A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal – BMJ

Laparoszkópos fundoplikáció vagy hosszú távú gyógyszeres kezelés idült gastrooesophagealis reflux betegségben (GORB): részlegesen randomizált vizsgálat Nagy-Britanniában
BMJ 2008;337:a2664
A. M. Grant és munkatársai 21 brit kórházban 357 beteget véletlen besorolás alapján, további 453 beteget saját választása alapján kezeltek laparoszkópiás módszerrel és szükség szerint adott gyógyszerekkel vagy csak protonpumpagátló gyógyszerekkel. A betegeknek (66% férfi, átlagéletkor: 46 év) legalább egy éve voltak GORB-bal összefüggő tüneteik. A laparoszkópos beavatkozás és a gyógyszeres kezelés mikéntjéről a sebészek, illetve gasztroenterológus szakorvosok szabadon dönthettek. A véletlen besorolásos csoportból 111 betegen végezték el ténylegesen a teljes vagy részleges fundoplikációt. A műtéti szövődmények ritkák voltak, haláleset nem fordult elő. Egy év elteltével a véletlen besorolás alapján kezelt betegek között 38% (laparoszkópia), illetve 90% (csak gyógyszeres kezelés) volt a továbbra is gyógyszerre szorulók aránya. A refluxra vonatkozó betegségspecifikus életminőségi pontszám szignifikánsan kedvezőbb volt a sebészileg kezelt csoportban. A laparoszkópia a saját választásuk szerinti módszerrel kezelt betegek körében is javította a betegségspecifikus életminőségi pontszámot, és kedvezőbb volt, mint a gyógyszeres kezelés. A laparoszkópos beavatkozás tehát –legalább az azt követő 12 hónapban – szignifikánsan javítja az idült GORB-ban szenvedő betegek egészségi állapotát a gyógyszeres kezeléshez képest.


Testmozgás háziorvosi javaslatra 40–74 éves nők számára: kétéves, véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat
2008;337:a2509
B. A. Lawton és munkatársai a háziorvosok által javasolt testmozgási programok eredményességét vizsgálták 17 wellingtoni (Új-Zéland) praxis 1089, inaktív életmódot folytató nőbetegén (átlagéletkor: 58,9 év), akiknek az orvos naponta 30 perces, közepes intenzitású testmozgást javasolt a hét öt napjára. A betegeket 2 évig követték, a fizikai aktivitást a vizsgálat 0., 12. és 24. hónapjában mérték fel. Elemezték továbbá az életminőség, a testsúly, a haskörfogat, a vérnyomás, az éhomi szérumlipidek, a glikált hemoglobin, a vércukorszint, az inzulinszint és a fizikai állóképesség alakulását. A vizsgálat kezdetén a résztvevők 10%-a (intervenciós csoport), illetve 11%-a (kontrollcsoport) végzett heti 150 perces, legalább közepes intenzitású testmozgást, 12 hónappal később 43%, illetve 30%, 24 hónappal később pedig 39,3%, illetve 32,8%. Az intervenciós csoport fizikai funkcióképessége és mentálhigiénés állapota jobb volt, mint a kontrollcsoporté. A klinikai kimenetelben nem volt értékelhető különbség a két csoport között. Jóllehet az intervenciós csoportban szignifikánsan gyakrabban történt elesés és sérülés, az eredmények alátámasztják a háziorvosok által javasolt testmozgási programok létjogosultságát.

Kis dózisú melaminexpozíciót szenvedett gyermekek nefrológiai szűrővizsgálata Hongkongban: keresztmetszeti vizsgálat
2008;337:a2991
H. S. Lam és munkatársai a vesét és húgyutakat érintő következményeket vizsgálták 3170, 12 évnél nem idősebb gyermeken, akik legalább egy hónapon át mindennap melamint tartalmazó tejtermékeket fogyasztottak. Egy esetben vesekövet találtak, hét esetben melaminnal összefüggő lerakódásra (deposit) gyanakodtak, és gyorsteszttel 208 gyermek vizeletében találtak vért. Ez utóbbi gyermekek egy részét tovább vizsgálták, és csupán 7,4%-uknál állapítottak meg mikroszkópos haematuriát. Akut veseelégtelenség vagy húgyúti elzáródás nem fordult elő. Az ultrahanggal kimutatható, melaminnal összefüggő eltérések prevalenciája – a gyanított lerakódásokat is figyelembe véve – mindössze 0,2% volt. Speciális gyógykezelésre egyetlen esetben sem volt szükség. Az adatok alapján a kis dózisú melaminexpozíció következményeinek felmérésére nem szükséges nagy léptékű szűrőprogramokat indítani.



The Lancet

A kismedencei nyirokcsomók szisztematikus eltávolításának eredményessége endometrium-karcinómában: véletlen besorolásos vizsgálat (ASTEC vizsgálat)
2009;373:125–136
Az ASTEC vizsgálat keretében négy ország 85 központjában, 1408 beteg bevonásával tanulmányozták, hogy a méhtestrák standard sebészi kezelésének (hysterectomia, kétoldali salpingo-oophorectomia, peritoneális öblítés és az aorta melletti csomók tapintása) a kismedencei nyirokcsomók eltávolításával való kiegészítése javítja-e a túlélést. A műtét után a korai stádiumban levő, a daganat kiújulása szempontjából közepes vagy nagy kockázatú betegeket besorolták az ASTEC sugárterápiás vizsgálatba. Átlagosan 37 hónapos követés alatt a standard módszerrel kezelt 704 beteg közül 88-an haltak meg és további 19 beteg daganata újult ki; nyirokcsomó-eltávolítás mellett szintén 704 beteg közül 103-an haltak meg és további 41 beteg daganata újult ki. Az ötéves betegségmentes túlélés 6%-kal kedvezőbbnek adódott a standard eljárással kezelt csoportban. Eszerint a rutinszerű kismedencei lymphadenectomia nem előnyös a méhtestrák miatt operált betegek számára.

Külső sugárforrással történő adjuváns sugárkezelés endometrium-karcinómában (ASTEC és EN.5 véletlen besorolásos vizsgálatok): összesített eredmények, szisztematikus áttekintés és metaanalízis
2009;373:137–146
Az ASTEC és az EN.5 vizsgálatban hét ország 112 centrumában összesen 905, korai stádiumú méhtestrákban szenvedő, a végzetes kimenetel szempontjából közepes vagy nagy kockázatú beteget részesítettek véletlen besorolás alapján radioterápiában, illetve megfigyelésben. A megcélzott összdózis 40–46 Gy volt, 20–25 részletre osztva, amit heti öt alkalommal kaptak a betegek külső sugárforrásból. A követési idő (medián: 58 hónap) alatt 135 beteg halt meg. Az összesített túlélésben nem volt szignifikáns különbség a két csoport között, az ötéves túlélést mindkét csoportban 84%-nak találták. Az ASTEC és az EN.5 vizsgálat metaanalízise is megerősítette, hogy a sugárkezelés nem javította az összesített túlélést. Megállapítható, hogy a külső sugárforrással történő sugárkezelés a daganat izolált, lokális kiújulását csak csekély mértékben gátolja, nem elhanyagolható mellékhatások árán.

Közösségi mentálhigiénés szolgáltatások és az öngyilkosság előfordulása Finnországban: országos méretű elemzés
2009;373:147–153
S. Pirkola és munkatársai 2004-2005-ben 428 finnországi helyhatóság egészségügyi és szociális gondozóitól gyűjtöttek adatokat a felnőtt-mentálhigiénés szolgáltatásokról. Minden egyes településre vonatkozóan kiszámították az életkor és nem szerint korrigált öngyilkossági kockázatot a 2000 és 2004 közti időszakra. A korrekciók nélküli elemzés szerint a járóbetegeknek nyújtott különféle szolgáltatások, a fekvőbeteg-intézményen kívüli szolgáltatások nagy súlya a fekvőbeteg-intézményekben nyújtott szolgáltatásokhoz képest, valamint a 24-órás sürgősségi szolgálatok működése is csökkentette az öngyilkossági rátát, ám a társadalmi-gazdasági tényezőkkel való korrekció után már csak a fekvőbeteg-intézményen kívüli szolgáltatásoknak a fekvőbeteg-intézményekben nyújtott szolgáltatásokhoz viszonyított nagy súlya mutatott öngyilkossági kockázatot csökkentő hatást. Hasonló eredmény jött ki a szervezeti változásokkal és a kórházi kezelésekkel végzett korrekció után is. A szerzők következtetése szerint magas szintű közösségi mentálhigiénés szolgáltatásokkal jobban csökkenthető az öngyilkosság előfordulása, mint a fekvőbeteg-intézményekre épülő betegellátással.


Journal of American Medical Association (JAMA)

Szelén- és E-vitamin-pótlás és a prosztatarák, valamint más daganatos betegségek kockázata (SELenium and E vitamin Cancer prevention Trial, SELECT)
2009;301(1):39–51
A véletlen besorolásos, placebokontrollos SELECT vizsgálatba az USA, Kanada és Puerto Rico 427 vizsgálóhelyén összesen 35 533, legalább 50 éves (afroamerikaiak), illetve legalább 55 éves férfit (nem afroamerikaiak) soroltak be, akiknek a vizsgálat kezdetén nem volt prosztatarákjuk vagy más súlyos, ismert betegségük. A résztvevőket négy csoportba osztották, az egyik csoport napi 200 μg szelént (szelenometionint) és napi 44 NE E-vitamint (rac-α-tokoferil-acetátot), a másik szelént és placebót, a harmadik E-vitamint és placebót, a negyedik kétféle placebót kapott. A követési idő (medián: kb. 5,5 év) elteltével nem találtak szignifikáns különbséget a kezelési csoportok között sem a prosztatarák, sem más daganatos betegségek (tüdőrák, colorectalis carcinoma, összes primer rosszindulatú daganat) gyakoriságában.

E- és C-vitamin férfiak prosztatarákjának és egyéb rosszindulatú daganatainak megelőzésére: véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat (Physicians’ Health Study II)
2009;301(1):52–62
A Physicians’ Health Study II. keretében 1997-től 2007-ig 14 641, a vizsgálat kezdetén legalább 50 éves férfi orvos szedett másnaponként 400 NE E-vitamint és napi 500 mg C-vitamint. Átlagosan 8,0 éves követés alatt 1943 esetben alakult ki rákos daganat, köztük 1008 esetben prosztatarák. Sem az E-vitamin, sem a C-vitamin pótlása nem befolyásolta szignifikánsan sem a prosztatarák, sem az összes daganatos betegség, sem a colorectalis carcinoma, a tüdőrák vagy más rosszindulatú daganatos megbetegedés gyakoriságát, akkor sem, ha a követés első 4–6 évét kizárták az értékelésből. A rákkockázatot növelő különféle tényezők szerinti sztratifikáció lényegesen nem befolyásolta az eredményeket.

A kétoldali mély agyi ingerlés és a legjobb gyógyszeres kezelés összehasonlítása előrehaladott Parkinson-kórban: véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat
2009;301(1):63–73
F. M. Weaver és munkatársai hét veteránkórházban és hat egyetemi kórházban összesen 255, előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő beteget kezeltek 2002 és 2005 között a nucleus subthalamicus (n=60) vagy a globus pallidus (n=61) mély agyi ingerlésével, illetve a specialisták által legjobbnak tartott gyógyszeres terápiával. A betegek 25%-a legalább 70 éves volt. Az elsődleges kimeneteli változó az „on” állapotban (jó motoros kontroll, nem gátolt motoros működés, zavaró diszkinéziák hiánya) töltött idő volt, amit mozgásnaplók segítségével határoztak meg. Vizsgálták a motoros működés, az életminőség, a neurokognitív működés és a nemkívánatos hatások alakulását. A mély agyi ingerlés átlagosan napi 4,6 órával hosszabbította meg az „on” állapotban töltött időt. A motoros funkciót is szignifikánsan javította a beavatkozás: az így kezelt betegek 71%-a tapasztalt e téren számottevő javulást, míg a gyógyszerrel kezelt betegek között csak 32%. Nyolcból hét életminőségi pontszám szintén szignifikánsan kedvezőbben alakult a mély agyi ingerléssel kezelt csoportban. Nemkívánatos esemény mély agyi ingerlés mellett 49 esetben fordult elő (vs. 15 eset), ebből 39 esemény a sebészi beavatkozással függött össze.


New England Journal of Medecine – NEJM

Az ismételt elektív császármetszés időzítése és az újszülött-kimenetel
2009;360:111–120
A. T. N. Tita és munkatársai egymást követő szülő nőkből álló kohorszban tekintették át a 37.–39. terhességi héten elvégzett elektív császármetszés időzítése és az újszülött-kimenetel közti összefüggést a Eunice Kennedy Shriver National Institute of Child Health and Human Development és a Maternal–Fetal Medicine Units Network 19 központjában, ahol a kérdéses időszakban, 1999 és 2002 között összesen 24 077 ismételt császármetszést, köztük 13 258 elektív császármetszést végeztek. E beavatkozások 6,3%-ára a 37. héten, 29,5%-ára a 38. héten, 49,1%-ára a 39. héten került sor. Az összetett elsődleges kimeneteli végpont (újszülött-halálozás, légzési szövődmények, kezelt hipoglikémia, szepszis, intenzív terápiás újszülöttosztályra való felvétel) kockázatát mind a 37., mind a 38. héten végzett császármetszés szignifikánsan növelte a 39. heti császármetszéshez képest. A légzőszervi szövődmények, a gépi lélegeztetés, az újszülöttkori szepszis, a hipoglikémia, az intenzív újszülöttosztályra való felvétel, illetve a legalább ötnapos hospitalizáció kockázata a 37. héten születettek körében 1,8–42-szerese, a 38. héten születettek között 1,3–2,1-szerese volt a 39. héten születetteknél talált értékeknek. Az adatok megerősítik, hogy a 39. gesztációs hét előtt végzett elektív császármetszés az újszülöttre nézve számottevő többletkockázattal jár.

Átfogó stratégia a Schistosoma japonicum terjedésének visszaszorítására Kínában
2009;360:121–128
Long-De Wang és munkatársai a délkelet-kínai Jiangxi tartományban, a Poyang-tó mellett két faluban valósították meg a Schistosoma japonicum transzmissziójának megakadályozására kidolgozott stratégiájukat, két másik falu kontrollként szolgált. Az intervenciós időszakban, 2005 és 2007 között megszüntették a szarvasmarha-legeltetést a csigákkal fertőzött területeken, gépekkel látták el a földműveseket, vízvezetéket, vécéket és latrinákat létesítettek, csónakokat biztosítottak ürüléktárolásra alkalmas konténerekkel, és intenzív egészségügyi felvilágosítási programot foganatosítottak. Eközben regisztrálták a humán Schistosoma-fertőzéseket, mérték a csigák fertőzöttségét, és egereken tesztelték a tó vizének fertőzőképességét. Három transzmissziós szezon elteltével a humán fertőződési ráta az intervenciós falvakban 11,3%-ról 0,7%-ra, illetve 4,0%-ról 0,9%-ra csökkent, a másik két faluban – a fluktuációktól eltekintve – nem volt változás a fertőződési rátában. Az intervenciós falvakban azoknak a mintavételi helyeknek az aránya, ahol fertőzött csigákat találtak, nullára vagy közel nullára csökkent. A tó vizével itatott egerek fertőződési rátája 79%-ról nullára csökkent. Az eredmények alapján a módszert a schistosomiasis elleni harc országos stratégiájává nyilvánították Kínában.

Intenzív vércukorkontroll és érrendszeri szövődmények 2-es típusú diabetesben szenvedő veteránok körében
2009;360:129–139
W. Duckworth és munkatársai 1791, 2-es típusú diabetesben szenvedő leszerelt katonán tanulmányozták az intenzív és a szokásos vércukorkontrollnak az érrendszeri szövődmények kialakulására gyakorolt hatását. A vizsgálati alanyok átlagosan 11,5 éve voltak cukorbetegek, és 40%-uk már a jelen vizsgálat előtt átesett legalább egy kardiovaszkuláris eseményen. Az intenzíven kezelt csoportban a kezelési cél a HbA1c-érték 1,5%-os csökkentése volt. Elsődleges kimeneteli változóként az első major kardiovaszkuláris eseményig eltelő időt értékelték. A követési idő mediánja 5,6 év volt, az elsődleges végpontot a standard kezelési csoportból 264, az intenzíven kezelt csoportból 235 beteg érte el (a különbség nem szignifikáns). Nem volt értékelhető különbség a két csoport között az elsődleges végpont egyes összetevőiben, az összesített halálozásban és a mikrovaszkuláris szövődmények gyakoriságában sem. Nemkívánatos események (elsősorban hipoglikémia) a standard ágon 17,6%-os, az intenzív ágon 24,1%-os gyakorisággal fordultak elő.

Medical Online