A szellemi tőke magában kevés

Hátrányban vagyunk a kutatás-fejlesztés területén

A fejlett országok az elmúlt években növelték kutatás-fejlesztési ráfordításaikat, Magyarországon viszont az ideálisnál kevesebb pénz jut erre a célra. Bár a betelepült multinacionális cégek egyre többet áldoznak a K+F-re, az állam túlzott befolyását egyelőre nem képesek ellensúlyozni.

Magyarország egyike maradt a jelentős eredményeket felmutató közép- és kelet-európai nemzeteknek. A magyar tudományos teljesítmény az országot a világon az első húsz közé emeli – írja az Európai Unió 1997-es átfogó országjelentésében.

Az összegzés biztatóan hangzik, különösen ahhoz képest, hogy az 1990 óta eltelt időszakban több évtizedes hátrányt kellett ledolgozni a különböző tudományterületek felszereltsége, adminisztratív infrastruktúrája és finanszírozása tekintetében. Ahogy dr. Sándor Péter, az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) Élettani Kollégiumának elnöke fogalmaz: „A kilencvenes évek elején a túlélésre kellett berendezkedni. Olyan szakemberek maradtak munka nélkül, akiknek a tudományterülete az adott pillanatban nem volt izgalmas, de nyilvánvaló volt, hogy ha majd behozunk Amerikából egy új technikát, ők azt azonnal tudják alkalmazni. Addig kellett életben tartani a kutatóhelyeiket.”

Nemzetközi és hazai értékelések szerint ma már túlléptünk a létfenntartási feladatokon. Nem tekintve a kutatói béreket, a szakmai lehetőségeink európai viszonylatban közepesnek mondhatók. Az általunk megkérdezett kutatók állítják: csak olyan kiemelt országokban jobbak jelentősen a kutatási körülmények, mint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia vagy Izrael.