A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal – BMJ

A terheléses EKG járulékos prognosztikai értéke az angina gyanújának kezdeti kivizsgálásában: multicentrikus kohorszvizsgálat
2008;337:a2240
N. Sekhri és munkatársai hat angliai kórház 8176, egymást követően angina gyanúját keltő panaszokkal felvett, ismert coronaria-betegségben nem szenvedő betegét vizsgálták meg. Terheléses EKG sommás értékeléssel („pozitív”, „negatív”, „ischaemia szempontjából bizonytalan”) 4848 betegnél történt, s e csoport 1422 betegén részletesen értékelt terheléses EKG-vizsgálatot végeztek. Közel 2,5 éves (medián) követés után elsődlegesen a coronaria-betegség okozta halálozás és a nem végzetes akut coronaria-szindróma együttes előfordulását értékelték. Az EKG prediktív értékét a C-statisztika alapján a sommás terheléses EKG 0,70-ről 0,74-re, a részletes terheléses EKG 0,74-ről 0,78-ra növelte. Az elsődleges végpont 1, illetve 6 év utáni elérésének valószínűsége a három prognosztikai mutató (csak klinikai vizsgálat, klinikai vizsgálat és nyugalmi EKG, illetve klinikai vizsgálat, nyugalmi EKG és terheléses EKG) figyelembevételétől függően minden vizsgálati időpontban és kockázati szinten csak csekély különbségeket mutatott. Eszerint anginára utaló tünetekkel jelentkező járóbetegek esetében a klinikai vizsgálat prognosztikai értékét alig növeli a nyugalmi és a terheléses EKG. E széles körben alkalmazott módszerek korlátozott járulékos prognosztikai értéke miatt hatékonyabb módszereket kell kidolgozni a betegek kockázat szerinti besorolására.

Perkután, illetve intradermális BCG oltás dél-afrikai csecsemők tuberkulózisának megelőzésében
2008;337:a2052
A 11 680 csecsemőre kiterjedő vizsgálatban A. Hawkridge és munkatársai az újszülötteknek perkután, illetve intradermális módon beadott Tokyo 172 vakcina hatását hasonlították össze. Az elsődleges végpont a Mycobacterium tuberculosis fertőzés kimutatásával, illetve radiológiai és klinikai eszközökkel igazolt tuberkulózis esetszáma volt, másodlagos végpontként a vakcinák nemkívánatos hatásait, a bármely okból, illetve tbc miatt szükségessé váló kórházi felvételeket és a halálozást figyelték 2 éven át. A bizonyított, a valószínű és a lehetséges tbc kumulatív incidenciájának különbsége az intradermális, illetve a perkután bevitellel oltott csoport között –0,36% volt. Nem találtak szignifikáns különbséget a csoportok között a betegség kumulatív incidenciájában a „25%-on belüli” ekvivalenciatartomány alkalmazásakor. A mellékhatások gyakoriságában és a halálozásban sem volt értékelhető különbség a csoportok között. Eszerint az intradermális és a perkután BCG oltás a vizsgált dél-afrikai populációban egyenértékűnek tekinthető. Bár jelenleg az Egészségügyi Világszervezet az intradermális oltást részesíti előnyben, indokolt lenne lehetővé tenni, hogy az országos immunizációs programokban a szubkután bevitelt válasszák, ha az a gyakorlatban egyszerűbb.

Elesés után a felkelni nem képes idős betegek állapotának alakulása
2008;337:a2227
A Cambridge-i Egyetem Közegészségügyi és Alapellátási Intézetének munkatársai a legidősebb korcsoport eleséseinek következményeit vizsgálták. A 110 fős vizsgálati csoportot 90 nő és 20 férfi, a „Cambridge City over-75s” kohorsz életben levő tagjai alkották. Egyéves követés alatt a betegek 265 elesésről számoltak be. Az esetek 54%-ában találták őket a földön fekve, és az esetek 82%-ában volt egyedül az idős ember, amikor elesett. Az elesésről beszámoló 66 idős ember 80%-a nem tudott önerőből fölállni legalább egy elesés után, és 30%-uk egy óránál tovább feküdt a földön. A kognitív képesség volt az egyetlen tényező, amely előrejelezte a hosszú ideig való földön fekvést. Sok idős embernél volt segélyhívó eszköz, de általában nem használták, akkor sem, ha sokáig maradtak a földön az elesés után. Az eredmények alapján új stratégiákat kell kidolgozni annak érdekében, hogy a legidősebbek gyakorolják a földről való felállást, és a segélyhívó eszközök használatát illetően megfelelő oktatást és biztatást kapjanak.

The Lancet

Sejtes immunitás kialakítására szolgáló HIV-1-vakcina: a Step vizsgálat
2008;372:1881–1993
Humán megfigyelések és főemlőskísérletek alapján feltételezik, hogy a humán immundeficiencia vírus 1-es típusának (HIV-1) replikációja sejtközvetített immunválasz révén gátolható. A 34 észak-, közép- és dél-amerikai, valamint ausztráliai központban lefolytatott vizsgálatban 3000, HIV-1-szeronegatív résztvevő közül 1494-en kaptak (három injekcióban) MRKAd5 HIV-1 gag/pol/nef vakcinát és 1506-an placebót. Félévenként vizsgálták, hogy a védőoltás csökkentette-e a HIV-1-fertőződés rátáját vagy a korai vírusterhelést (a HIV-1 RNS-ének mennyiségét 3 hónappal a fertőzés diagnózisa után). A vizsgálatot hatástalanság miatt idő előtt lezárták. A randomizálás előtt csoportosították a résztvevőket nemük, az anti-adenovirus-5 (Ad-5) ellenanyag titere és a vizsgálat helye szerint. A vakcina egyik alcsoportban sem csökkentette sem a HIV-1-fertőződés arányát, sem a korai HIV-1-vírusterhelést. Az anti-Ad-5-pozitív férfiak és a nem körülmetélt férfiak alcsoportjában a vakcina szignifikánsan növelte a fertőződés kockázatát a placebóhoz képest. A hatástalanság, illetve a kockázatot fokozó hatás okainak kutatása folyamatban van. A vizsgálatot a Merck és a National Institutes of Health támogatta.

A tesofensin hatása elhízott betegek testsúlyára, testösszetételére és életminőségére: véletlen besorolásos, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat
2008;317:1906–1913
A II. fázisú vizsgálatban A. Astrup és munkatársai öt dániai intézmény 203 elhízott fekvőbetegét (30

Journal of American Medical Association (JAMA)

Esélyegyenlőtlenség a májtranszplantációban a MELD-pontozás bevezetése előtt és után
2008;300(20):2371–2378
Az átültetésre alkalmas májak elosztása az Egyesült Államokban 2002 februárja óta a MELD (Model for End-Stage Liver Disease) pontozáson alapul. C. A. Moylan és munkatársai retrospektív kohorszvizsgálatukban az 1996 és 2000 közti májtranszplantációs várólista 21 895, valamint a 2002 és 2006 közti májtranszplantációs várólista 23 793 betegének adatait tekintették át a fekete és a fehér bőrűek, illetve a férfiak és a nők esélyegyenlősége szempontjából. Megállapították, hogy a fekete bőrű májbetegek hátrányos megkülönböztetése a MELD pontozás bevezetésével megszűnt, a nők hátrányos megkülönböztetése azonban a továbbra is kimutatható.

Koszorúér-betegek depressziós tünetei, egészséggel kapcsolatos magatartása és kardiovaszkuláris kockázata
2008;300(20):2379–2388
A depressziós tünetek ismert módon rontják a coronaria-betegség prognózisát. M. A. Whooley és munkatársai e hatás mechanizmusát kutatták 1017, stabil koszorúér-betegségben szenvedő járóbeteg átlagosan 4,8 éves követésével. A 4876 személyév alatt 341 kardiovaszkuláris esemény történt. A kardiovaszkuláris események életkorral korrigált éves rátája 10,0% volt a depressziós tüneteket mutató betegek (n=199) és 6,7% az ilyen tüneteket nem mutató betegek (n=818) között. A kísérő betegségek és a coronaria-betegség súlyossága szerinti korrekció után a depressziós tünetek 31%-kal növelték a kardiovaszkuláris események kockázatát. A potenciális biológiai mediátorok korrekcióba vétele 24%-osra mérsékelte a depressziós tünetek okozta kockázatnövekedést, a potenciális viselkedési mediátoroknak, köztük a fizikai aktivitás hiányának korrekcióba vétele után pedig nem volt többé szignifikáns kapcsolat a depressziós tünetek és a kardiovaszkuláris események kockázata között. A vizsgált betegcsoportban tehát elsősorban a viselkedési tényezők, azok közül is leginkább a fizikai aktivitás hiánya magyarázta a depressziós tünetek kardiovaszkuláris eseményekre hajlamosító hatását.

Kölcsönhatás a rossz anyagcsere-vezetés és a 9p21 lokusz genotípusa között és coronaria-kockázat 2-es típusú diabéteszben
2008;300(20):2389–2397
A 9p21 lokusz egyik elterjedt alléljának jelenléte az általános népességben összefügg a coronaria-betegség fokozott kockázatával. A Doria és munkatársai azt vizsgálták, hogy a cukorbetegekre is érvényes-e ez az összefüggés, és milyen kölcsönhatásban áll a rossz anyagcsere-vezetésal. Eset-kontroll vizsgálatukba 734 T2DM-beteget vontak be, közülük 322 főnek volt coronaria-betegsége. Egy ettől független kohorszvizsgálatban 475 T2DM-beteget monitoroztak 1993–96-tól 2004-ig. Meghatározták mindkét vizsgálat résztvevőinek 9p21 lokuszán az rs2383206 egynukleotid-polimorfizmus genotípusát, a hosszú távú anyagcsere-vezetést a beválasztás előtti HbA1c-mérések átlagával jellemezték. A kockázatnövelő allélra homozigóta egyének nagyobb számban képviseltették magukat a coronaria-betegek között, mint a kontrollcsoportban. E genotípus kockázatnövelő hatását (esélyhányados: 1,99) a rossz anyagcsere-vezetés szignifikánsan fokozta (esélyhányados: 4,27). Hasonló kölcsönhatást találtak a 9p21 allélok jelenléte és a rossz anyagcsere-vezetés között a kohorszvizsgálatban is: a kumulatív tízéves halálozás az egyes csoportokban 43,6%-nak (kockázatnövelő allélok és rossz anyagcsere-vezetés), 23,1%-nak (csak kockázatnövelő allélok), 30,0%-nak (csak rossz anyagcsere-vezetés), illetve 31,6%-nak (nincsenek kockázatnövelő tényezők) adódott.

New England Journal of Medecine – NEJM

Sztromális génexpressziós „pecsétek” diffúz nagy B-sejtes lymphomákban
2008;359:2313–2323
A rituximab (R) hozzáadása a ciklofoszfamid–doxorubicin–vincristin–prednizon (CHOP) terápiához szignifikánsan javította a túlélést diffúz nagy B-sejtes limfómában. G. Lenz és munkatársai azt kutatták, hogy bizonyos jellegzetes génexpressziós profilok („pecsétek”) összefüggenek-e a kezelés utáni túléléssel. A kezelés előtt 181 (CHOP), illetve 233 beteg (R-CHOP) beteg biopsziás mintáiból határozták meg a génexpressziós profilokat. A három génexpressziós pecsétre („germinatív centrum-1”, „sztróma-1”, „sztróma-2”) alapozott többváltozós modell mindkét kezelési csoportban alkalmasnak bizonyult a túlélés előrejelzésére. A prognózis szempontjából kedvező sztróma-1 az extracelluláris mátrix lerakódást és a hisztiocitás beszűrődést, a prognosztikailag kedvezőtlen sztróma-2 a tumor véredényeinek sűrűségét tükrözte. Eszerint diffúz nagy B-sejtes limfómában a kezelés utáni túlélést a tumor mikrokörnyezetének immunsejtjei, fibrózisa és angiogenezise befolyásolhatják.

A koszorúerek 64 soros multidetektor CT-angiográfiájának diagnosztikai értéke
2008;359:2324–2336
J. M. Miller és munkatársai kilenc központ gyanított coronaria-betegségben szenvedő betegein végeztek kalciummérést, majd 600-nál nem nagyobb kalciumpontszám esetén (n=291) multidetektor CT-angiográfiát és hagyományos coronaria-angiográfiát. A vizsgálati alanyok 56%-ának volt coronaria-betegsége. A hagyományos angiográfia alapján a kvantitatív CT-angiográfia diagnosztikai pontossága a legalább 50 százalékos mértékű szűkületek kizárásában 0,93-nak, a vizsgálat érzékenysége 85%-nak, specificitása 90%-nak, pozitív és negatív prediktív értéke 91, illetve 83%-nak adódott. A CT-angiográfia egyenértékű volt a hagyományos angiográfiával a később revaszkularizáción áteső betegek azonosításában. Szoros korreláció mutatkozott a koszorúér-betegség CT-vel és hagyományos angiográfiával megítélt súlyossága között. A CT-angiográfia után két betegnél fordult elő jelentős, kontrasztanyag okozta reakció. Az eredmények alapján a CT-angiográfia nagy pontossággal jelzi a coronaria-szűkületek jelenlétét és súlyosságát, valamint a későbbi revaszkularizációt szimptómás betegek körében, de negatív és pozitív prediktív értéke alapján jelenleg nem pótolja a hagyományos angiográfiát.

Funkcionális genetikai kapcsolat különböző nyelvi fejlődési rendellenességek között
2008;359:2337–2345
A FOXP2 transzkripciós faktor ritka mutációi monogénes beszédfejlődési és nyelvi zavart okoznak. S. C. Vernes és munkatársai kromatin-immunprecipitációval vizsgálták a genomnak a FOXP2 által megkötött részeit, és találtak egy, a nyelvi zavarokkal szoros összefüggést mutató gént. E gén különféle egynukleotid-polimorfizmusait megkísérelték összefüggésbe hozni 184 részletesen jellemzett család különféle örökletes nyelvi zavaraival. Megállapították, hogy a FOXP2 kötődik a CNTNAP2 génhez, és drámaian csökkenti annak expresszióját. Ez a gén a fejlődő emberi agykéregben termelődő neurexint kódolja. Típusos specifikus nyelvi zavarban szenvedő gyermekek CNTNAP2-polimorfizmusai szignifikáns kvantitatív összefüggést mutattak az értelmetlen szavak ismételgetésével, ami e rendellenesség örökletes viselkedési markere. Figyelemreméltó, hogy az érintett régió egybeesik az autista gyermekek nyelvi fejlődésének késéséért felelőssé tehető genetikai régióval.

Medical Online