A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal – BMJ

Hátfájás gyógyítása Alexander technikával, hagyományos gyógytornával és masszázzsal
BMJ 2008;337(33)337:a884
Az Alexander-féle gyakorlatok terápiás hatását vizsgálták Nagy-Britannia 64 családorvosi praxisában. Közel 600 hátfájással küszködő betegből három csoportot képeztek. Az első csoport az ilyenkor szokásos terápiában részesült, a második masszázskezelést kapott, a harmadiknak megtanították az Alexander-technika szerint gyógytornát. Az Alexander-módszer tartósan hatásos eredményt hozott, főleg ha tapasztalt oktatóval tanulták a gyakorlatokat. A tornát a későbbiekben már egyedül is tudták a páciensek végezni.

A felnőttkori kövérség összefüggése a gyermekkori mozgásszervi fejlődéssel
BMJ: 2008;337(33):a699.
A vizsgálók összefüggést kerestek a mozgásszervi fejlődés és a koordináció által jellemzett gyermekkori neurológiai funkció és a felnőttkori elhízás között. Az eredmények arra utalnak, hogy bizonyos neurológiai (elsősorban finom mozgások koordinációjára irányuló) funkciók gyengesége összefügg a felnőttkori elhízással.

Mola terhesség
BMJ 2008;337(33):a1193
A throphoblast-betegségek régebben gyakran fatális kimenetelű terhességi betegségek voltak. Az elmúlt 50 év eredménye, hogy e viszonylag ritkán előforduló betegségből az asszonyok legtöbbje meggyógyítható.
• Az ellátás a diagnózis felmerülésekor centrumban javasolt
• A mola terhesség 10 százalékban malignus
• A rosszindulatú forma az esetek legnagyobb részében csak methotrexattal is gyógyítható.
A cikk részletes összefoglalást ad a patológia modern értelmezéséről, a diagnosztikáról és a terápiás protokollokról.

Journal of American Medical Association (JAMA)

Homocisztein-csökkentő B-vitaminok a szekunder kardiovaszkuláris prevencióban
JAMA 2008;300(7):795–804
A vizsgálat azon a megfigyelésen alapul, mely szerint a teljes keringő homocisztein-koncentráció emelkedésével összefüggésbe hozható a kardiovaszkuláris események rizikójának emelkedése. A plazma homocisztein-koncentrációjának csökkentésére, orális folsav, B12- és B6-vitamin kezelést alkalmaztak kimutatott koronária-meszesedésben, illetve aorta stenosisban szenvedő betegeknél. Sem a B12-vitamin- és folsav-kezelés, sem a B6-vitamin nem bizonyult alkalmasnak szekunder prevenció céljára: nem csökkentették sem a mortalitást, sem a későbbi kardiovaszkuláris események számát.

New England Journal of Medecine – NEJM

SLCO1B1-variánsok és a sztatinok által kiváltott izomkárosodás
NEJM 2008;359(8):789–799
A keringő LDL-koleszterin-szint csökkentése, hatásosan szorítja vissza a kardiovaszkuláris események rizikóját. Úgy tartják, hogy az eredményesség szempontjából kívánatos az LDL-koleszterin-szintet minél alacsonyabb értéken tartani. A sztatin-kezelés hatékony LDL-koleszterin-szint csökkentésre képes. Ritkán jelentkező, de nem elhanyagolható mellékhatása a myopathia, mely nagyobb valószínűséggel fordul elő magasabb dózisok és bizonyos gyógyszer kombinációk esetén. A vizsgálat ezen mellékhatás genetikai hátterének feltárására irányult. Az SLCO1B1 génben azonosítottak olyan gyakori variánsokat, melyek szoros összefüggést mutatnak a statinok által kiváltott myopathiával. A variánsok genotipizálása segíthet abban, hogy a sztatin-terápia előnyeit biztonságosabban és nagyobb hatékonysággal lehessen kihasználni.

Preeclampsia és a végstádiumú veseelégtelenség rizikója
NEJM 2008;359(8):800–809
Jelenleg nem tisztázott kérdés, hogy a preeclampsia előre jelzi-e a későbbi végstádiumú veseelégtelenség kialakulásának rizikóját. Norvég születési adatok és veseregiszter áttekintése és összevetése alapján azt találták, hogy a preeclampsia jelzi a későbbiekben kialakuló veseelégtelenség rizikóját annak ellenére, hogy a veseelégtelenség kialakulásának abszolút rizikója preeclampsián átesett hölgyek esetében is alacsony.

A juvenilis reumatoid artritis kezelése: Adalimumab methotrexattal vagy a nélkül?
NEJM 2008;359(8):810–820
A tumornekrózis-faktor (TNF) szerepet játszik a fiatalkori reumatoid artritis (RA) patogenezisében. Gátlószerének, a humán monoklonális anti-TNF-antitest adalimumabnak a hatásosságát próbálták ki több ízületet érintető, aktív RA-ban szenvedő gyermekeknél. 16 hetes kezelést követően, az adalimumab methotrexat mellett és magában adva egyaránt szignifikánsan csökkentette a betegség fellángolását. Hosszabb távon a kombinációs kezelés bizonyult leginkább eredményesnek. A vizsgálat alapján az adalimumab hatékony terápiás alternatíva az aktív juvenilis reumatoid artritisben.

The Lancet

Humán arc-allotranszplantáció
Lancet 2008;372(33):631–638
A szövetkomplexumok allotraszplantációjában bekövetkezett fejlődés, gyógyulást jelenthet súlyos arc deformitások esetén is. A közlemény egy 2006-ban végzett, részleges arcátültetés kétéves követéséről számol be. Szisztémás előkészítést követően, a jobb artéria mandibularis, véna facialis és nervus facialis anastomosisát végezték, helyreállították a teljes orrot és felső ajkat, pótolták a sinus maxillaris elülső falát, a járomcsontot és az orbita alsó falának egy részét, valamint a parotist. Négyes kombinációjú immunszuppresszív kezelés mellett, az átültetett szövetkomplexum megtartotta életképességét. Bizonyos komplikációk ellenére, az eredmény bíztató. Ehhez hasonló beavatkozások súlyos arc deformitások korrekcióját is lehetővé tehetik.

Atazanavir/ritonavir és lopinavir/ritonavir kombináció összehasonlítása antiretrovirális kezelésben nem részesült, HIV-1 fertőzött betegeknél
Lancet 2008;372(33):646–655
A korábban már kezelt HIV-1-fertőzött betegeknél, az atazanavir/ritonavir kombináció, a lopinavir/ritonavir kombinációhoz hasonlóan hatékony, kevesebb mellékhatás mellett. A jelen vizsgálatban a két kombinációt korábban nem kezelt betegek esetében hasonlították össze. A napi egyszer adott atazanavir/ritonavir kombinációval, ebben a betegcsoportban is hasonló antivirális hatás volt biztosítható, mint a napi kétszer alkalmazott lopinavir/ritonavir kombináció adásával. Gastrointestinalis toxicitás alacsonyabb számban jelentkezett, ugyanakkor nagyobb arányban alakult ki hyperbilirubinaemia.

Sclerosis tuberosa
Lancet 2008; 372(33):657–668
A sclerosis tuberosa egy multiszisztémás, genetikai eredetű betegség, amelyre számos lokalizációban megjelenő hamartómák jellemzők. Az érintett szervek közé tartozhat az agy, a szív, a bőr, a szem, a vesék, a tüdők és a máj is. A kórkép a hamartint, illetve tuberint kódoló TSC1, valamint TSC2 gén károsodására vezethető vissza. A hamartin–tuberin komplexnek sejt növekedést és osztódást szabályozó szerepe van. A génkárosodások számában és lokalizációjában fellépő különbségek rendkívül változatos klinikai megjelenési formához vezetnek. Tüneteket általában csak a gyermek 3 éves kora után okoz, ezért a korai diagnosztizálás nem megoldott. Ugyanakkor fontos, hogy a számos szervrendszert érintő súlyos manifesztáció minél előbb felismerésre kerüljön. A jellemző molekuláris eltérésekre vonatkozó, bővülő ismeretanyag, várhatóan a kezelési lehetőségek és a diagnosztika fejlődését is maga után vonja.

Medical Online