A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal – BMJ

A perinatális halálozás és a csecsemőhalálozás prediktorai az angliai alapellátásban: prognosztikus modell

2009;339:b2892

N. Freemantle és munkatársai a perinatális és csecsemőhalálozás alapellátási egységek közti különbségeinek magyarázatára dolgoztak ki többváltozós, kevert prognosztikus modelleket. Az ellátó egységektől a perinatális és csecsemőhalálozásról, az etnikai összetételről, a szociális deprivációról, az anyák életkoráról és az anyagondozásra fordított források nagyságáról gyűjtöttek adatokat. A végső modellekben a depriváció, az etnikai összetétel és az anyai életkor szerepelt. A modellek a csecsemő-, illetve perinatális halálozás alapellátási egységek közti heterogenitásának 70%-ára, illetve 80,5%-ára adtak magyarázatot. Az anyagondozás anyagi forrásainak bővítése önmagában nem csökkentette a perinatális és a csecsemőhalálozást.

A férfiak Chlamydia-fertőzöttségénk kimutatására szolgáló új vizeletgyorsteszt értékelése: prospektív kohorszvizsgálat

2009;339:b2655

E-C. Nadala és munkatársai két nagy-britanniai vizsgálóhelyen 1211, 16–73 éves férfi Chlamydia-fertőzöttségét vizsgálták az új gyorsteszt értékelése céljából. A Chlamydia trachomatis fertőzés arányát az egyik vizsgálóhelyen (fiatalok nemibeteg-gondozója) 4,4%-nak (20/454), a másik vizsgálóhelyen (urológiai és nemikórtani klinika) 11,9%-nak (90/757) találták. A polimeráz-láncreakcióval történő meghatározáshoz viszonyítva a reggeli első vizeletből végzett Chlamydia gyorsteszt érzékenysége 82,6%, specificitása 98,5%, pozitív prediktív értéke 84,1%, negatív prediktív értéke 98,3% volt. A pozitívnak talált mintákban a Chlamydia-szám 7,28×102-tól 6,93×106 plazmid/ml-ig terjedt, és szignifikáns összefüggést mutatott a gyorsteszt vizuálisan leolvasható eredményével (p<0,001). Eszerint az új gyorsteszt alkalmas a férfiak Chlamydia-fertőzöttségének hatékony kimutatására, s mivel már egy órán belül eredményt ad, lehetővé teszi, hogy hamarabb megkezdjük a fertőzöttek kezelését és a kontaktszemélyek felderítését.

Eutanázia és más döntési lehetőségek az élet befejezésével kapcsolatban és beteggondozás az élet utolsó 3 hónapjában: országos retrospektív vizsgálat Belgiumban

2009;339:b2772

L. van den Block és munkatársai a belgiumi háziorvosi praxisok teljes körét reprezentáló „Őrszem” (Sentinel) hálózaton keresztül gyűjtöttek adatokat 1690, nem hirtelen bekövetkezett halálesetről. A speciális vagy multidiszciplináris palliatív gondozás igénybevétele összefüggést mutatott az erélyesebb tüneti kezeléssel, a tápanyag- és folyadékpótlás nélküli folyamatos mély szedáció alkalmazásával és az életet megrövidítő különféle döntések összességével, de külön az eutanáziával vagy az orvosi segítséggel végrehajtott öngyilkossággal nem. Az intenzív lelki gondozásban részesülő betegek között gyakoribb volt az eutanázia és az orvosi segítséggel végrehajtott öngyilkosság, mint azok között, akiknek a lelki gondozására kevés figyelmet fordítottak. Az eredmények szerint Belgiumban az életet megrövidítő döntések, köztük az eutanázia és az orvos által segített öngyilkosság, nem mutatnak összefüggést a kevésbé erélyes palliatív kezeléssel, és gyakran multidiszciplináris betegellátás keretében hozzák meg ezeket a döntéseket.

The Lancet

Nem cukorbeteg hypertoniások szisztolés vérnyomásának szokásos, illetve szoros kontrollja: véletlen besorolásos, nyílt vizsgálat (Cardio-Sis

2009;374:525–533

P. Verdecchia és munkatársai 44 olaszországi központban 1111 nem diabeteses, hypertoniás (szisztolés vérnyomás >150 Hgmm) beteget kezeltek. A célvérnyomás az egyik csoportban 140 Hgmm alatt, a másik csoportban 130 Hgmm alatt volt. Elsődleges végpontként a 2 évvel a betegbeválasztás után EKG-val mért balkamra-hipertrófiát értékelték. Ez szokásos vérnyomás-beállítás mellett 17,0%-ban, szoros vérnyomáskontroll mellett 11,4%-ban következett be, a különbség szignifikáns. A kombinált kardiovaszkuláris végpont is szignifikánsan kedvezőbben alakult szoros vérnyomás-beállítás mellett (9,4% vs. 4,8%). A (ritkán előforduló) mellékhatások tekintetében nem volt különbség a csoportok között. Ezek az eredmények az általános ajánlásnál szigorúbb vérnyomáskontroll előnyös hatását támasztják alá.

A bal pitvari fülcse perkután zárása, illetve warfarinkezelés pitvarfibrillációban szenvedő betegek stroke-jának megelőzésére: véletlen besorolásos vizsgálat (PROTECT-AF)

2009;374:534–542

D. R. Holmes és munkatársai 707 beteget vontak be a bal pitvari fülcse (left atrial appendage, LAA) perkután zárásával és a warfarinnal elérhető stroke-megelőző hatást összehasonlító vizsgálatukba. A betegek korábban stroke-on vagy átmeneti agyi keringészavaron (TIA) estek át, vagy pangásos szívelégtelenségben, diabetesben illetve hypertoniában szenvedtek, vagy már legalább 75 évesek voltak. Az LAA-ágra 463 beteg, a warfarin-ágra (INR: 2,0 és 3,0 között) 244 beteg került. A kombinált hatásossági végpont a stroke-ból, a szisztémás embóliás betegségekből és a kardiovaszkuláris halálozásból tevődött össze. Az 1065 betegévnyi követés alatt az intervenciós csoportban 3,0/100 betegévnek, a kontrollcsoportban 4,9/100 betegévnek adódott az elsődleges hatásossági végpont előfordulási gyakorisága. Ennek alapján az LAA zárása több mint 99,9%-os valószínűséggel legalább egyenértékű a warfarinkezeléssel. Az elsődleges biztonságossági végpont eseményei (jelentős vérzés, perikardiális effúzió és az eszköz embolizációja) gyakrabban fordultak elő az intervenciós csoportban (7,4 vs. 4,4 100 betegévenként). Úgy tűnik, az LAA hasznos alternatívája lehet a warfarinnak a nem valvuláris pitvarfibrilláció talaján kialakuló stroke profilaxisában. A vizsgálatot az Atritech támogatta.

Albuminuria krónikus szívelégtelenségben: prevalencia és prognosztikai jelentőség (a CHARM program alvizsgálata)

2009;374:543–550

C. E. Jackson és munkatársai a Candesartan in Heart failure: Assessment of Reduction in Mortality and morbidity (CHARM) kutatási program 2310 betegének vizeletéből határozták meg az albumin/kreatinin arányt (UACR). Megállapították a micro- és macroalbuminuria prevalenciáját és az UACR prediktív értékét az egyes CHARM vizsgálatok elsődleges kombinált végpontjának (halál kardiovaszkuláris okból vagy kórházi felvétel a szívelégtelenség rosszabbodása miatt), valamint a bármely okból bekövetkező halálnak az előrejelzésében. Az UACR 58%-ban volt normális; micro-, illetve macroalbuminuria 30%-ban, illetve 11%-ban volt kimutatható. Megnövekedett UACR hasonló gyakorisággal fordult elő a csökkent és a megtartott bal kamrai ejekciós frakciójú betegek körében. A megnövekedett UACR értékű betegek csoportjában a normoalbuminuriásokhoz viszonyítva magasabb volt az átlagéletkor, gyakrabban fordultak elő kardiovaszkuláris kísérő betegségek és diabetes, rosszabb volt a veseműködés. Ugyanakkor a nem cukorbeteg, nem hypertoniás és ép veseműködésű betegek között is meglehetősen gyakori volt az emelkedett UACR. Az emelkedett UACR az egyéb prognosztikus értékű változókkal (veseműködés, diabetes, hemoglobin A1c) való korrekció után is a kombinált végpont és a halál nagyobb kockázatával járt együtt. A micro-, illetve macroalbuminuria 1,43-szorosára, illetve 1,75-szörösére növelte a kombinált végpont bekövetkeztének kockázatát, és 1,62-szeresére, illetve 1,76-szorosára a halál kockázatát. A candesartan-kezelés nem nyújtott védelmet az albuminuria kialakulásával szemben. A szerzők megállapítják, hogy az UACR szívelégtelenségben a prognózis nagy prediktív értékű, független előrejelzője. A CHARM programot az AstraZeneca támogatta.

Journal of American Medical Association (JAMA)

Fizikai aktivitás, étrend és az Alzheimer-kór kialakulásának kockázata: prospektív kohorszvizsgálat

2009;302(6):627-637

N. Scarmeas és munkatársai 1880 közösségben élő, demenciában nem szenvedő idős ember bevonásával vizsgálták, hogyan befolyásolja a mediterrán étrend és a fizikai aktivitás az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatát. Másfél évenként értékelték a résztvevők neurológiai és neuropszichológiai állapotát 1992 és 2006 között. A mediterrán étrend követése és a fizikai aktivitás szempontjából csoportosították a betegeket, korrekciót végeztek kohorsz, életkor, nem, etnikai hovatartozás, iskolai végzettség, apolipoprotein E genotípus, kalóriabevitel, testtömegindex, dohányzási státus, a depresszió, a szabadidős tevékenységek, a komorbiditási index és a klinikai demencia pontszáma szerint. Az átlagosan 5,4 éves követés alatt 282 betegnél lépett fel Alzheimer-kór. A mediterrán étrendet leginkább követő résztvevők között (az azt legkevésbé követő csoporthoz képest) 0,60 volt az Alzheimer-kór fellépésének kockázata. A legnagyobb fizikai aktivitású csoport tagjainak Alzheimer-kockázata (a legkisebb aktivitásúéhoz viszonyítva) 0,67-nek adódott. A nagymértékben mediterrán étrend és a nagy fizikai aktivitás együtt (a legkevésbé mediterrán étrendű és a legkevesebbet mozgó csoporthoz viszonyítva) 0,65-szörösére csökkentette az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatát.

Mediterrán étrend, kognitív hanyatlás és a demencia kockázata

2009;302(6):638–648

C. Féart és munkatársai 1410, legalább 65 éves bordeaux-i lakos részvételével tanulmányozták a mediterrán étrendnek a kognitív képességek csökkenésére és az Alzheimer-kór kialakulására gyakorolt hatását. A résztvevőket 2001–2002-ben válogatták be a Three City kohorszba, majd a következő 5 évben legalább még egyszer vizsgálták őket. A mediterrán étrend követését kérdőív alapján, a kognitív teljesítményt négy neuropszichológiai teszt (Mini-Mental State Examination [MMSE], Isaacs-teszt [IST], Benton-féle vizuális retenciós teszt [BVRT], Free and Cued Selective Reminding teszt [FCSRT]) alapján értékelték. A kor, nem, iskolai végzettség, családi állapot, energiabevitel, fizikai aktivitás, depresszív tünetek, legalább 5 gyógyszer szedése, apolipoprotein E genotípus, kardiovaszkuláris kockázati tényezők és stroke előfordulása szerinti korrekció után a mediterrán étrend magasabb pontszáma szignifikáns összefüggést mutatott az MMSE tesztben elkövetett kevesebb hibával, a másik három teszt eredményével azonban nem. A mediterrán étrend szigorú követése mint kategorikus változó nem mutatott szignifikáns összefüggést az MMSE tesztben elkövetett kevesebb hibával és az FCSRT magasabb pontszámával, de azokra a résztvevőkre szűkítve az elemzést, akik nem betegedtek meg demenciában 5 év alatt, az összefüggés szignifikánsnak bizonyult. A mediterrán étrend követése és a demencia kialakulása között nem találtak összefüggést.

Acetil-szalicilsav szedése és a túlélés colorectalis carcinoma diagnózisa után

2009;302(6):649-658

Bostoni kutatók (A. T. Chan és munkatársai) 1279, I., II. vagy III. stádiumú colorectalis carcinomában (CRC) szenvedő betegen vizsgálták az acetil-szalicilsav (ASA) túlélésre gyakorolt hatását. A résztvevőket 1980-ban, illetve 1986-ban válogatták be két országos kohorszba, a követést 2008 közepén zárták le. Az átlagosan 11,8 éves követési idő alatt a rendszeresen ASA-t szedő 549 résztvevő körében 193 haláleset (35%), köztük 81, CRC-vel összefüggő haláleset (15%) következett be, az ASA-t nem szedő 730 fős kontrollcsoportban az összes halálozás 39%, a CRC-vel összefüggő halálozás 19% volt. A CRC diagnózisa előtt ASA-t nem szedő 719 beteg között a diagnózis felállítása után ASA-t szedők CRC-specifikus halálozása 0,53-szorosa volt az ASA-t nem szedőkének. A szerzők 459 beteg CRC-jét tudták immunhisztokémiailag vizsgálni. E csoporton belül a rendszeres ASA-szedés abban és csak abban az alcsoportban csökkentette a halálozás kockázatát, amelyben a daganat fokozottan exprimálta a ciklooxigenáz-2 enzimet.

A szüléssel összefüggő perinatális halálozás alakulása időre született csecsemők körében Skóciában: retrospektív elemzés

2009;302(6):660-668

D. Pasupathy és munkatársai a születési és perinatális halálozási nyilvántartások alapján tekintették át, hogy milyen tendencia érvényesült a skóciai perinatális halálozásban 1988 és 2007 között. A szüléssel összefüggő perinatális halálozáson belül megkülönböztették a halvaszületést, a hypoxia okozta perinatális halálozást és a más okból (de nem veleszületett rendellenesség miatt) bekövetkező perinatális halálozást. A vizsgálati időszakban a szüléssel összefüggő perinatális halálozás 10 000 szülésre vonatkoztatva 8,8-ről 5,5-re csökkent. A halálokok szerinti alcsoportokat tekintve csak az intrapartum hypoxiának tulajdonított halálesetek száma csökkent szignifikáns mértékben (5,7-ről 3,0-re 10 000 szülésre vonatkoztatva). Az anyai, magzati és szülészeti tényezőkkel történt korrekció nem befolyásolta lényegesen az eredményeket.

New England Journal of Medecine – NEJM

Mikroáttétek vagy izolált tumorsejtek a regionális nyirokcsomókban és az emlőrák kimenetele

2009;361:653–663

M. de Boer és munkatársai azonosították azokat a hollandiai betegeket, akik 2006 előtt őrszemnyirokcsomó-biopszián estek át, elsődleges daganatuk jellegzetességei kedvező prognózisra utaltak, és regionális nyirokcsomóik vizsgálata izolált tumorsejteket vagy mikroáttéteket mutatott ki. A kontrollként szolgáló nyirokcsomó-negatív eseteket véletlenszerűen választották ki a 2000. és 2001. évi nyilvántartásokból. Vizsgálatukhoz 856 nyirokcsomó-negatív, szisztémás adjuváns kezelésben nem részesült beteget, 856 nyirokcsomó-pozitív (izolált tumorsejtek vagy mikroáttétek), adjuváns kezelésben szintén nem részesült beteget és 995 nyirokcsomó-pozitív (izolált tumorsejtek vagy mikroáttétek), adjuváns kezelésben részesült beteget választottak ki. Az átlagosan 5,1 éves követési idő alatt a betegséggel kapcsolatos események a nyirokcsomó-pozitív, szisztémásan nem kezelt csoportban (a nyirokcsomó-negatív csoporthoz viszonyítva) 1,50-szeres (izolált tumorsejtek), illetve 1,56-szoros (mikroáttétek) gyakorisággal fordultak elő. A kockázati arány a nyirokcsomó-pozitív csoporton belül (adjuváns kezeléssel vs. adjuváns kezelés nélkül) 0,57-nak adódott. Eszerint a regionális nyirokcsomókban talált izolált tumorsejtek vagy mikroáttétek csökkentik az ötéves betegségmentes túlélés arányát, de a túlélési arány e csoportban adjuváns kezeléssel javítható.

Súlyos respiratorikus megbetegedések Mexikóban a H1N1 influenzajárvány kitörésekor

2009;361:674–679

USA-beli és mexikói kutatók (G. Chowell és munkatársai) a 2009. március 24-e és április 29-e között a Mexikói Egészségügyi Minisztériumnak bejelentett 2155 súlyos pneumonia eset érintettjeinek korcsoporteloszlását elemezték más influenzajárványok hasonló szövődményeinek korcsoporteloszlásával összehasonlítva. A 2155 beteg közül 821-en kerültek kórházba és 100-an haltak meg. A kérdéses időszakban a mexikói országos epidemiológiai referencialaboratóriumhoz 8817 orrgaratváladék-mintát küldtek be, közülük 2582 volt a sertéseredetű influenza vírusára (S-OIV) pozitív. A vizsgált időszakban a súlyos pneumonia eseteinek 71%-a és az azzal összefüggő halálesetek 87%-a sújtotta az 5–59 éves korosztályt, szemben az utóbbi idők influenzajárványaival (32%, ill. 17%). A szerzők megjegyzik, hogy a régebbi influenza pandémiák első hulláma szintén szezonon kívül érkezett és fokozottan sújtotta a fiatalabbakat.

Tüdőgyulladás és légzési elégtelenség sertéseredetű influenzavírus (H1N1-) fertőzés nyomán Mexikóban

2009;361:680–689

Egy mexikói munkacsoport (R. Perez-Padilla és munkatársai) a sertéseredetű influenzavírus (S-OIV) okozta járvány kezdeti időszakában a H1N1-fertőzés nyomán kialakult súlyos pneumoniát jellemezte klinikai és epidemiológiai szempontból Mexikóváros tüdőgyógyászati központjának (INER) ama 18 esete alapján, amelyekben a H1N1-fertőzés megerősítést nyert. A 18 beteg több mint felének életkora 13 és 47 év közé esett, és csak nyolc betegnek volt egyéb kísérő betegsége. Az összes betegre jellemző volt a láz, a köhögés, a dyspnoe vagy respiratorikus distressz, a szérum emelkedett laktát-dehidrogenáz-szintje és a kétoldali gócos pneumonia. Gyakori lelet volt még a kreatin-kináz-szint emelkedése és a lymphopenia. Tizenkét beteg igényelt mechanikus lélegeztetést, heten haltak meg. Az első betegekkel való érintkezés után 7 napon belül 22 egészségügyi dolgozónál is influenzaszerű tünetek jelentkeztek. Ők valamennyien oseltamivirt kaptak, kórházi kezelésre egyikük sem szorult.

Medical Online