A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal – BMJ

Korai fejsérülés és figyelemhiány/hiperaktivitás rendellenesség: retrospektív kohorszvizsgálat
2008;337:a1984
H. T. Keenan és munkatársai egy brit longitudinális adatbázis (Health Improvement Network) 1988 és 2003 közti adatait tekintették át, összefüggést keresve a kétéves kor előtt bekövetkezett, orvosi ellátást igénylő fejsérülések, illetve egyéb sérülések és a 10 éves korig jelentkező figyelemhiány/hiperaktivitás rendellenesség (ADHD) között. A teljes kohorszot alkotó 62 088 gyermek közül 2782-an (4,5%) szenvedtek korai fejsérülést és 1116-an (1,8%) korai égési sérülést. A nem, a koraszülés és a társadalmi-gazdasági helyzet szerinti korrekció után a fejsérülést és az égési sérülést szenvedett gyermekek csoportjában hasonló volt az ADHD 10 éves kor előtti diagnózisának valószínűsége (relatív kockázat: 1,9, illetve 1,7, a kockázatnövekedés a sérülést nem szenvedett gyermekekhez viszonyítva szignifikáns). Ez arra utal, hogy a 2 éves kor előtti orvosi ellátást igénylő fejsérülések nem játszanak oki szerepet az ADHD kialakulásában, de a 2 éves kor előtt elszenvedett bármilyen sérülés az ADHD 10 éves kor előtti megjelenésének markereként értékelhető.

A mikrotápanyagok terhesség alatti pótlásának hatása a születési súlyra, a terhesség időtartamára és a perinatális halálozásra: véletlen besorolásos, kettős vak vizsgálat Kína északnyugati részén
2008;331:a2001
L. Zeng és munkatársai Északnyugat-Kína falvaiban 5828 terhes nőt vontak be a vizsgálatba; a terhességekből élve 4697 csecsemő született. A kismamák egyik csoportja csak folsavat, a másik csoport folsavat és vasat kapott, a harmadik csoport pedig 15-féle vitamint és ásványi anyagot az ajánlott napi bevitelnek megfelelő mennyiségben. Az újszülöttek testsúlyát, testhosszát és fejkörfogatát a szülést követő 72 órán belül, a neonatális túlélést a hatodik héten értékelték. A vas és a folsav pótlása (a vas nélküli folsavpótláshoz képest) szignifikánsan, 0,23 héttel meghosszabbította a terhességek átlagos tartamát, felére csökkentette a 34. terhességi hét előtti koraszülések gyakoriságát és 54%-kal csökkentette a korai neonatális halálozást. A mikrotápanyagok széles körére kiterjedő tápanyagpótlás mérsékelten növelte ugyan az átlagos születési súlyt, de a korai neonatális halálozást érdemben nem befolyásolta. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a terhes nőknek a fejlődő országokban megfelelő dózisú vaspótlásban kell részesülniük a csecsemőhalandóság csökkentése érdekében.

The Lancet

Gefitinib versus docetaxel a nem kissejtes tüdőrák kezelésében: véletlen besorolásos, III. fázisú klinikai vizsgálat (INTEREST)
2008;372:1809–1818
A vizsgálatba 2004 és 2006 között 24 ország 149 intézményében összesen 1466, előrehaladott nem kissejtes tüdőrákban szenvedő, korábban platinaalapú kemoterápiában részesült beteget vontak be. A betegek egyik csoportját gefitinibbel (napi 250 mg szájon át), a másikat docetaxellel (75 mg/m2 1 óra alatt intravénás infúzióban, 3 hetenként) kezelték. A „per protokoll” elemzés 1433 beteg adatai alapján bizonyította, hogy a gefitinib az összesített túlélés szempontjából nem kevésbé hatásos, mint a docetaxel (593, illetve 576 esemény), a túlélés mediánja a két csoportban 7,6, illetve 8,0 hónap volt. Ugyanakkor (kisebb betegcsoportban, „intention-to-treat” elemzéssel) nem sikerült bizonyítani azt, hogy az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) génjét nagyobb példányszámban hordozó betegek esetében a gefitinib hatása felülmúlná a docetaxelét: a 85, illetve 89 beteg túlélése (medián) 8,4 hónapnak, illetve 7,5 hónapnak adódott. A gefitinibbel kezelt csoportban a kiütés vagy acne és a hasmenés, a docetaxel-csoportban a neutropenia, a gyengeség és a hajhullás volt a leggyakoribb mellékhatás. A vizsgálatot az AstraZeneca támogatta.

Kapcsolat a SERPING1 gén és az időskori macula-degeneráció között: kétfázisú eset-kontroll vizsgálat
2008;372:1828–1834
S. Ennis és munkatársai 32 gén 93 egynukleotid-polimorfizmusának (SNP) az időskori macula-degenerációval (ARMD) való kapcsolatát vizsgálták egy 479 ARMD-s betegből és ugyanannyi kontrollszemélyből álló brit populációban. Megfigyeléseiket egy 248 betegből és 252 kontrollszemélyből álló USA-beli kohorsz vizsgálatával is megerősítették. A SERPING1 gén hatos intronjában található rs2511989 SNP igen szignifikáns összefüggést mutatott az ARMD előfordulásával. A többi 31 vizsgált génben nem találtak az ARMD megjelenésével összefüggő SNP-t. Az rs2511989 lokuszra heterozigóták (G/A), illetve mutáns homozigóták (A/A) csoportjában az ARMD megjelenésének a vad típusú homozigótákra (G/G) vonatkoztatott esélyhányadosa 0,63-nak, illetve 0,44-nek adódott. Egy ezt követő, nagyobb „felbontású” genotípus-vizsgálatban a SERPING1 génnek ugyanebben a régiójában további öt olyan SNP-t találtak, amely kapcsolatban áll az ARMD megjelenésével. Minthogy a SERPING1 gén a komplementrendszer C1 komponensének inhibitorát kódolja, ezek az eredmények összefüggést sejtetnek a komplementrendszer aktiválódásának klasszikus útvonala és az ARMD megjelenése között.

Journal of American Medical Association (JAMA)

Ginkgo biloba a demencia megelőzésére: véletlen besorolásos, kettős vak klinikai vizsgálat
2008;300(19):2253–2262
Az USA öt központjában 2000 és 2008 között azt kísérték figyelemmel betegenként átlagosan 6,1 éven át, hogy megjelenik-e a demencia, illetve az Alzheimer-kór a vizsgálatba beválasztott 2587 kognitív károsodás nélküli, illetve 482, enyhe kognitív károsodásban (mild cognitive impairment, MCI) szenvedő betegen. A betegek egyik fele naponta kétszer 120 mg Ginkgo biloba kivonatot, másik fele placebót kapott. Összesen 523 vizsgálati alany betegedett meg demenciában, 92%-uknál lehetséges, illetve valószínűsíthető Alzheimer-kórt vagy agyi vaszkuláris betegséggel társuló Alzheimer-kórt állapítottak meg. A demencia fellépésének gyakorisága száz személyévenként a Ginkgo biloba kivonattal kezelt csoportban 3,3-nek, a placebocsoportban 2,9-nek adódott. A növényi kivonat az enyhe kognitív károsodás demenciává mélyülését sem befolyásolta. A vizsgálat tehát nem tudta megerősíteni azt a széles körben elterjedt, de mindmáig nem bizonyított nézetet, miszerint a Ginkgo biloba készítmények javítanák a memóriát és a kognitív képességeket.

A humán granulocytás anaplazmózis nozokomiális átvitele Kínában
2008;300(19):2263–2270
A humán granulocytás anaplazmózis (HGA) az utóbbi időben terjedésnek indult, kullancsok által terjesztett betegség Kínában. Egy Anhuj tartománybeli kórházban 2006. november 9-e és 17-e között kilencen betegedtek meg lázzal, leukopeniával, thrombocytopeniával és az aminotranszferáz enzimek emelkedett szérumszintjével járó, az Anaplasma phagocytophilum DNS-ének polimeráz-láncreakciós kimutatása és a szerokonverzió alapján HGA-nak diagnosztizált betegségben. Kullancs egyik beteget sem csípte meg, de mindannyian érintkezésbe kerültek azzal a beteggel, aki korábban ugyanabban a kórházban feltételezhetően HGA-ban halt meg. Ennek a betegnek kiterjedt vérzései voltak, és endotracheális intubáción esett át. A fertőződési arány 32,1% volt az 50 cm-en belüli kontaktszemélyek, 45% a beteggel legalább 2 órán át érintkezők, 75% a beteg vérével érintkezők és 87,5% a légúti váladékaival érintkező kontaktszemélyek között.

Rejtettheréjűséggel kapcsolatos genetikai különbségek
2008;300(19):2271–2276
Az eset-kontroll vizsgálatot két olaszországi gyermeksebészeti központban végezték A. Ferlin és munkatársai. Hatszáz, 2003 és 2005 között rejtettheréjűséggel született fiúgyermeket 2-3 évig követtek, és szükség esetén elvégezték az orchidopexiát. A kontrollcsoportot 300, 1–4 éves, rejtettheréjűségben nem szenvedő fiúgyermek alkotta. A két csoportot a kariotípus-rendellenességek, valamint az inzulinszerű faktor-3 génjében (INSL3), e hormon receptorának génjében és az androgénreceptor génjében előforduló mutációk szempontjából hasonlították össze. A rejtettheréjű betegek között 17 esetben találtak genetikai rendellenességet, legtöbbször Klinefelter-szindrómát (8 eset), illetve az INSL3-receptor mutációját (5 eset). A tartós és a kétoldali rejtettheréjűség tekintetében szignifikáns volt az összefüggés a születési rendellenesség és a genetikai eltérések előfordulása között. A tartósan rejtettheréjű kisfiúk között csaknem 17-szer akkora volt a genetikai rendellenességek valószínűsége, mint a kontrollcsoportban. A kis súllyal született és a koraszülött fiúknál nem találtak genetikai eltéréseket, az ő rejtettheréjűségük gyakran spontán megszűnt. Az eredmények összhangban vannak azzal az ismert ténnyel, hogy az INSL-3 (a tesztoszteronnal együtt) fontos szerepet játszik a herék vándorlásában.

New England Journal of Medecine – NEJM

Vaszkuláris események megelőzése rosuvastatinnal a C-reaktív protein emelkedett szintje esetén
2008;359:2195–2207
P. M. Ridker és munkatársai 17 802, egészségesnek látszó férfit és nőt, akiknek az LDL-koleszterin-szintje 3,4 mmol/l alatt, nagy érzékenységű próbával meghatározott C-reaktív protein szintje (hsCRP) pedig 2,0 mg/l fölött volt, vagy napi 20 mg rosuvastatinnal, vagy placebóval kezeltek. Elsődlegesen a szívinfarktus, a stroke, az artériás revaszkularizáció, az instabil angina miatti kórházi felvétel és a kardiovaszkuláris halálozás együttes esetszámát értékelték. A vizsgálatot 1,9 éves követés (medián) után lezárták. A rosuvastatin-kezelés átlagosan 50%-kal csökkentette az LDL-koleszterin-szintet és 37%-kal a hsCRP-t. Az elsődleges végpont gyakorisága 0,77, illetve 1,36 eset/100 személyév volt az aktívan kezelt, illetve a placebocsoportban. A szívinfarktus és a stroke esetszáma a kezelt (illetve a kontroll-) csoportban 100 személyévenként: 0,17 (0,37) és 0,18 (0,34). A rosuvastatin nem növelte szignifikánsan a myopathia és a daganatos betegségek előfordulási gyakoriságát, de a kezelőorvosok több újonnan kialakult diabetest jeleztek az aktívan kezelt csoportban.

Genotípusos és hagyományos kockázati tényezők a 2-es típusú diabetes előrejelzésében
2008;359:2208–2222
J. B. Meigs és munkatársai a Framingham Offspring Study 2377 résztvevőjén tanulmányozták 18 lokusz egynukleotid-polimorfizmusainak (SNP) a diabetes megjelenésével való összefüggését. A 28 éves követés alatt 255 új diabetesre derült fény. A diabetes-kockázatot befolyásoló allélok számát tükröző „genotípuspontszám” 17,7-nek, illetve 17,1-nek adódott a diabetesben megbetegedettek, illetve a többi vizsgálati alany esetében. A C-statisztika szignifikánsan kisebb értéket adott a genotípuspontszám figyelembevétele nélkül (0,534), mint annak figyelembevételével (0,581). Az életkor, a nem, a családi kórelőzmény, a testtömegindex, az éhomi vércukorszint, a szisztolés vérnyomás, a HDL-koleszterin-szint és a trigliceridszint korrekcióba vétele után azonban a C-statisztika eredménye már alig függött a genotípuspontszám figyelembevételétől. A 18 allél alapján számított genotípuspontszám tehát csak csekély mértékben javította a diabetes hagyományos kockázati tényezőkre alapozott előrejelzésének pontosságát.

Klinikai kockázati tényezők, DNS-variánsok és a 2-es típusú diabetes megjelenése
2008;359:2220–2232
V. Lyssenko és munkatársai 16 061 svéd és 2770 finn vizsgálati alany 16 génjének egynukleotid-polimorfizmusait (SNP) vizsgálta a diabetes kialakulásával összefüggésben. A követési idő (medián: 23,5 év) alatt 2201 fő lett cukorbeteg. A klinikai kockázatnövelő tényezőkön (pozitív családi kórelőzmény, nagyobb testtömegindex, májenzimek emelkedett szérumszintje, dohányzás, csökkent inzulinszekréció és -hatás) kívül 11 gén variánsai befolyásolták értékelhetően a betegség megjelenésének kockázatát, a károsodott béta-sejt-működéssel nyolc gén állt kapcsolatban. A genetikai tényezőknek a klinikai kockázati tényezők melletti figyelembevétele csak kismértékben javította a későbbi diabetes előrejelzésének pontosságát. A követési idő hosszabbodásával a klinikai tényezők prediktív értéke csökkent, a genetikai tényezők prediktív értéke nőtt.

Korai antiretrovirális terápia és a HIV-fertőzött csecsemők halálozása (CHER vizsgálat)
2008;359:2233–2244
A. Violari és munkatársai 6–12 hetes HIV-fertőzött csecsemőket véletlenszerűen három kezelési csoportba osztottak. Az antiretrovirális kezelést (lopinavir–ritonavir, zidovudin és lamivudin) az egyik csoportban (n=125) addig halasztották, ameddig a CD4+ limfociták aránya 20% alá (1 éves kor alatt 25% alá) nem csökkent, vagy nem teljesültek a kezelés klinikai kritériumai. A másik két csoportban (n=252) azonnal megkezdték az egy-, illetve kétévesre tervezett antiretrovirális terápiát. (A kimenetelnek a kezelési időtől való függését a jelen közlemény még nem elemzi.) A halasztott kezelésben részesülő csoportban a követés 40 hete (medián) alatt a csecsemők 66%-ánál indítottak antiretrovirális kezelést. Halasztott kezelés mellett 20 csecsemő (16%), korai kezelés mellett 10 csecsemő (4%) halt meg; halasztott kezelés mellett 32 csecsemő (26%), korai kezelés mellett 16 csecsemő (6%) betegsége vált a CDC (Centers for Disease Control and Prevention) szerinti C vagy súlyos B fokozatúvá. A zidovudin mellékhatásai (neutropenia, vérszegénység) miatt négy, korai kezelésben részesülő beteget zidovudinról stavudinra állítottak át. A vizsgálatot felügyelő bizottság a fenti részeredmények alapján elrendelte az addig nem kezelt betegek antiretrovirális kezelésének megkezdését, mivel korai antiretrovirális kezeléssel a HIV-fertőzött csecsemők korai halálozása 76%-kal, betegségük progressziója 75%-kal volt csökkenthető.

Medical Online