A teljes értékű alternatíva

Folytatás a 10. oldalról

ramiprillel kezeltek tenziója 6,4/4,3 Hgmm-rel lett alacsonyabb, telmisartan- terápiára ez 7,4/5,0 Hgmmrel csökkent, a két szer kombinációjára a vérnyomás 9,8/6,3 Hgmm-rel lett kisebb. A telmisartannal és a ramipril–telmisartan kombinációval kezelt betegek vérnyomása a teljes megfigyelési időszak alatt kissé alacsonyabb maradt, mint a ramipril-terápia mellett.
  A követési idő alatt az elsődleges végpont a ramiprilt szedőknél 1412 esetben következett be, telmisartan-kezeléssel 1423 alkalommal és 1386 esetben a kombináció adása mellett. Ebben az esetben a telmisartanra vonatkozó relatív rizikó (RR) 1,01. A másodlagos végpontra vonatkozóan az RR 0,99-nek adódott. A bármely eredetű halálesetek száma a ramiprillel 1014, a telmisartannal 989 volt, ami azt jelentette, hogy az RR a telmisartannal 0,98. A mortalitás a kombinált kezelés mellett a ramiprilhez képest magasabb értéket mutatott (ramipril: 1014 eset, kombináció: 1065 eset), de a különbség nem mondható szignifikánsnak.
  A másodlagos végpontokat tekintve statisztikailag jelentős különbség csak a renális diszfunkcióban következett be a kezelési csoportok között. Ez a ramipril-csoportban 871 betegnél lépett fel, telmisartan-terápia mellett 906- nál, míg a kombinált kezelésben részesülő csoportban 1148-nál. A ramipril-csoport tagjaihoz képest a telmisartant szedő betegek között sokkal ritkábban (a betegek 4,2 és 1,1 százalékánál) fordult elő köhögés és angioödéma, de gyakoribb volt a hipotenzió.
  Az ONTARGET esetében a terápiahűség még jobbnak bizonyult, mint a hasonló besorolási kritériumok szerint végzett HOPE vizsgálatnál. A statisztikai módszerek egyértelműen bizonyították, hogy a vizsgált betegcsoportban a telmisartan teljes értékű alternatívája a ramiprilnek. A gyógyszer szedését sokkal kevesebb beteg hagyta abba a telmisartan-terápiára soroltak közül, mint ahányan azt a ramipril-csoportban tették.
  Az ONTARGET vizsgálatban érdekes eredménnyel zárult annak összemérése, hogy a ramipril és a telmisartan együttes adása hatásosabb- e a ramipril-monoterápiánál. A kombináció az ACE-gátlóhoz képest 2-3 Hgmm-rel kifejezett szisztolés nyomáscsökkenést hozott létre, ami a korábbi adatok szerint kb. 4-5 százalékos kockázatcsökkenést jelent. Ennek ellenére az ACE-ARB kettős RAS-gátlás semmiféle mérhető előnnyel nem járt, viszont fokozta a hipotenzió, a szinkópe, a renális diszfunkció és a hiperkalémia kockázatát.
  Miként válasszunk tehát a két jó gyógyszer közül? Az a szerencsés, ha a gyógyszer kiválasztása aszerint történik, hogy miként alakul a hatás-mellékhatás esélye az adott beteg egyéni tulajdonságai alapján. Az ilyen vizsgálatok mind közelebb vihetnek ahhoz, hogy a jövőben szinte személyre szabott kezeléssel érhessünk el optimális eredményt.