A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal – BMJ

Vastagbél- és végbélrákkockázat hét évvel a flexibilis szigmoidoszkópiás szűrővizsgálat után: véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat

2009;338:b1846

G. Hoff és munkatársai 55 735, 55–64 éves férfit és nőt vontak be felmérésükbe Norvégia két területén: Oslóban és Telemark megyében. A vizsgálati alanyok egyik csoportja (n=13 823) flexibilis endoszkópiás (valamint részben az okkult vérzésre irányuló székletvizsgálattal történő) szűrésen esett át, a másik csoport tagjai (n=41 913) nem vettek részt szűrővizsgálaton. A jelen közlemény a colorectalis rák hétéves követés utáni kumulatív incidenciájáról és a 6 éven belüli halálozás kockázatáról számol be. Az „intention-to-screen” elemzés eredményei szerint a hétéves kumulatív incidenciában nem volt szignifikáns különbség a szűrt és a nem szűrt csoport között (134,5 vs. 131,9 eset/100 000 személyév). A vastagbél- és végbélrákkal összefüggő halálozásban tendenciaszerű (nem szignifikáns) különbséget találtak a szűrt csoport javára. A per protokoll elemzés szignifikáns különbséget mutatott ki mind az összes colorectalis rákkal, mind a rectumot és a szigmabelet érintő rákkal kapcsolatos halálozásban a szűrésen átesett csoport javára.

A fluorokinolonok és más antibiotikumok összehasonlítása az enterális láz (hastífusz, paratífusz) kezelésében: véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok metaanalízise

2009;338:b1865

D. Thaver és munkatársai orvosi adatbázisokban, konferenciák anyagában és a folyamatban levő vizsgálatok regiszterében kerestek olyan tanulmányokat, amelyekben a fluorokinolonokat a chloramphenicollal, cefalosporinokkal, illetve az azithromycinnel hasonlították össze a tenyésztéssel igazolt enterális láz elleni terápiás hatás szempontjából. A metaanalízisbe bevont húsz, kis méretű, metodológiailag korlátozott értékű tanulmány között vak vizsgálat csupán három akadt. Felnőttek esetében a fluorokinolonok nem különböztek szignifikánsan a chloramphenicoltól a klinikai (n=594) vagy a mikrobiológiai hatástalanság (n=378) gyakorisága szempontjából, de csökkentették a klinikai relapszusok gyakoriságát (esélyhányados: 0,14, n= 467, 6 vizsgálat). Az azithromycinnel és a fluorokinolonokkal elért eredmények hasonlók voltak (n=152, 2 vizsgálat). A ceftriaxonnal összehasonlítva a fluorokinolonok alkalmazása mellett kevesebb volt a klinikailag hatástalan kezelés (esélyhányados: 0,08, n=120, 3 vizsgálat), de a mikrobiológiai hatástalanság és a relapszusok előfordulásában nem volt értékelhető különbség. A cefiximmel összehasonlítva a fluorokinolonok jobbak voltak a klinikai hatástalanság (esélyhányados: 0,05, n=238, 2 vizsgálat) és a relapszusok gyakorisága (esélyhányados: 0,18, n=218, 2 vizsgálat) szempontjából. Azokban a vizsgálatokban, amelyekben nalidixinsavval szemben rezisztens törzzsel fertőzött gyermekek vettek részt, a régebbi fluorokinolon (ofloxacin) gyakrabban volt klinikailag hatástalan, mint az azithromycin (esélyhányados: 2,67, n=125, 1 vizsgálat), ez azonban az újabb fluorokinolonok közé tartozó gatifloxacinra (n=285, 1 vizsgálat) nem vonatkozott. A fluorokinolonok és a cefixim között nem volt szignifikáns különbség (n=82, 1 vizsgálat).

The Lancet

A humán papillomavirus 6-os, 11-es, 16-os és 18-as típusa elleni kvadrivalens rekombináns vakcina biztonságossága, immunogenitása és hatása 24–45 éves nők körében: multicentrikus, véletlen besorolásos, placebokontrollos, kettős vak vizsgálat

2009;373:1949–1957

A nők a HPV-fertőzést legnagyobb valószínűséggel a nemi élet megkezdését követő első 5–10 évben kapják meg, de a későbbiekben is bármikor megfertőződhetnek. N. Muńoz és munkatársai azt tanulmányozták, milyen védő hatást fejt ki a kvadrivalens (a HPV 6-os, 11-es, 16-os és 18-as típusa elleni) HPV-vakcina 24–45 éves nők körében. A résztvevők közül 1911 nő kvadrivalens HPV-vakcinát, 1908 nő placebót kapott a vizsgálat kezdetén, valamint 2 hónap és 6 hónap elteltével. A két elsődleges végpont a HPV 6-os, 11-es, 16-os és 18-as típusa, illetve csak a 16-os és 18-as típusa okozta 6 hónapon túli fertőzés, vagy a cervixet vagy a külső nemi szerveket érintő betegség volt. A résztvevők közül 1910-en kaptak legalább egy adag oltást és 1907-en legalább egy adag placebót. A per protokoll populációban az első, illetve a második elsődleges végpont szerinti hatékonyság 90,5%-nak (4/1615 eset, vs. 41/1607 eset), illetve 83,1%-nak (4/1601 eset vs. 23/1579 eset) adódott. Az intention-to-treat populációban az első, illetve a második elsődleges végpont szerinti hatékonyság 30,9%-nak (108/1886 vs. 154/1883), illetve 2,6%-nak (90/1886 vs. 115/1883) adódott, minthogy a fertőzés (a betegség) már a vizsgálat kezdetén jelen volt. Súlyos, vakcinával összefüggő mellékhatás nem fordult elő. A szerzők következtetése szerint a kvadrivalens HPV-vakcina 24–45 éves nők esetében is hatásos, ha az oltott személy az oltás idején mentes a kérdéses HPV-típusok okozta fertőzéstől. A vizsgálatot a Merck (USA) támogatta.

Journal of American Medical Association (JAMA)

Veszélyeztetett serdülők depressziójának megelőzése: véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat

2009;301(21):2215–2224

J. Garber és munkatársai veszélyeztetettnek számító 13–17 éves fiatalokon próbálták ki csoportos kognitív viselkedésterápiás (KV) prevenciós programjukat. A résztvevők vagy átestek már depressziós epizódon, vagy a vizsgálat idején is voltak szubdiagnosztikus depressziós tüneteik. A beavatkozás 8 héten át heti egy csoportos ülésből, majd félévente egy ülésből állt. A követés során szignifikánsan ritkábban alakult ki depressziós epizód (21,4% vs. 32,7%) és a betegek saját értékelésük szerinti depressziós tünetei is kedvezőbben alakultak a KV prevenciós csoportban. A szülők egyidejű depressziós epizódja azonban mérsékelte a beavatkozás hatását. Azoknak a serdülőknek, akiknek a szülei nem voltak depressziósak a vizsgálat kezdetén, a KV program jelentős védelmet nyújtott a depresszióval szemben, (incidencia: 11,7% vs. 40,5%), ám a vizsgálat kezdetén depressziós szülők gyermekeire a beavatkozás nem gyakorolt szignifikáns hatást, sőt ebben a körben tendenciaszerűen növelte a depresszió incidenciáját (31,2% vs. 24,3%).

Rendkívül éretlen koraszülöttek egyéves túlélése aktív perinatális ellátás után Svédországban: prospektív obszervációs lakossági vizsgálat (EXPRESS vizsgálat)

2009;301(21):2225-2233

Az EXPRESS kutatócsoport a Svédországban 2004. április 1-je és 2007. március 31-e között, a 27. terhességi hét előtt született csecsemők egyéves túlélését tekintette át. A felmérés 904 szülésre – 887 anya 707 élve született és 304 halva született gyermekére – terjedt ki. A rendkívül éretlen koraszülöttek aránya az összes újszülött között 3,3/1000-nek adódott. Az összesített perinatális halálozás 45% (a 22 hétre születettek között 93%, a 26 hétre születettek között 24%) volt. A halva születések arányát 30%-nak, az intrapartum halálesetekét 6,5%-nak találták. Az élve született csecsemők 91%-át ápolták intenzív osztályon, és 70%-uk érte meg az egyéves kort. A Kaplan–Meier-görbék alapján a 22, 23, 24, 25, illetve 26 hétre született csecsemők egyéves túlélésére a következő becsléseket kapták: 9,8%, 53%, 67%, 82%, illetve 85%. A gesztációs korral való korrekció után szignifikánsan csökkentette az egyéves halálozást a tokolitikus kezelés (esélyhányados: 0,43), az antenatális kortikoszteroid-kezelés (esélyhányados: 0,44), a szurfaktánskezelés a születés után 2 órán belül (esélyhányados: 0,47), valamint az, ha III. szintű intézményben vezették le a szülést. Az egy év után életben levő csecsemők 45%-ának nem volt jelentős neonatális megbetegedése.

Az első életévben zajló gyors növekedés üteme és a korai felnőttkori kardiovaszkuláris és metabolikus kockázati profil: longitudinális obszervációs vizsgálat

2009;301(21):2234–2242

R. W. J. Leunissen és munkatársai a Programming Factors for Growth and Metabolism (PROGRAM) vizsgálat 217 egészséges, 18–24 éves résztvevőjének adatai alapján tanulmányozták az első életévben bekövetkező testtömeg-gyarapodás és a korai felnőttkorban jelentkező kardiovaszkuláris betegség, illetve diabetes mellitus összefüggését. A vizsgálati alanyok között viszonylag nagy számban szerepeltek a gesztációs korukhoz képest kis súllyal született, illetve alacsony termetű személyek. Az élet első 3 hónapjában regisztrált testtömeg-gyarapodás fordított összefüggést mutatott a korai felnőttkori inzulinérzékenységgel és HDL-koleszterin-szinttel, illetve pozitív összefüggést a korai felnőttkori haskörfogattal, akut inzulinválasszal, összkoleszterin/HDL-koleszterin aránnyal és trigliceridszinttel. Az élet első 3 hónapjában regisztrált gyors testtömeg-gyarapodás a korai felnőttkorra nagyobb százalékos testzsírtartalmat, nagyobb fokú centrális adipozitást és kisebb inzulinérzékenységet jelzett előre, mint az elnyújtottabb csecsemőkori testtömeg-gyarapodás.

Összefüggés a pentavalens rotavirus-vakcina alkalmazása és a rotavirus okozta súlyos hasmenés között nicaraguai gyermekek körében

2009;301(21):2243–2251

A pentavalens rotavirus-vakcina (élő, legyengített vírust tartalmazó, szájon át adható oltóanyag, RV5) egy egyesült államokbeli és finnországi vizsgálat eredményei szerint 98%-os hatásfokkal képes megelőzni a rotavirus okozta súlyos hasmenést. M. Patel és munkatársai négy nicaraguai kórházban tanulmányozták a vakcina védő hatását 2007 júniusa és 2008 júniusa között. Az eset-kontroll vizsgálatba 285 olyan gyermeket vontak be, aki rotavirus okozta hasmenés miatt kórházi kezelésre és/vagy intravénás rehidrációs kezelésre szorult. Az esetek 88%-ában a G2P[4] rotavirus törzset izolálták. Az „eset”, illetve a „kontroll” személyek közül 18%, ill. 12% nem kapott oltást, 12%, ill. 15% egy oltást kapott, 15%, ill. 17% két oltást kapott, és 55%, ill. 57% három oltást kapott. A három dózisból álló vakcináció a kórházi, illetve intravénás rehidrációs kezelést igénylő rotavirus-hasmenés kisebb kockázatával járt együtt (esélyhányados: 0,54). A 285 rotavirus-hasmenés közül 191 volt súlyos és 54 volt nagyon súlyos. Az RV5 hatására a súlyos, illetve nagyon súlyos hasmenések száma különösen nagy mértékben csökkent (esélyhányados: 0,42, ill. 0,23). A három dózis védő hatása a kórházi felvételt vagy intravénás rehidrációt igénylő rotavirus-hasmenés bármely formáját, súlyos formáját, illetve nagyon súlyos formáját tekintve 46%-osnak, 58%-osnak, illetve 77%-osnak adódott.

New England Journal of Medecine – NEJM

Többszörösen gyógyszerrezisztens (multidrug-resistant, MDR) tuberculosis kezelése a TMC207 diaril-kinolinnal: II. fázisú, véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat

2009;360:2397–2405

A diaril-kinolin szerkezetű TMC207 új mechanizmussal, a Mycobacteriumok ATP-szintáz enzimjének gátlásával fejti ki antituberkulotikus hatását. A. H. Diacon és munkatársai két szakaszból álló vizsgálatuk első fázisában 47, MDR tuberculosisban szenvedő beteget a szokásos, öt gyógyszerből álló második vonalbeli antituberkulotikus protokoll szerint kezeltek, és emellett a betegek egyik csoportjának (n=23) 2 hétig napi 400 mg TMC207-et, majd 6 hétig hetenként háromszor 200 mg TMC207-et, a másik csoportnak (n=24) placebót adtak. Az elsődleges végpont a köpettenyésztés negatívvá válása volt. A TMC207 hozzáadása csökkentette a köpettenyésztés negatívvá válásáig eltelt időt (kockázati arány: 11,8, p=0,003), és növelte azoknak a betegeknek az arányát, akiknél a köpettenyésztés negatívvá vált (48% vs. 9%). A kolóniaképző egységek tízes alapú logaritmusának átlaga gyorsabban csökkent a TMC207-tel is kezelt csoportban, mint a kontrollcsoportban. A TMC207 átlagos plazmakoncentrációjában nem volt szignifikáns különbség aszerint, hogy a beteg köpettenyésztési lelete negatívvá vált-e. A mellékhatások általában enyhék vagy középsúlyosak voltak, közülük csak a hányinger volt szignifikánsan gyakoribb a TMC207-tel is kezelt csoportban (26% vs. 4%, p=0,04).

A canakinumab alkalmazása „cryopyrinnel összefüggő periodikus szindrómában” (CAPS): véletlen besorolásos, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat

2009;360:2416–2425

A „cryopyrinnel összefüggő periodikus szindróma” (CAPS) ritka, örökletes gyulladásos betegség, amelynek oka az interleukin-1 túltermelése. A canakinumab az interleukin-1β-val specifikusan reagáló monoklonális antitest. H. J. Lachmann és munkatársai 48 hetes vizsgálatban tanulmányozták a canakinumab hatását CAPS-betegeken. A vizsgálat első részében 35 beteg 150 mg canakinumabot kapott szubkután. A második szakaszban azokat a betegeket vizsgálták tovább, akik az első szakaszban komplett terápiás választ adtak: egyik részük 150 mg canakinumabot, másik részük placebót kapott 8 hetenként, 24 héten át. Relapszus esetén, illetve a 2. szakasz befejeztével a harmadik szakaszban legalább még két adag canakinumabot kaptak a betegek. A terápiás választ a betegség aktivitási pontszáma, illetve a C-reaktív protein (CRP) és a szérumbeli amiloid A fehérje (SAA) szérumszintje alapján értékelték. Az első szakaszban 35-ből 34 beteg komplett terápiás választ adott a canakinumabra. A második szakaszba bevont 31 beteg közül mind a 15, canakinumabbal kezelt beteg remisszióban maradt; a placebót kapó 18 beteg közül 13-nak a betegsége kiújult. A második szakasz végén a canakinumabbal kezelt betegek CRP- és SAA-szintje normális volt, a placebót kapó betegeké viszont emelkedett (p<0,001, ill. p=0,002). A 31 közül 28 beteg a harmadik szakasz végén is remisszióban volt. Súlyos nemkívánatos esemény a canakinumabbal kezelt csoportban kétszer fordult elő (urosepsis, vertigo).

Autoinflammatorikus betegség és az interleukin-1-receptor antagonistájának hiánya

2009;360:2426–2437

I. Aksentijevich és munkatársai hat családból kilenc olyan gyermeket vizsgáltak és kezeltek, akiknél újszülöttkorban steril multifokális osteomyelitist, periostitist és pustulosist állapítottak meg, miután az első beteg empirikus kezelése az interleukin-1-receptor-antagonista anakinrával eredményes volt. Homozigóta mutációt találtak mind a kilenc érintett gyermek IL1RN génjében. Három érintett család Hollandiában, egy-egy család Kanadában és Libanonban élt; egy Puerto Ricó-i beteg homozigóta deléciót hordozott, amely kiterjedt az IL1RN génre és öt másik interleukingénre. A mutációk közül legalább három alapító (founder) mutáció volt; a heterozigóta hordozók tünetmentesek voltak, in vitro citokin-rendellenességek nélkül. Az IL1RN-mutációk hatására csonka, nem szekretálódó fehérje termelődött, így a sejtek fokozottan reagáltak az interleukin-1β okozta stimulációra. Az anakinra gyors terápiás választ eredményezett. A szerzők szerint az IL1RN gén mutációi okozta életveszélyes – a csontokat és a bőrt érintő – szisztémás gyulladásos kórkép az interleukin-1-receptor antagonistájának hiányaként (deficiency of interleukin-1 receptor antagonist, DIRA) definiálandó.

Rövid közlemény. Autoinflammatorikus betegség az IL1RN lokusz homozigóta deléciója következtében

2009;360:2438–2444

S. Reddy és munkatársai esetismertetésükben a bőrön megjelenő pustulákkal, osteopeniával, litikus csontelváltozásokkal, légzési elégtelenséggel és trombózissal járó autoinflammatorikus betegségről számolnak be. A beteg 2q13 kromoszómarégiójában 175 kilobázis hosszúságú, homozigóta deléciót találtak, amely több, az interleukin-1-gyel összefüggő gént foglalt magába, köztük az interleukin-1-receptor antagonistájának génjét (IL1RN). A beteg tenyésztett mononukleáris sejtjei nagy mennyiségben termeltek inflammatorikus citokineket, amelyek szekréciója lipopoliszacharid jelenlétében fokozódott. Egy másik, újszülöttkori multiszisztémás inflammatorikus rendellenességben (NOMID) szenvedő beteg perifériás vérből nyert mononukleáris sejtjei nem mutattak hasonló szekréciófokozódást. Anakinra hatására a beteg tünetei és elváltozásai teljes mértékben megszűntek.

Medical Online