A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal – BMJ

A lakosság részvétele a dengue-vektorok kontrolljában: véletlen besorolásos vizsgálat Kubában

2009;338:b1959

A V. Vanderberghe vezette belga–kubai kutatócsoport a kubai Guantanamóban 16 intervenciós és 16 kontrollkörzetet jelölt ki. A kontrollkörzetekben az Aedes szúnyogok kontrollja a szokásos módon (pl. a kifejlett szúnyogok szelektív irtásával és egészségügyi felvilágosítással) történt. Az intervenciós körzetekben ezt a lakosság részvételére alapozott környezeti intézkedésekkel egészítették ki. A fő kimeneteli változók az Aedes-infesztációt jellemző változók voltak: a „házindex” (azoknak a házaknak a százalékos aránya, ahol legalább egy tartályban megtalálták az Aedes aegypti éretlen fejlődési alakjait), a Breteau-index (a száz ellenőrzött házra jutó „pozitív” [éretlen Ae. aegypti fejlődési alakokat tartalmazó] tartályok száma), valamint az Ae. aegypti bábok száma lakosonként. A vizsgálat kezdetén az intervenciós és a kontrollkörzetekben hasonló volt az Aedes-infesztáció mértéke (házindex: 0,25% vs. 0,20%, bábok száma lakosonként: 0,44×10–3 vs. 0,29×10–3). A beavatkozás után mindkét paraméter értéke szignifikánsan kisebb volt az intervenciós körzetekben: a házindexek hányadosa (intervenciós/kontrollkörzetek) 0,49-nak, az egy lakosra jutó bábok számának hányadosa (intervenciós/kontrollkörzetek) 0,27-nak adódott.

Sztatinok szedése és a közösségben szerzett pneumonia kockázata az idősebb korosztályban: lakossági eset-kontroll vizsgálat

2009;338:b2137

S. Dublin és seattle-i munkacsoportja közösségben élő, 65–94 éves pneumoniás betegeket („esetek”) és betegenként két nem pneumoniás kontrollszemélyt választott be vizsgálatába a Group Health Cooperative nevű nonprofit egészségvédelmi szervezet tagjai közül. Adatokat gyűjtöttek a résztvevők kísérőbetegségeiről, funkcionális és kognitív státuszukról (mint a sztatinszedés és a pneumonia közti összefüggést potenciálisan befolyásoló tényezőkről). Az 1125 pneumoniás beteget 2235 nem pneumoniás kontrollszeméllyel hasonlítottak össze. Az esetek között gyakrabban fordult elő szív- és tüdőbetegség, illetve funkcionális vagy kognitív károsodás. Az „esetek” 16,1%-a, a kontrollszemélyek 14,6%-a szedett a vizsgálat időpontjában sztatint (korrigált esélyhányados: 1,26). A kórházba fölvett betegek közül a pneumoniások 17,2%-a, a kontrollszemélyek 14,2%-a szedett sztatint (korrigált esélyhányados: 1,61). A sztatint másodlagos megelőzés céljából, illetve más indikációval szedő betegekre vonatkozó korrigált esélyhányados 1,25-nak, illetve 0,81-nak adódott. Az eredmények azt mutatják, hogy közösségben élő idős személyek körében a sztatinszedés nem jár együtt a pneumonia csökkent kockázatával; az ilyen összefüggésre utaló korábbi eredmények valószínűleg szelekciós torzítással magyarázhatók.

The Lancet

A kis és közepes jövedelmű országok egészségügyének nemzetközi támogatása 1990 és 2007 között

2009;373:2113–2114

N. Ravishankar és munkatársai a Bill & Melinda Gates Alapítvány támogatásával azt vizsgálták, hogyan alakult az egészségügyi célokra a kis és közepes jövedelmű országoknak nyújtott támogatás (development assistance for health – DAH) összege 1990 és 2007 között, majd projektek és a fogadó országok szerinti bontásban elemezték e támogatás szerkezetét. A DAH teljes összege az 1990-es 5,6 milliárd dollárról 2007-ig 21,8 milliárd USA-dollárra nőtt. Miközben a vizsgált időszakban az ENSZ hivatalain és fejlesztési bankjain keresztül nyújtott támogatások részaránya csökkent, a Global Fund to Fight AIDS, Tuberculosis and Malaria, a Global Alliance for Vaccines and Immunization (GAVI) és a kormányoktól független szervezetek közvetítésével nyújtott támogatások részaránya nőtt. A DAH összege 2002-től kezdve meredeken nőtt, elsősorban USA-beli forrásokból. A DAH 2007-es összegének abból a 14,5 milliárd dollárjából, amelyet projektekhez lehetett hozzárendelni, 5,1 milliárd jutott a HIV/AIDS, 0,7 milliárd a tuberculosis, 0,8 milliárd a malária elleni küzdelemre, illetve 0,9 milliárd az egészségügyi szektor támogatására. A kis és közepes jövedelmű országokba áramló DAH összege pozitív korrelációban állt a teherrel, amit a betegségek jelentettek az adott országban, az egy főre jutó DAH pedig negatív korrelációban állt a támogatott országok egy főre jutó bruttó hazai termékével.

A roziglitazon hatása a kardiovaszkuláris kimenetelre 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek orális kombinációs kezelése során: multicentrikus, véletlen besorolásos, nyílt vizsgálat (RECORD vizsgálat)

2009;373:2125–2135

P. D. Home és munkacsoportja vizsgálatában 4447, 2-es típusú diabetesben szenvedő beteg vett részt, akik a vizsgálat kezdetéig egyfajta gyógyszert (metformint vagy szulfonilureát) szedtek, átlagos HbA1c értékük 7,9 volt. A vizsgálat során 2220 beteg esetében roziglitazonnal egészítették ki a monoterápiát, és 2227 beteget metformin–szulfonilurea kombinációra állítottak át. Átlagosan 5,5 éves követés alatt a roziglitazonnal is kezelt csoportból 321, a kontrollcsoportból 323 beteg érte el az elsődleges végpontot (kórházi felvétel kardiovaszkuláris okból vagy kardiovaszkuláris halál). Kórházi kezelést igénylő vagy végzetes szívelégtelenség a roziglitazonnal is kezelt csoportban 61, a kontrollcsoportban 29 esetben lépett fel, a különbség szignifikáns. A roziglitazonnal kezelt nőbetegek között gyakoribb volt a felső végtagi és a disztális alsó végtagi csonttörés. A HbA1c 5 éves kezelés után a roziglitazon-csoportban alacsonyabb volt. A vizsgálatot a GlaxoSmithKline támogatta.

Journal of American Medical Association (JAMA)

A CT-kolonográfia diagnosztikus pontossága a colorectalis carcinoma szempontjából fokozottan veszélyeztetett, tünetmentes személyek előrehaladott neopláziájának kimutatásában: multicentrikus keresztmetszeti vizsgálat

2009;301(23):2453-2461

D. Regge és munkatársai a kolonoszkópiával összehasonlítva értékelték a CT-kolonográfia diagnosztikus pontosságát. A végső elemzésben szereplő 937 beteg közül 373-an családi kórelőzményük miatt, 343-an saját korábbi adenomájuk miatt, 221-en a székletvizsgálattal kimutatott okkult vérzés miatt számítottak fokozottan veszélyeztetettnek. A kolonoszkópiát minden betegen a CT-kolonográfia után, ugyanazon a napon végezték el. A CT-kolonográfia a 177 előrehaladott (legalább 6 mm-es) neoplázia közül 151-et mutatott ki, és 760-ból 667 esetben adott helyes negatív eredményt. Pozitív, illetve negatív prediktív értéke 61,9%-nak, illetve 96,3%-nak adódott (a negatív prediktív érték szignifikánsan kisebb volt az okkult vérzés miatt vizsgált csoportban).

Korai polymyxin B hemoperfúzió intraabdominális fertőzés nyomán kialakuló szeptikus sokkban: prospektív, véletlen besorolásos, kontrollos, multicentrikus vizsgálat (EUPHAS vizsgálat)

2009;301(23):2445-2452

A bakteriális endotoxin megkötése immobilizált polimixin B rostokat tartalmazó oszlopon ismert módszer a szepszisben szenvedő betegek vérében keringő endotoxin mennyiségének csökkentésére. Gram-negatív baktériumok kiváltotta hasi fertőzés okozta szepszisben gyakran kerül a keringésbe nagy mennyiségű endotoxin. D. N. Cruz és munkatársai az EUPHAS (Early Use of Polymyxin B Hemoperfusion in Abdominal Sepsis) vizsgálatban 10 olaszországi harmadlagos központ intenzív terápiás osztályán tanulmányozták a korai polimixin B hemoperfúziónak a kimenetelre gyakorolt hatását 64, szepszisben vagy szeptikus sokkban szenvedő betegen, akik közül 30-an hagyományos kezelésben részesültek, 34-en pedig a hagyományos kezelés mellett két ülésben polimixin B hemoperfúziós kezelést is kaptak. A hemoperfúziós csoportban, szemben a hagyományosan kezelt csoporttal, 72 órán belül az artériás középnyomás szignifikánsan nőtt (76-ról 84 Hgmm-re), a vazopresszor iránti igény („inotrop pontszám”) pedig szignifikánsan csökkent (29,9-ről 6,8-re). A PaO2/FiO2 arány 235-ről 264-re nőtt a hemoperfúzió nyomán, a kontrollcsoportban talált növekedés (217-ről 228-ra) nem volt szignifikáns. A SOFA (Sequential Organ Failure Assessment) pontszám a hemoperfúziós csoportban szignifikánsan javult, a kontrollcsoportban nem. A 28 napos halálozás a hemoperfúziós csoportban 32%, a kontrollcsoportban 53% volt. Intraabdominális Gram-negatív fertőzésből fakadó szepszisben vagy szeptikus sokkban tehát a polimixin B hemoperfúzió javítja a hemodinamikai paramétereket, mérsékli a szervműködési zavart, és növeli a túlélési arányt.

A szerotonintranszporter gén (5-HTTLPR), a stresszel járó életesemények és a depresszió kockázata: metaanalízis

2009;301(23):2462-2471

Az N. Risch és USA-beli munkatársai metaanalízisében szereplő vizsgálatokban összesen 1769 depressziós és 12 481 nem depressziós személy vett részt. A stresszel járó életesemények száma szignifikáns összefüggést mutatott a depresszióval. Az 5-HTTLPR-genotípus és a depresszió között sem az egyes vizsgálatokban, sem a metaanalízisben nem mutatkozott összefüggés, és interakciót sem lehetett kimutatni a genotípusoknak és a stresszel járó életeseményeknek a depresszió kialakulására gyakorolt hatása között. A személyre lebontott adatok nemek szerinti metaanalízise is hasonló eredményt adott. Eszerint továbbra sincs bizonyíték arra, hogy a szerotonintranszporter genotípus akár önmagában, akár az életeseményekkel kölcsönhatásba lépve befolyásolná a depresszió kockázatát az egyik és/vagy a másik nemben.

New England Journal of Medecine – NEJM

Új, sertés eredetű, emberi influenza A(H1N1) vírus

2009;360:2605–2615

Az atlantai Centers for Disease Control (CDC) munkacsoportja a sertés eredetű influenza 642 igazolt esetéről számol be, amelyeket az USA 41 államában azonosítottak 2009. április 15-e és május 5-e között. A legfiatalabb beteg 3 hónapos, a legidősebb 81 éves volt, a betegek 60%-a nem volt idősebb 18 évesnél. Azok közül, akiknek a megfelelő adatai rendelkezésre álltak, 18% járt a közelmúltban Mexikóban, és 16% kapta az iskolában a fertőzést. A leggyakoribb kezdeti tünet a láz (94%), a köhögés (92%) és a torokfájás (66%) volt. Hasmenést, illetve hányást a betegek 25–25%-a panaszolt. A 399, ismert hospitalizációs státusú beteg közül 36-an (9%) kerültek kórházba. A 22, ismert kockázati státusú, kórházban kezelt beteg közül 12 beteg számított fokozottan veszélyeztetettnek a súlyos szezonális influenza kialakulása szempontjából, 11 kapott tüdőgyulladást, 8 beteget kellett intenzív osztályon kezelni, 4 esetben lépett fel légzési elégtelenség, és két haláleset fordult elő. Bebizonyosodott, hogy a megbetegedésekért felelős sertés eredetű influenzavírus (S-OIV) genomja eltér minden más, korábban azonosított influenzavírusétól.

Hármas „hibrid” sertésinfluenza A(H1) vírus okozta humán megbetegedések az Egyesült Államokban 2005 és 2009 között

2009;360:2616–2625

V. Shinde és munkatársai azt a 11 sporadikus influenzás megbetegedést tekintik át, amelyet az Egyesült Államokban 2005 decembere és 2009 februárja között háromféle gazdaszervezet (sertés, madár, ember) influenzavírusainak genomját vegyesen tartalmazó sertésinfluenza A(H1) vírus okozott. A legfiatalabb beteg 16 hónapos, a legidősebb 48 éves volt, átlagéletkoruk 10 év. Megbetegedése előtt kilenc beteg tartózkodott sertések közelében, közülük öten közvetlen érintkezésben voltak velük. Emberről emberre való átvitel egy esetben gyanítható. A lappangási idő (az utolsó ismert expozíció és a tünetek jelentkezése között eltelt idő) 3–9 nap volt. A szerzőknek tíz beteg klinikai tüneteiről voltak adataik; láz 9, köhögés 10, fejfájás 6, hasmenés 3 esetben fordult elő. Az ismert vérképű 4 beteg közül kettő volt leukopeniás, és egy-egy lymphopeniás, illetve erythrocytopeniás. Négy beteg került kórházba, kettőnek volt szüksége mechanikus lélegeztetésre. Oseltamivir-kezelést 4 beteg kapott, és mind a 11 felgyógyult az influenzából.

A B csoportú Streptococcus szülés előtti szűrése

2009;360:2626–2636

Az USA országos szakmai irányelveiben 2002 óra szerepel a B csoportú Streptococcus kolonizáció késői antenatális szűrésére vonatkozó ajánlás. M. K. Van Dyke és munkatársai 2003-ban és 2004-ben korai Streptococcus B fertőzést kapott újszülöttek (n=254) adatait hasonlították össze egy ilyen fertőzésben nem szenvedő újszülöttekből álló minta (n=7437) adataival, majd eredményeiket szembeállították egy hasonló, 1998–99-es vizsgálat eredményeivel. A Streptococcus-fertőzöttek szűrési rátája a két időpont között 48,1%-ról 85,0%-ra nőtt. Az intrapartum antibiotikum-expozíció aránya is nőtt, 26,8%-ról 31,7%-ra. Kemoprofilaxist a B csoportú Streptococcusra pozitív és időre szülő anyák 87%-a esetében alkalmaztak; ez az arány ismeretlen kolonizációs státusz és koraszülés esetén csupán 63,4% volt. A korai B csoportú Streptococcus betegség összesített incidenciája 1000 élveszületésre 0,32-nak adódott. A koraszülött csecsemők körében nagyobb volt az incidencia, mint az időre születettek között (0,73 vs. 0,26), de a B csoportú Streptococcus fertőzésben megbetegedettek 74,4%-a az időre születettek közül került ki. Az időre szülő kismamák szűrésének elmulasztását a 254 esetből 34-ért tették felelőssé. A B csoportú Streptococcus fertőzés miatt megbetegedő, időre született csecsemők 61,4%-ának szülés előtti tesztje negatív eredményt adott. A szerzők megállapítják, hogy az ajánlásban szereplő szűrővizsgálat gyorsan elterjedt a gyakorlatban, a megbetegedések számát jobb koraszülött-gondozással és a tenyésztési eredmények hatékonyabb gyűjtésével, feldolgozásával, továbbításával lehet tovább csökkenteni.

Medical Online