A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal – BMJ

Rendszeres otthoni önálló vércukorszintmérés hatása az újonnan diagnosztizált 2-es típusú diabetes beállítására (ESMON vizsgálat)
BMJ 2008;336(20):1174–1177
Újonnan felfedezett 2-es típusú diabeteszes betegeknél vizsgálták, hogy van- e pozitív hatása a vércukorszint beállítására az otthoni vércukormérésnek, illetve van-e kedvező pszichés hatása. Betanítás után az egyik csoport háromhavonta jelentkezett kontrollra, míg a másik csoport önmaga mérte vércukorszintjét. Az otthoni mérés lehetősége nem javította a beállítást, viszont több betegnél mutatkoztak a kedvezőtlen hangulati utaló jelek.

Költséghatékony-e az inzulinkezelésre nem szoruló betegek otthoni vércukorszintmérése (A DiGEM vizsgálat gazdasági elemzése)
BMJ 2008;336(20):1177–1180
A rendszeres otthoni vércukorszintmérés ebben a beteg csoportban nem hozta meg a várt klinikai és pszichológiai eredményt, sőt inkább rontotta az életminőséget. Ezek alapján nem bizonyult költséghatékonynak.

Módszerek a 2-es típusú diabétesz szűrésére és megelőzésére – költséghatékonyság-analízis
BMJ 2008;336(20):1180–1185
A munkacsoport háromféle stratégiát vizsgált: a) a 2-es típusú cukorbetegség szűrése, hogy az megelőzhető, illetve kezelhető legyen; b) a csökkent glükóztolerancia szűrése, hogy életmód-változatással késleltessék a betegség kialakulását; c) a csökkent glükóztolerancia szűrése, hogy életmód-változtatással és gyógyszerrel is késleltessék a betegség kialakulását. Kontrollként a szűrés elmaradása szolgált. A glükózintolerancia vizsgálattal kiegészített szűrés költséghatékonynak tűnt, főleg a már a rizikócsoportba tartozó, 45 év feletti korosztályban. Az még nem egyértelműen tisztázott, hogy amennyiben glükózintolerencia fennáll, melyik terápia lenne a legcélravezetőbb.

Felnőttek nefrózis szindrómája
BMJ 2008;336(20):1185–1189
A nefrózis szindróma a legjobban ismert felnőtt- és gyermekkori vesebetegségek egyike. A tünetegyüttest 1821-ben írták le először. Meglehetősen ritka az egyéb okra visszavezethető mikroalbuminuriához képest. Tünetei: nagyfokú proteinuria (nagyobb, mint 3–3,5g/24 óra); hyplabuminaemia (a szérumalbuminszint nem éri el a 25g/l-t); perifériás ödéma, nagyfokú hiperlipidémia; hiperkoleszterinémia (az összkoleszterinszint gyakran magasabb, mint 10 mmol/l). A cikk alapos áttekintést nyújt a betegség minden aspektusáról: a patofiziológiától a kezelésen keresztül a várható kimenetelig.

The Lancet

Az intenzív inzulinkezelés hatása a béta-sejt-funkcióra és a vércukorkontrollra újonnan diagnosztizált 2-es típusú diabéteszben
Lancet 2008; 371(20):1753–1760
A korán bevezetett intenzív inzulinkezelés tartós hatásait vizsgálták 2-es típusú diabéteszben. A betegeket közvetlenül a diagnózis felállítását követően három csoportba osztották. A kezelést vagy folyamatos subcutan inzulinpumpával, vagy többszöri inzulininjekcióval végezték, vagy pedig orális antidiabetikumot adtak. Mindhárom csoport tagjai legalább a két héten keresztül fennálló normoglikémiás állapot eléréséig kapták a besorolás szerinti kezelést. Az inzulinnal szignifikánsan hamarabb sikerült elérni a normoglikémiát, jobb maradt a béta-sejtek működése és hosszabb ideig volt diétával kezelhető a betegség, mint az orális antidiabetikumokkal kezelt csoportban.

Succinobucol (AGI-1067) hatása akut coronaria szindrómát követően
Lancet 2008;371(20):1761–1768
Az antioxidáns hatású succinobucolt (AGI-1067) kardiovaszkuláris kimenetelre gyakorolt hatását vizsgálták akut coronaria szindrómát követően, placebóval szemben. A primer végpontra nem volt hatással a succinobucol. Egyéb klinikai végpontok tekintetében – mind a kedvező hatásokat, mind a mellékhatásokat illetően – ellentmondásosak az eredmények, ezért további vizsgálatokat tartanak szükségesnek bármilyen klinikai alkalmazást megelőzően.

Dél-ázsiai bevándorlók diabétesz-gondozása az Egyesült Királyságban
Lancet 2008;371(20):1769–1776
Fontos társadalmi cél a gyenge szociális helyzetű, perifériára szoruló közösségek színvonalas egészségügyi ellátásának biztosítása. A vizsgálatban 2-es típusú diabéteszben szenvedő dél-ázsiai bevándorlók kardiovaszkuláris kockázatának csökkentését tűzték ki célul. Az alapellátás keretei között, az intervenciós csoportba kerülők betegségüket illetően részletesebb oktatást és több segítséget kaptak szakképzett ápolóktól és önkéntesektől. Az így kezelt betegeknél kismértékű pozitív változások léptek fel a hagyományosan kezelt betegcsoporthoz képest. Az eredmények bíztatóak és további próbálkozásra ösztönöznek.

Az 1-es típusú diabetes incidenciájának alakulása a Finn gyermekpopulációban
Lancet 2008;371(20):1777–1782
Az 1-es típusú diabétesz gyakorisága világviszonylatban is Finnországban a legmagasabb. Ez a munkacsoport a 2000-ig visszamenően vizsgálta a 15 év alatti korosztályban az incidencia alakulását. Az előző évtizedhez képest gyorsabban nőtt a betegség előfordulása a gyermekek körében. Várható, hogy az elkövetkező 15 évben megduplázódik az 1-es típus gyakorisága és a megjelenés ideje is a fiatalabb életkorra tevődik át.

Az életmódváltás hosszú távú hatása a diabétesz megelőzésére Kínában
Lancet 2008; 371(20):1783–1789
Csökkent glükóztoleranciájú betegeknél a tudatos életmódváltás lassítja a 2-es típusú diabétesz kialakulását. A vizsgálat arra irányult, hogy a felmérje a kedvező hatás tartósságát, illetve a kardiovaszkuláris rizikóra gyakorolt hosszú távú hatást. Húsz éves követés adatai alapján a hatéves életmódváltás mintegy további 14 éven keresztül képes csökkenteni a 2-es típusú diabétesz manifesztálódását. A kardiovaszkuláris rizikóra és a mortalitásra gyakorolt hatás tisztázása további vizsgálatokat igényel.

Journal of American Medical Association (JAMA)

Fiatal véradók rizikói
JAMA 2008;299(19):2279–2286
A véradók körülbelül 8 százaléka a tizenévesek közül kerül ki az Egyesült Államokban. Három fiatal korosztályban vizsgálták a fellépő szövődményeket. A legtöbb, főleg vérnyomáseséssel járó esemény a 16–17 évesek körében fordult elő (5,9/10 000). A 20 évnél idősebbek esetében tizedakkora sincs ez az arány (0,4/10 000). Ez a tapasztalat nagymértékben befolyásolta az ismételt véradást, ezért különösen fontos a véradás megszervezésénél, hogy a fiatalok ne távozzanak kellemetlen élményekkel a véradásról, valamint hogy szabad akaratból, külső nyomás nélkül döntsenek.

Az oxidált LDL és a metbolikus szindróma kapcsolata
JAMA 2008;299(19):2287–2293
Kísérletes adatok szólnak amellett, hogy az oxidált LDL mennyisége összefügg a metabolikus szindrómával. Ezt a hipotézist vizsgálták fiatal és középkorú felnőttekben. A hosszú időtartamú vizsgálat alapján megállapították, hogy míg az LDL-koncentráció alapján nem vetíthető előre biztosan a metabolikus szindróma, addig az oxidált LDL magas koncentrációja alapján igen. Az oxidált LDL szintje tehát ugyanúgy a metabolikus szindrómát jelző tünet, mint a hasi elhízás, a hiperglikémia és a hipertrigliceridemia.

New England Journal of Medecine – NEJM

Adjunk- e PCI-t megelőzően aggregációgátlót vagy thrombolyticumot ST-elevációval járó miokardiális infarktusban?
NEJM; 2008,358(21):2205–2217
A munkacsoport azt vizsgálta, hogy javít-e ST-elevációval járó miokardiális infarktusban a PCI eredményén az előzetesen adott retapláz abciximabbal kombinálva vagy a nélkül. A kontrollcsoportban a jelenleg elfogadott kezelési sémát alkalmazták. Vizsgálati végpontként a mortalitás, a kamrafibrilláció, a kardiogén sokk és a pangásos szívelégtelenség szerepelt. 2400 beteg vizsgálata alapján nem találták a módszert szignifikánsan előnyösebbnek a hagyományos eljáráshoz képest.

Primer PCI kapcsán adott bivalirudin hatásai nagy kockázatú betegeknél
NEJM 2008;358(21):2218–2230
A direkt thrombin-gátló bivalirudint vizsgálták nagy kockázatú szívinfarktusos betegeknél PCI alatt. Az eredményt a szokásos heparin plusz glycoprotein IIb/IIIa-gátló sémával hasonlították össze. A bivalirudinnal kezeltek esetében számottevő melléhatások nélkül, szignifikánsan csökkent a nagy vérzések száma.

 
Medical Online