A többsejtűeknél gyakori a rák, a fertőző változata azonban ritka
A daganatok a többsejtű élőlényeknél előfordulnak, kevés olyan rákos megbetegedésről tudunk, amely az egyik egyedről terjed át a másikra, írja a Rakéta.
Néhány kivétel azonban létezik, például a tasmán ördögöknél, kutyáknál és egyes tengeri fajoknál, mint például a kagylóknál. A rákos sejtek átvitelének képessége ritka, de a megértése létfontosságú olyan fajok megóvásában, mint éppen a tasmán ördög, amelyet az arcot eltorzító daganatos betegség sújt.
Sophie Tissot, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) evolúciós ökológusa és csapata hidrák segítségével tanulmányozta ezt a jelenséget. A hidrákat több mint 15 éve vizsgálják, mivel laboratóriumi körülmények között is képesek spontán daganatokat kifejleszteni. Tissot és kollégái a Hydra oligactissal végeztek kísérleteket, hogy kiderítsék, hogyan alakulnak ki ezek a daganatok, és miként terjednek át egyik generációról a másikra.
A kutatók 50 hidrát gyűjtöttek össze a franciaországi Montaud-tóból, és replikálták azokat a körülményeket, amelyek korábban daganatnövekedéshez vezettek. Néhány hidrát nagy mennyiségű sós garnélarák lárvával etettek, hogy olyan környezetet teremtsenek, amely elősegíti a daganatok kialakulását. Az idő múlásával 19 hidránál fejlődtek ki daganatok, és utódaikat, azaz “rügyeiket” öt generáción keresztül figyelték meg.
Az eredmények szerint azok a hidrák, amelyek daganatos szülőkkel rendelkeztek, négyszer nagyobb valószínűséggel fejlesztettek ki magukban daganatokat, annak ellenére, hogy a vizsgált összes hidra genetikailag azonos volt. Mindez tehát bizonyítja, hogy a daganatok valóban átadhatók a szülőktől a klónozott utódoknak. A kutatók továbbá azt is megfigyelték, hogy a daganatok átvitelének gyakorisága idővel nőtt, és az ötödik generációra a hidrák szaporodási mintái is megváltoztak. A daganatos hidrák korábban kezdték meg a szaporodást, valószínűleg túlélési stratégiaként, hogy minél több daganatmentes utódot hozzanak létre, írja a Rakéta.
