A szív útjai
Harc az idővel - ez a szívtranszplantációk egyik legégetőbb gondja. Ha megvan a donorszerv, négy órán belül a helyszínre kell szállítani, akár több száz vagy ezer kilométeres távolságból, mert ha nem sikerül, a szervet már nem lehet felhasználni.
A szív a legérzékenyebb az átültethető szervek közül, melyben az oxigénhiányos állapot hatására gyors szöveti roncsolódás kezdődik. Ezért is volt örömteli a bejelentés, hogy ötéves munka után eredményre vezettek a szállítási idő növelését célzó kutatások, méghozzá a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és a Heidelbergi Egyetem együttműködésében. Olyan oldatot alkottak, amelyben a donorszív akár nyolc órán át is "tartósítható". "A folyadék összetétele közel áll az emberi szervezetéhez, így csökkenti a halál utáni oxigénhiányos állapot okozta roncsolás tüneteit. Ennek megfelelően könnyebben lehet megtalálni a vércsoport és a szív mérete alapján a befogadásra alkalmas beteget" - magyarázza Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központjának igazgatója.
A Heidelbergi Egyetem szívsebészeti kutatólaboratóriumát szintén hazánkfia, Szabó Gábor professzor vezeti, akivel több mint tíz éve állnak tudományos együttműködésben a magyar kutatók. Ez idő alatt számos keringésélettani vizsgálatot végeztek együtt: a magyar kutatók folyamatosan dolgoznak Heidelbergben, a német kollégák pedig Budapesten. Miután az új oldattal kapcsolatos nagyállat-kísérletek eredménye biztató lett, most a klinikai tesztelés következik. Ha a folyadék hatékonysága beigazolódik, akkor az eljárás három-négy éven belül szélesebb körben is használhatóvá válik.