A társadalom adósa az egészségügynek
Az egészségügyben töréspontig feszült a helyzet. Ha tudunk javítani a HR-vonalon, akkor az egészségügy más ágazatok konfliktusait is enyhítheti. Ha nem, ez lesz a gyenge láncszem. Pontosan tudom, hogy a társadalom adósa az egészségügynek – mondja a Kórház című szaklapnak adott interjúban Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár.
– Elkezdődött a Semmelweis-terv végrehajtása. Kikre számít ebben?
– Amikor arról beszélek, hogy a menedzsmentrendszert is fejlesztjük, akkor céltudatosan arra gondolok, hogy a rendszerben vannak tapasztalt, a betegutak irányításában, az intézmény-felügyeletben jártas kollégák. Az új állami felügyelet azt biztosítja számukra, hogy a szakmára, a hatékonyságra és a transzparenciára koncentrálhatnak. Az átvevőcsapatok már végzik a munkájukat. Mire a mostani beszélgetésünk nyomtatásban is megjelenik, már befejeződik a munka, s az év végéig csak a hiánypótlás lesz hátra. Rövidesen megismerhetik a Térségi Egészségügyi Szervezési Központokat. Amikor arról beszélek, hogy a rendszerben még mindig vannak tartalékok, akkor arra gondolok, hogy nemrég négy kórházban is jártam: az egyikben 18 Ft-ért, a másikban 44-ért, a harmadikban 23-ért, a negyedikben 32 Ft-ért vették ugyanazt az energiaegységet. Mi lenne, ha az összeset a legalacsonyabb árhoz közeli áron vennénk?
– Elegendő az évből még hátralévő idő az intézmények átvételére?
– Az előkészítés, a kincstárral történő egyeztetések, a bérszámfejtés előkészítése jóval korábban elindult, a technikai átadás-átvételre és az alapító okiratok módosítására elég lesz az idő. Januártól pedig indul egy mélyebb áttekintés – a szerződés-nyilvántartások összefésülése, a munkamegosztás, az együttműködési lehetőségek kidolgozása.
– A Semmelweis-tervből ismert, hogy lesznek kórházak, amelyek funkciót váltanak. Mikor derül ki, hogy melyik intézménynek, pontosan mi lesz a feladata a jövőben?
– A jövő év első negyedévének vége felé a körvonalak elég határozottan, kontúroson látszani fognak, intézményi szinten már meglesznek a döntések. Van olyan intézmény, ahol már most írják a fejlesztési programot, mert ők szeretnének az elsők lenni, de vannak olyanok is, akik kézzel-lábbal tiltakoznak, még a gondolat ellen is. A funkcióváltáshoz egyébként fejlesztési ösztönzőt is adunk, hiszen ahol nem sebészeti osztályon, hanem egynapos ellátásban kezelik a beteget, ahhoz még fejlesztés szükséges.
– Egyszerre több elem is megváltozik a struktúrában: csökkenni fog a „fejnehéz” kórházi állomány és elkezdenek kiegyenlítődni az ellátási igazságtalanságok.
– Sok érdeket sért ez a folyamat, de fontos tisztázni, hogy a kórházat nem szakítjuk ki a közösségből, hiszen az egészségügyi intézményrendszer annak integráns része: foglalkoztatója, gazdasági ereje. Arra kell figyelnünk, hogy az önkormányzatokkal, közösséggel való kapcsolat biztosított maradjon.
