 2-es típusú diabéteszes betegeknél: az APOLLO vizsgálat eredményei
Lancet: 2008;371(12):1073–1084
A 2-es típusú diabétesz progressziója során orális antidiabetikumok adása mellett is elégtelenné válhat a vércukorkontroll. Az inzulin bevezetésekor lehetséges napi egyszeri (glargine), vagy napi háromszori (lispro) inzulinanalóg kiegészítő adása a gyógyszerek mellett. A HbA1c szintek csökkentését vizsgálva a két protokoll hasonló hatékonyságúnak bizonyult. Az egyszeri bázisinzulin mellett alacsonyabb volt a hipoglikémiás epizódok aránya, elegendő volt a ritkább vércukorkontroll és a betegek megelégedettsége is jobb volt. A jövőben ez az inzulinterápia bevezetésének első lépésévé válhat.

Az antipszichotikumok hatékonysága az első szkizofréniás shub jelentkezésekor és később
Lancet: 2008;371(12):1085–1097
A második generációs antipszichotikumokat körülbelül egy évtizede kezdték bevezetni a szkizofrénia kezelésében, de azóta sem egyértelmű, hogy valójában hatékonyabbak-e elődeiknél. Összehasonlítva az alacsony dózisú haloperidol és több második generációs gyógyszer hatásosságát az első szkizofrénás shub kezelésében, nem mutatkozott különbség a tünetek visszaszorítását illetően. A kezelést ugyan a haloperidol esetében szakították meg leggyakrabban, de ez nem feltétlenül tekinthető a hatásosság objektív mutatójának.

A korai emlőrák radioterápiája: a START vizsgálat eredményei
Lancet 2008;371(12):1098–1107
A korai emlőrák nemzetközileg elfogadott standard sugárterápiás protokollja szerint a betegek 50 Gy-nek megfelelő össz-dózist kapnak 25 frakcióban 5 hét alatt. E mellett számos további protokollt is használnak, ahol az alacsonyabb összdózist kevesebb, de egyenként nagyobb sugárdózist képviselő frakcióban kapják meg a betegek. Az utóbb említett hipofrakcionált protokollt a jelen vizsgálat hasonló hatékonyságúnak találta lokális relapszus tekintetében, mint a standard protokollt. Nem volt különbség a késői mellékhatásokat illetően sem.

Levofloxacin-rezisztens Streptococcus pneumoniae terjedése Dél Afrikában
Lancet 2008;371(12):1108–1113
Multidrug-rezisztens kórokozóval fertőzött tuberculózisos gyermekek kezelésére gyakran fluorokinolonokat használnak, ezért fennáll a veszélye ezen gyógyszercsaláddal szembeni rezisztencia kialakulásának. A fluorokinolon-rezisztes invazív Streptococcus pneumoniae-fertőzés gyakorisága valóban növekvő tendenciát mutat a vizsgált dél afrikai gyermekpopulációban. Elsősorban nozokomiális fertőzések esetén kell számolni levofloxacin-rezisztenciával.

Nem humán főemlősök az idegtudományi kísérletekben
Lancet 2008;371(12):1126–1135
Az emberrel való számos hasonlóság következtében a nem humán főemlősök kicsi, de annál jelentősebb szerepet töltenek be a neurológiai vonatkozású alap- és biomedicinális kutatásokban. Az összefoglaló négy kórállapot – az Alzheimer-kór, a neuro-AIDS, a Parkinson-kór és a stressz – vizsgálatával összefüggésben foglalkozik részletesen a szerepükkel. Szerepüket a patogenezis bizonyos lépéseinek tisztázásában hangsúlyozza, különös tekintettel a genotípus és a környezet kapcsolatára.

New England Journal of Medecine – NEJM

Mechanikusan lélegeztetett betegek rapid rekeszizom-atrófiája
NEJM 2008;358(13):1327–1335
Állatkísérletes eredmények alapján a rekeszizom teljes inaktivitása mellett, már a 18 órán túli lélegeztetés is az izomrostok atrófiájához vezet. E vizsgálat eredményei alapján hasonló tendencia az embernél is megfigyelhető: A 18 órán túl lélegezetett betegek között a rekeszizom rostjainak jelezett atrófiáját és fokozott proteolízist figyeltek meg – ezek a néhány órán keresztül lélegezetett betegeknél még nem mutatkoztak.

A koszorúerek kalciumtartalma mint coronaria-események előrejelzője
(Coronary Calcium as a Predictor of Coronary Events in Four Racial or Ethnic Groups)
NEJM 2008;358(13):1336–1345
A koszorúerek CT-vel meghatározott kalciumtartalma, az egyéb ismert kardiovaszkuláris rizikófaktoroktól függetlenül, képes teljesen tünet- és panaszmentes állapotban előre jelezni a coronaria-események valószínűségét. Eddig a legtöbb adat a fehér bőrű lakosságra vonatkozott, de a jelen közlemény eredményei szerint ugyanez vonatkozik az afroamerikaiakra, továbbá a kínai és spanyol etnikumokhoz tartozókra is. Az egyes etnikai csoportok között nincsen érdemi különbség a vizsgálat prediktív értékét illetően.

Középidős méhnyakhossz és indukált császármetszés
NEJM 2008;358(13):1346-1353
A terminusban zavartalanul lezajló szüléshez az uterus megfelelő mértékű növekedésére van szükség a terhesség korai fázisában. Ismert, hogy a terhesség középidejében mért rövid méhnyak növeli a koraszülés rizikóját, ezért a vizsgálók feltételezték, hogy a hosszabb méhnyak ezzel szemben a császármetszés valószínűségét növeli. A császármetszések számának szignifikáns emelkedését tapasztalták a cervixhossz növekedésének függvényében.
A középidőben mért méhnyakhossz primiparákban független rizikófaként jelezte az elhúzódó szülés miatt szükségessé váló császármetszés valószínűségét.

Szívizom-plaszticitás
NEJM 2008;358(13):1370–1380
A szívizom remodelációval képes hosszú távon alkalmazkodni a környezeti hatásokhoz. Számos inger idézi elő a szív tömegének gyarapodását vagy csökkenését. Az izomtömeg növekedésének fiziológiás formájával találkozunk sportolóknál, terhességben, vagy a gyermek növekedése során. Ezzel szemben olyan kórállapotok, mint a hipertónia, a tartós neurohumorális aktiváció, vagy a szívizom-károsodás, patológiás növekedéshez vezetnek. A hypertrophia következménye szívelégtelenség, valamint a malignus ritmuszavarok kialakulása lehet. A szívizom atrophiája szintén veszélyes: kialakulásával számolni kell hosszan tartó ágyhoz kötöttség és külső mechanikus támogatás alkalmazása esetén.

Journal of American Medical Association (JAMA)

Koraszülöttek életkilátása
JAMA 2008;299(12):1429–1436.
A koraszülöttek életkilátásait, gyermekeik számát és koraszülésük rizikóját vizsgálva a szerzők azt találták, hogy főleg a 22–27 hét között születettek életkilátásai rosszabbak, mint kortársaiké. A korszülés megismétlődése is nagyobb számban várható, mint az időre született populációban.

A csírasejt-homozigótaság és a daganatos betegségek
JAMA 2008;299(12):1437–1445
A daganatos megbetegedések genetikai háttere igen összetett: a genetikai hajlam egészen a csírasejtektől eredeztethető, de e mellett szomatikus mutációk is szerepet játszanak a kialakulásban. A heterozigótaság elvesztése általában jellemző a daganatos szövetekre, ezért kézenfekvő a kérdés, hogy kisebb aránya önmagában is utalhat-e daganatos hajlamra. A hipotézist négy szolid tumorral kapcsolatban tesztelték 16 meghatározott lókusz vizsgálatával. A betegek csírasejtjeiben mindegyik tumor esetén nagyobb arányú volt a homozigótaság, mint a kontrollok csírasejtjeiben.

Az incotinentia differenciáldiagnosztikája
JAMA 2008;299(12):1446–1456
A hólyagstressz-teszt hasznos segítség a női incontinencia vizsgálatában. A szerzők az 1966 és 2007 közötti szakirodalmat tekintették át.

Medical Online