A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából
2009. december 09. 11:31
A British Medical Journal (BMJ); a Lancet; a Journal of the American Medical Association (JAMA) és a New England Journal of Medicine (NEJM) aktuális számainak tartalmából ajánljuk.
British Medical Journal (BMJ)
Angliai és walesi férfiak és nők oszteoporotikus törései: a törési kockázatot előrejelző Q törési pontrendszer prospektív származtatása és validálása
2009;339:b4229
J. Hippisley-Cox és C. Coupland két olyan algoritmust dolgozott ki és validált, amelyek segítségével laboratóriumi mérések nélkül meg lehet becsülni az oszteoporotikus törések kockázatát. A következtetések az alapellátásban kezelt brit lakosságra érvényesek. Az algoritmus kidolgozásához 1 183 663 nő (7 898 208 személyév) és 1 174 232 férfi (8 049 306 személyév) (életkor: 30–85 év) adatait használták fel. Összesen 24 350 (nők), illetve 7934 (férfiak) oszteoporotikus törést regisztráltak, ebből 9302 (nők), illetve 5424 (férfiak) volt a csípőtörés. A nők oszteoporotikus törésének kockázatát független tényezőként szignifikáns módon jelezték előre a következők: hormonpótló kezelés, életkor, testtömegindex, dohányzási státus, korábbi alkoholfogyasztás, csontritkulás a szülői kórelőzményben, rheumatoid arthritis, kardiovaszkuláris betegség, 2-es típusú diabetes mellitus, asthma, triciklikus antidepresszívum vagy kortikoszteroid alkalmazása, elesések a kórelőzményben, menopauzális tünetek, idült májbetegség, emésztőrendszeri felszívódási zavar, egyéb endokrin rendellenességek. A férfiak oszteoporotikus és csípőtöréseinek előrejelzői voltak: életkor, testtömegindex, dohányzási státus, korábbi alkoholfogyasztás, rheumatoid arthritis, kardiovaszkuláris betegség, 2-es típusú diabetes mellitus, asthma, triciklikus antidepresszívum vagy kortikoszteroid alkalmazása, elesések a kórelőzményben, májbetegség. Mindkét nemben a csípőtörés előrejelzése volt a legpontosabb: az algoritmus tényezői a variancia 63,94%-ára (nők), illetve 63,19%-ára (férfiak) adtak magyarázatot. A megfigyelt és a jósolt kockázat között jó egyezés mutatkozott.
Sóbevitel, stroke és kardiovaszkulári kockázat: prospektív vizsgálatok metaanalízise
2009;339:b4567
P. Strazzullo és munkatársai az 1966 és 2008 közti prospektív vizsgálatok rendszerezett áttekintését és metaanalízisét adják közre (13 vizsgálat, 19 független kohorsz, összesen 177 025 résztvevő, követési idő: 3,5–19 év, vaszkuláris események száma >11 000). A nagyobb sóbevitel a stroke és a kardiovaszkuláris betegség megnövekedett kockázatával járt együtt (relatív kockázat: 1,23, illetve 1,14, az utóbbi esetben a különbség nem szignifikáns). Az összefüggés annál kifejezettebb volt, minél nagyobb volt a különbség a nátriumbevitelben a csoportok között és minél hosszabb volt a követési idő.
Szociális-gazdasági egyenlőtlenségek és a nagyon éretlen koraszülöttek életben maradási esélyei: lakossági vizsgálat Nagy-Britanniában
2009;339:b4702
L. Smith és munkatársai a Trent egészségügyi körzetben 1998 és 2007 között világra jött nagyon éretlen (a 22.–32. gesztációs héten született) koraszülöttekről gyűjtöttek adatokat. A körzetben a vizsgálat tíz éve alatt 7449 nagyon éretlen koraszülöttet láttak el. A társadalmi-gazdasági szempontból legkedvezőtlenebb térségekben csaknem kétszer akkora valószínűséggel születtek nagyon éretlen koraszülöttek, mint a legkedvezőbbekben. Az ezer ilyen szülésre vetített halálozási arány azonban nagyon hasonló volt a társadalmi-gazdasági helyzet szerinti kvintilisekben, ami azt mutatja, hogy a kedvezőtlen térségekben a nagyon korai szülések gyakoribb előfordulása, nem pedig a koraszülöttek egészségügyi ellátásának a társadalmi-gazdasági helyzettől való függése miatt nagyobb a 22. és 32. terhességi hét közti koraszüléssel kapcsolatos mortalitás és morbiditás.
Modellszámítások a pándémiás influenza nagy-britanniai gazdasági kihatásaira vonatkozóan
2009;339:b4571
R. D. Smith és munkatársai számítható általános egyensúlyi modellt rendeltek a pándémiás influenzával kapcsolatos különféle forgatókönyvekhez (a morbiditás és a mortalitás, a védőoltás hatékonysága, az iskolabezárások, munkából való profilaktikus hiányzások különféle kombinációihoz). A járvány teljes költsége kis halálozási arány esetén a bruttó hazai termék (GDP) 0,5–1,0%-a, nagy halálozás esetén a GDP 3,3–4,3%-a lenne, szélsőséges esetben ennél is több. Az iskolabezárások fokoznák a gazdasági kihatásokat, különösen akkor, ha a járvány enyhe. Ha az emberek a járványtól való félelmükben tömegesen kimaradnának a munkából, az nagyban növelné a költségeket.
Lancet
Az egészségi állapot önértékelése nyugalomba vonulás előtt és után Franciaországban: kohorszvizsgálat (GAZEL)
2009;374:1889–1896
H. Westerlund és munkatársai a francia nemzeti gáz- és elektromos művek 14 714 alkalmazottjának a saját egészségi állapotáról alkotott önértékelését vizsgálta a nyugalomba vonulás előtt és után 7-7 éven át. A szuboptimális egészség gyakorisága általában az életkorral nőtt, de a nyugalomba vonulást megelőző és az azt követő év között az ilyen állapotban levők prevalenciája 19,2%-ról 14,3%-ra csökkent. Ez a nyugalomba vonulással összefüggő javulás mindkét nemben és minden foglalkozási kategóriában megfigyelhető volt. Azok között, akik rossz körülmények között dolgoztak, illetve panaszaik voltak, meredekebben nőtt a szuboptimális állapot előfordulása az aktív évek alatt, de a nyugalomba vonulással összefüggő javulás is nagyobb mértékű volt.
Nyaki fájdalmak kezelése kis intenzitáú lézerrel: véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok rendszerezett áttekintése és metaanalízise
2009;374:1897–1908
R. T. Chow és munkatársai 16 vizsgálat (n=820) eredményeit összegezték. Az akut nyaki fájdalmak enyhítésében a kis intenzitású lézerkezelés (low-level laser therapy, LLLT) a placebónál 1,69-szor hatásosabb volt. A krónikus fájdalomról kategorikus adatokat szolgáltató öt vizsgálatban 4,05-szörös volt a javulás a placebóval összehasonlítva. Abban a 11 vizsgálatban, amelyekben vizuális analóg skálán mérték a tünetek enyhülését, az LLLT 19,86 mm-es javulást hozott. Hét vizsgálatban követték a betegeket a kezelés után, 1–22 héten át: a tüneteket mérséklő hatás a követés során fennmaradt (22,07 mm-es csökkenés). A mellékhatásokban nem volt számottevő különbség az LLLT és a placebo között.
Journal of the American Medical Association (JAMA)
Előzetes közlemény. CT-vel földerített morfológiai változások összefüggése a patológiai válasszal és a túléléssel kolorektális daganat májáttétei miatt bevacizumabbal kezelt betegek körében
2009;302(21):2338–2344
Y. S. Chun és munkatársai új, biológiai szerekkel folytatott kezelésekre alkalmazható tumorválasz-kritériumok kidolgozása és validálása céljából 50 beteg 234 kolorektális májáttétét vizsgálták. A betegek bevacizumabot is magába foglaló preoperatív kemoterápia után májreszekción estek át 2004 és 2007 között, az utolsó ellenőrző vizsgálat 2008 márciusában történt. Minden betegen kontrasztanyagos CT-vizsgálatot végeztek a preoperatív kemoterápia kezdetén és végén. A morfológiai változás három radiológus általi értékelése jó egyezést mutatott. A reszekált daganatokban a reziduális tumorsejtek százalékos arányának mediánja optimális, illetve részleges morfológiai válasz esetén 20%, illetve 50%, válasz hiányában 70% volt. A májreszekción átesett betegek közül az optimális morfológiai válasszal jellemzett csoport medián túlélési idejét az értékeléskor még nem lehetett megállapítani; az inkomplett vagy nem kimutatható morfológiai válaszhoz 25 hónapos medián túlélés tartozott. A validációs kohorszban az optimális morfológiai válasszal jellemzett csoport medián túlélése 31 hónap volt, szemben az inkomplett vagy nem kimutatható morfológiai válaszhoz tartozó 19 hónapos túléléssel. A citotoxikus terápia értékelésére szolgáló Response Evaluation Criteria in Solid Tumors (RECIST) értékelési rendszer sem a sebészeti, sem a validációs kohorszban nem korrelált a túléléssel. Megállapítható, hogy kolorektális rák májáttéte esetén a bevacizumabot is tartalmazó kemoterápia során létrejövő, CT-vel földerített morfológiai változások szignifikáns összefüggést mutatnak a patológiai válasszal és a teljes túléléssel.
New England Journal of Medicine (NEJM)
Vakcináció ALVAC és AIDSVAX vakcinával a HIV-fertőzés megelőzésére Thaiföldön: véletlen besorolásos, multicentrikus, placebokontrollos hatékonysági vizsgálat
2009;361:2209–2220
S. Rerks-Ngarm és munkatársai az ALVAC-HIV (vCP1521) rekombináns kanárihimlő vektor vakcina négy adagjával és az AIDSVAX B/E rekombináns glikoprotein 120 alegység vakcina két adagjával, illetve placebóval oltottak be 16 402 egészséges, nagyrészt heteroszexuális, 18–30 éves férfit és nőt Thaiföld két tartományában. A HIV-1-fertőzés és a korai HIV-1-virémia jelenlétét vizsgálták a 6 hónapos sorozatos vakcináció végén, majd félévenként, 3 éven át. Az oltottak tendenciaszerűen (p=0,08) ritkábban fertőződtek meg, az oltások 26,4%-os hatékonysággal védték őket a fertőződés ellen. Ha kizárták az értékelésből azt a 7 beteget, akiről kiderült, hogy már a vizsgálat kezdetén fertőzött volt, a védő hatás szignifikáns (p=0,04) és 31,2%-os volt. A vakcináció nem befolyásolta a virémia mértékét és a CD4+ sejtek számát azokban az esetekben, amikor később HIV-1-fertőzést állapítottak meg.
A tüdőben háromdimenziós komputertomográfiás pásztázással felderített kerekárnyékok követése
2009;361:2221–2229
R. J. van Klaveren és munkatársai 7557 betegen végeztek CT-vizsgálatot klinikai tanulmányuk 1., 2. és 4. évében. A kerekárnyékokat térfogatuk és a térfogat-kétszereződési idő alapján értékelték. A lézió növekedését akkor állapították meg, ha két felvétel között a térfogata legalább 25%-kal nőtt. A szűrést az első fordulóban akkor tekintették negatívnak, ha a lézió térfogata nem érte el az 50 mm3-t; ha a térfogata 50 és 500 mm3 közé esett, de a 3 hónappal későbbi ellenőrző CT-vizsgálat idejéig nem növekedett; vagy ha növekedett ugyan, de a volumenkétszereződés ideje legalább 400 nap volt. A szűrés első, illetve második fordulójában 2,6%-ban, illetve 1,8%-ban kaptak pozitív eredményt. Az első fordulóban a szűrés érzékenysége 94,6%-nak, negatív prediktív értéke 99,9%-nak adódott. A 7361 olyan beteg között, akinek az első szűrési eredménye negatív volt, kétéves követés során 20 tüdőrákos beteget találtak.
A HIV-1-fertőzés kezdeti kezelése abacavir–lamivudin, illetve tenofovir–emtricitabin kombinációval
2009;361:2230–2240
A HIV-1 fertőzés jelenleg optimálisnak tekintett kezdeti kezelése két nukleozid típusú reverz transzkriptáz gátló kombinációjának és vagy egy nem nukleozid típusú reverz transzkriptáz gátlónak, vagy ritonavirral támogatott proteázgátlónak az adásából áll. P. E. Sax és munkatársai két fix nukleozid típusú reverz transzkriptáz gátló kombináciiót hasonlítottak össze: 1858 beteget abacavir–lamivudin, illetve tenofovir–emtricitabin fix kombinációval kezeltek (mindkét kezelést vagy efavirenzcel, vagy ritonavir–atazanavir kombinációval egészítették ki). Átlagosan 60 hetes kezelés után az időközi elemzés szignifikáns különbséget jelzett a tenofovir–emtricitabin kombináció javára. A HIV-1-RNS legalább 100 000/ml-es kópiaszáma esetén mind a virológiai kudarcig, mind az első nemkívánatos eseményig eltelő idő szignifikánsan rövidebb volt az abacavir–lamivudin kombináció (vs. tenofovir–emtricitabin) alkalmazásakor. Az abacavir–lamivudin csoportban 57, a tenofovir–emtricitabin csoportban csak 26 virológai kudarc következett be.
Előrehaladott szívelégtelenség kezelése folyamatos áramlást biztosító bal kamrai segédeszközzel
2009;361:2241–2251
M. S. Slaughter és munkatársai (HeartMate II csoport) vizsgálatában transzplantációra alkalmatlan betegek közül 134-en folyamatos áramlást biztosító bal kamrai segédeszközt kapták, 66 beteget pedig a szokásos, pulzáló áramlást biztosító eszköz beültetésével kezeltek. A két csoport kiindulási jellemzői hasonlók voltak (átlagéletkor: 64 év, átlagos bal kamrai ejekciós frakció: 17%, a betegek kb. 80%-a kapott intravénás inotrop szert). Az elsődleges végpontot (kétéves túlélés súlyos stroke és az eszköz műtéti cserét vagy javítást igénylő hibája nélkül) a folyamatos, illetve a pulzáló áramlást biztosító eszközzel élő betegek 46%-a, illetve 11%-a érte el, és a kétéves túlélés is szignifikánsan jobb volt az előbbi csoportban (58% vs. 24%). A nemkívánatos események és az eszköz cseréjét igénylő hibák szempontjából is a folyamatos áramlást biztosító eszköz volt a jobb. Mindkét eszköz értékelhetően javította a betegek életminőségét és funkcionális kapacitását.
Angliai és walesi férfiak és nők oszteoporotikus törései: a törési kockázatot előrejelző Q törési pontrendszer prospektív származtatása és validálása
2009;339:b4229
J. Hippisley-Cox és C. Coupland két olyan algoritmust dolgozott ki és validált, amelyek segítségével laboratóriumi mérések nélkül meg lehet becsülni az oszteoporotikus törések kockázatát. A következtetések az alapellátásban kezelt brit lakosságra érvényesek. Az algoritmus kidolgozásához 1 183 663 nő (7 898 208 személyév) és 1 174 232 férfi (8 049 306 személyév) (életkor: 30–85 év) adatait használták fel. Összesen 24 350 (nők), illetve 7934 (férfiak) oszteoporotikus törést regisztráltak, ebből 9302 (nők), illetve 5424 (férfiak) volt a csípőtörés. A nők oszteoporotikus törésének kockázatát független tényezőként szignifikáns módon jelezték előre a következők: hormonpótló kezelés, életkor, testtömegindex, dohányzási státus, korábbi alkoholfogyasztás, csontritkulás a szülői kórelőzményben, rheumatoid arthritis, kardiovaszkuláris betegség, 2-es típusú diabetes mellitus, asthma, triciklikus antidepresszívum vagy kortikoszteroid alkalmazása, elesések a kórelőzményben, menopauzális tünetek, idült májbetegség, emésztőrendszeri felszívódási zavar, egyéb endokrin rendellenességek. A férfiak oszteoporotikus és csípőtöréseinek előrejelzői voltak: életkor, testtömegindex, dohányzási státus, korábbi alkoholfogyasztás, rheumatoid arthritis, kardiovaszkuláris betegség, 2-es típusú diabetes mellitus, asthma, triciklikus antidepresszívum vagy kortikoszteroid alkalmazása, elesések a kórelőzményben, májbetegség. Mindkét nemben a csípőtörés előrejelzése volt a legpontosabb: az algoritmus tényezői a variancia 63,94%-ára (nők), illetve 63,19%-ára (férfiak) adtak magyarázatot. A megfigyelt és a jósolt kockázat között jó egyezés mutatkozott.
Sóbevitel, stroke és kardiovaszkulári kockázat: prospektív vizsgálatok metaanalízise
2009;339:b4567
P. Strazzullo és munkatársai az 1966 és 2008 közti prospektív vizsgálatok rendszerezett áttekintését és metaanalízisét adják közre (13 vizsgálat, 19 független kohorsz, összesen 177 025 résztvevő, követési idő: 3,5–19 év, vaszkuláris események száma >11 000). A nagyobb sóbevitel a stroke és a kardiovaszkuláris betegség megnövekedett kockázatával járt együtt (relatív kockázat: 1,23, illetve 1,14, az utóbbi esetben a különbség nem szignifikáns). Az összefüggés annál kifejezettebb volt, minél nagyobb volt a különbség a nátriumbevitelben a csoportok között és minél hosszabb volt a követési idő.
Szociális-gazdasági egyenlőtlenségek és a nagyon éretlen koraszülöttek életben maradási esélyei: lakossági vizsgálat Nagy-Britanniában
2009;339:b4702
L. Smith és munkatársai a Trent egészségügyi körzetben 1998 és 2007 között világra jött nagyon éretlen (a 22.–32. gesztációs héten született) koraszülöttekről gyűjtöttek adatokat. A körzetben a vizsgálat tíz éve alatt 7449 nagyon éretlen koraszülöttet láttak el. A társadalmi-gazdasági szempontból legkedvezőtlenebb térségekben csaknem kétszer akkora valószínűséggel születtek nagyon éretlen koraszülöttek, mint a legkedvezőbbekben. Az ezer ilyen szülésre vetített halálozási arány azonban nagyon hasonló volt a társadalmi-gazdasági helyzet szerinti kvintilisekben, ami azt mutatja, hogy a kedvezőtlen térségekben a nagyon korai szülések gyakoribb előfordulása, nem pedig a koraszülöttek egészségügyi ellátásának a társadalmi-gazdasági helyzettől való függése miatt nagyobb a 22. és 32. terhességi hét közti koraszüléssel kapcsolatos mortalitás és morbiditás.
Modellszámítások a pándémiás influenza nagy-britanniai gazdasági kihatásaira vonatkozóan
2009;339:b4571
R. D. Smith és munkatársai számítható általános egyensúlyi modellt rendeltek a pándémiás influenzával kapcsolatos különféle forgatókönyvekhez (a morbiditás és a mortalitás, a védőoltás hatékonysága, az iskolabezárások, munkából való profilaktikus hiányzások különféle kombinációihoz). A járvány teljes költsége kis halálozási arány esetén a bruttó hazai termék (GDP) 0,5–1,0%-a, nagy halálozás esetén a GDP 3,3–4,3%-a lenne, szélsőséges esetben ennél is több. Az iskolabezárások fokoznák a gazdasági kihatásokat, különösen akkor, ha a járvány enyhe. Ha az emberek a járványtól való félelmükben tömegesen kimaradnának a munkából, az nagyban növelné a költségeket.
Lancet
Az egészségi állapot önértékelése nyugalomba vonulás előtt és után Franciaországban: kohorszvizsgálat (GAZEL)
2009;374:1889–1896
H. Westerlund és munkatársai a francia nemzeti gáz- és elektromos művek 14 714 alkalmazottjának a saját egészségi állapotáról alkotott önértékelését vizsgálta a nyugalomba vonulás előtt és után 7-7 éven át. A szuboptimális egészség gyakorisága általában az életkorral nőtt, de a nyugalomba vonulást megelőző és az azt követő év között az ilyen állapotban levők prevalenciája 19,2%-ról 14,3%-ra csökkent. Ez a nyugalomba vonulással összefüggő javulás mindkét nemben és minden foglalkozási kategóriában megfigyelhető volt. Azok között, akik rossz körülmények között dolgoztak, illetve panaszaik voltak, meredekebben nőtt a szuboptimális állapot előfordulása az aktív évek alatt, de a nyugalomba vonulással összefüggő javulás is nagyobb mértékű volt.
Nyaki fájdalmak kezelése kis intenzitáú lézerrel: véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok rendszerezett áttekintése és metaanalízise
2009;374:1897–1908
R. T. Chow és munkatársai 16 vizsgálat (n=820) eredményeit összegezték. Az akut nyaki fájdalmak enyhítésében a kis intenzitású lézerkezelés (low-level laser therapy, LLLT) a placebónál 1,69-szor hatásosabb volt. A krónikus fájdalomról kategorikus adatokat szolgáltató öt vizsgálatban 4,05-szörös volt a javulás a placebóval összehasonlítva. Abban a 11 vizsgálatban, amelyekben vizuális analóg skálán mérték a tünetek enyhülését, az LLLT 19,86 mm-es javulást hozott. Hét vizsgálatban követték a betegeket a kezelés után, 1–22 héten át: a tüneteket mérséklő hatás a követés során fennmaradt (22,07 mm-es csökkenés). A mellékhatásokban nem volt számottevő különbség az LLLT és a placebo között.
Journal of the American Medical Association (JAMA)
Előzetes közlemény. CT-vel földerített morfológiai változások összefüggése a patológiai válasszal és a túléléssel kolorektális daganat májáttétei miatt bevacizumabbal kezelt betegek körében
2009;302(21):2338–2344
Y. S. Chun és munkatársai új, biológiai szerekkel folytatott kezelésekre alkalmazható tumorválasz-kritériumok kidolgozása és validálása céljából 50 beteg 234 kolorektális májáttétét vizsgálták. A betegek bevacizumabot is magába foglaló preoperatív kemoterápia után májreszekción estek át 2004 és 2007 között, az utolsó ellenőrző vizsgálat 2008 márciusában történt. Minden betegen kontrasztanyagos CT-vizsgálatot végeztek a preoperatív kemoterápia kezdetén és végén. A morfológiai változás három radiológus általi értékelése jó egyezést mutatott. A reszekált daganatokban a reziduális tumorsejtek százalékos arányának mediánja optimális, illetve részleges morfológiai válasz esetén 20%, illetve 50%, válasz hiányában 70% volt. A májreszekción átesett betegek közül az optimális morfológiai válasszal jellemzett csoport medián túlélési idejét az értékeléskor még nem lehetett megállapítani; az inkomplett vagy nem kimutatható morfológiai válaszhoz 25 hónapos medián túlélés tartozott. A validációs kohorszban az optimális morfológiai válasszal jellemzett csoport medián túlélése 31 hónap volt, szemben az inkomplett vagy nem kimutatható morfológiai válaszhoz tartozó 19 hónapos túléléssel. A citotoxikus terápia értékelésére szolgáló Response Evaluation Criteria in Solid Tumors (RECIST) értékelési rendszer sem a sebészeti, sem a validációs kohorszban nem korrelált a túléléssel. Megállapítható, hogy kolorektális rák májáttéte esetén a bevacizumabot is tartalmazó kemoterápia során létrejövő, CT-vel földerített morfológiai változások szignifikáns összefüggést mutatnak a patológiai válasszal és a teljes túléléssel.
New England Journal of Medicine (NEJM)
Vakcináció ALVAC és AIDSVAX vakcinával a HIV-fertőzés megelőzésére Thaiföldön: véletlen besorolásos, multicentrikus, placebokontrollos hatékonysági vizsgálat
2009;361:2209–2220
S. Rerks-Ngarm és munkatársai az ALVAC-HIV (vCP1521) rekombináns kanárihimlő vektor vakcina négy adagjával és az AIDSVAX B/E rekombináns glikoprotein 120 alegység vakcina két adagjával, illetve placebóval oltottak be 16 402 egészséges, nagyrészt heteroszexuális, 18–30 éves férfit és nőt Thaiföld két tartományában. A HIV-1-fertőzés és a korai HIV-1-virémia jelenlétét vizsgálták a 6 hónapos sorozatos vakcináció végén, majd félévenként, 3 éven át. Az oltottak tendenciaszerűen (p=0,08) ritkábban fertőződtek meg, az oltások 26,4%-os hatékonysággal védték őket a fertőződés ellen. Ha kizárták az értékelésből azt a 7 beteget, akiről kiderült, hogy már a vizsgálat kezdetén fertőzött volt, a védő hatás szignifikáns (p=0,04) és 31,2%-os volt. A vakcináció nem befolyásolta a virémia mértékét és a CD4+ sejtek számát azokban az esetekben, amikor később HIV-1-fertőzést állapítottak meg.
A tüdőben háromdimenziós komputertomográfiás pásztázással felderített kerekárnyékok követése
2009;361:2221–2229
R. J. van Klaveren és munkatársai 7557 betegen végeztek CT-vizsgálatot klinikai tanulmányuk 1., 2. és 4. évében. A kerekárnyékokat térfogatuk és a térfogat-kétszereződési idő alapján értékelték. A lézió növekedését akkor állapították meg, ha két felvétel között a térfogata legalább 25%-kal nőtt. A szűrést az első fordulóban akkor tekintették negatívnak, ha a lézió térfogata nem érte el az 50 mm3-t; ha a térfogata 50 és 500 mm3 közé esett, de a 3 hónappal későbbi ellenőrző CT-vizsgálat idejéig nem növekedett; vagy ha növekedett ugyan, de a volumenkétszereződés ideje legalább 400 nap volt. A szűrés első, illetve második fordulójában 2,6%-ban, illetve 1,8%-ban kaptak pozitív eredményt. Az első fordulóban a szűrés érzékenysége 94,6%-nak, negatív prediktív értéke 99,9%-nak adódott. A 7361 olyan beteg között, akinek az első szűrési eredménye negatív volt, kétéves követés során 20 tüdőrákos beteget találtak.
A HIV-1-fertőzés kezdeti kezelése abacavir–lamivudin, illetve tenofovir–emtricitabin kombinációval
2009;361:2230–2240
A HIV-1 fertőzés jelenleg optimálisnak tekintett kezdeti kezelése két nukleozid típusú reverz transzkriptáz gátló kombinációjának és vagy egy nem nukleozid típusú reverz transzkriptáz gátlónak, vagy ritonavirral támogatott proteázgátlónak az adásából áll. P. E. Sax és munkatársai két fix nukleozid típusú reverz transzkriptáz gátló kombináciiót hasonlítottak össze: 1858 beteget abacavir–lamivudin, illetve tenofovir–emtricitabin fix kombinációval kezeltek (mindkét kezelést vagy efavirenzcel, vagy ritonavir–atazanavir kombinációval egészítették ki). Átlagosan 60 hetes kezelés után az időközi elemzés szignifikáns különbséget jelzett a tenofovir–emtricitabin kombináció javára. A HIV-1-RNS legalább 100 000/ml-es kópiaszáma esetén mind a virológiai kudarcig, mind az első nemkívánatos eseményig eltelő idő szignifikánsan rövidebb volt az abacavir–lamivudin kombináció (vs. tenofovir–emtricitabin) alkalmazásakor. Az abacavir–lamivudin csoportban 57, a tenofovir–emtricitabin csoportban csak 26 virológai kudarc következett be.
Előrehaladott szívelégtelenség kezelése folyamatos áramlást biztosító bal kamrai segédeszközzel
2009;361:2241–2251
M. S. Slaughter és munkatársai (HeartMate II csoport) vizsgálatában transzplantációra alkalmatlan betegek közül 134-en folyamatos áramlást biztosító bal kamrai segédeszközt kapták, 66 beteget pedig a szokásos, pulzáló áramlást biztosító eszköz beültetésével kezeltek. A két csoport kiindulási jellemzői hasonlók voltak (átlagéletkor: 64 év, átlagos bal kamrai ejekciós frakció: 17%, a betegek kb. 80%-a kapott intravénás inotrop szert). Az elsődleges végpontot (kétéves túlélés súlyos stroke és az eszköz műtéti cserét vagy javítást igénylő hibája nélkül) a folyamatos, illetve a pulzáló áramlást biztosító eszközzel élő betegek 46%-a, illetve 11%-a érte el, és a kétéves túlélés is szignifikánsan jobb volt az előbbi csoportban (58% vs. 24%). A nemkívánatos események és az eszköz cseréjét igénylő hibák szempontjából is a folyamatos áramlást biztosító eszköz volt a jobb. Mindkét eszköz értékelhetően javította a betegek életminőségét és funkcionális kapacitását.
Medical Online
